Jobb apropót nem is kívánhatott volna az évek óta Berlinben élő újságíró, Mogyorósi Géza (lapunk tudósítója), a második világháború utáni német kancellárokról szóló könyvéhez. Így teljes a kép. Ha Angela Merkel kitölti idejét, évekig teljes lehet az arcképcsarnok.
Mogyorósi úgy foglalta össze az 1949 utáni Németország történelmét, hogy még egy laikus, a külpolitikai rovatot rendre átlapozó újságolvasó is hamar belemerül – a kancellárok „uralkodása” által korszakolt – fejezetekbe. A politikusokat emberi oldaláról is bemutató, ám hozzájuk szigorú politikai leltárt is mellékelő könyvecske egy gyorstalpaló tanfolyammal is felér Németország legújabbkori történelméről. A szerző – a kancellárokra ragasztott állandó jelzőkkel – még segít is az eligazodásban. Így tudhatjuk meg, hogy a már idős kölni polgármester hogyan lett az NSZK első kancellárja (Konrad Adenauer, az „Öreg”), majd hogyan vette át tőle a stafétabotot gazdasági minisztere, az örök „Optimista” Ludwig Erhard, akit az 1933 és 1945 között náci párttag, a „Türelmes” Kurt Georg Kiesinger követett. Ez utóbbi és a hitleri korszakot emigrációban töltő, antifasiszta Brandt politikai frigye csupán 33 hónapig tartott. Ennél bizarrabb koalíció azóta sem jött létre Németországban. Ellenfelétől Willy Brandt, a „Látnok” vette át a kormányzást 1969-ben, őt Helmut Schmidt, a „Révész” követte. Helmut Kohlnak, az „Újraegyesítőnek” 16 év jutott, az „Elegáns” Gerhard Schrödernek azonban csupán 7, tőle az első női kancellár, a „Megfontolt” Angela Merkel happolta el a kancellári posztot. A kötet végén a szerző hasznos politikai kiskátéval zárja egyéni tanfolyamát. Átmentünk.
Mogyorósi Géza: Német kancellárok 1949-től napjainkig • Magyar a magyarért Alapítvány, 2005 • 88 oldal • 990 forint
