Political Capital Institute (PC) által összeállított Politikai Kockázati Index (Political Risk Index – PRI), az ország politikai-gazdasági stabilitásának százas skáláján elhelyezett mutatója a 2004-es, főként a ciklus közben végrehajtott kormányváltás miatti visszaesés után tavaly 2 pontot javított, s így 70 pontos értéket vett fel. Egészében azonban az index maradt az alacsony kockázati besorolásban, még távol a nagyon alacsony kategóriától. Az EcoRisk, a Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe, tavaly év végi 55,5-es értékével ugyancsak nem mozdult ki a közepes rizikónak számító zónából.
Politikai kockázatok
„Kérdés, hogy a reformretorika csak retorika, vagy pedig valós politikai akarat. Kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc államférfi vagy ámokfutó” – mondja a jövő nagy kérdéséről Szabados Krisztián, a Political Capital igazgatója. A PRI hét alindexe közül öt alig, vagy egyáltalán nem mozdult el 2004-hez képest. A 2 pontos emelkedést alapvetően a stabilitási alindex erősödése magyarázza. Ez annak köszönhető, hogy míg a 2004-es kormányváltás növelte a politikai kockázatot, 2005-ben stabilizálódott a Gyurcsány-kormány.
„A legmagasabb kockázatok a korrupció és a sajtószabadság területén mutatkoznak, az új kormánynak és országgyűlésnek a pártfinanszírozás és a média szabályozásában valamint az államszervezetben kell rendet tennie” – összegzi az alindexek tanulságait Krekó Péter, a PC elemzője. E területeken egyébként alig változott a helyzet 2004-hez képest: a nemzetközi figyelmeztetések ellenére sem szüntette meg a törvényhozás a médiaszabályozás hiányosságait, nem csökkent a közszolgálati médiumok politikai kiszolgáltatottsága sem, ellenben az államtitoksértéssel kapcsolatos két, újságírók elleni per kapcsán előtérbe került a büntető törvénykönyv vonatkozó paragrafusának alkotmányellenessége.
Pozitív fejlemény viszont, hogy a kutatások szerint valamelyest enyhült tavaly az idegenellenesség, illetve a diákok körében az előítéletesség. Ezen tágabb kereten belül azonban a Tárki decemberi közvélemény-kutatása erősödő romaellenességet regisztrált, miként több nemzetközi szervezet szerint is változatlanul súlyos hátrányokat szenved az élet legtöbb területén ezen kisebbség.
Nehéz megállapítani, hogy a politikai elit által gyakran hangoztatott államkarcsúsítás mögött mennyiben húzódik meg komoly szándék, s mennyiben a közvélemény igényeinek való megfelelés kényszere. Az idei költségvetés tanúsága szerint ugyanis az állam működésére fordított kiadások nem csökkentek. Ráadásul tavaly tovább nőtt a központi kormányzat súlya és mozgástere az önkormányzatok rovására: a magyar államháztartás fejlesztési forrásainak mintegy 90 százaléka felett az előbbi rendelkezett. Állam és gazdaság témakörben pedig a privatizáció körül felerősödött viták rontottak a tavalyi pontszámon, valamint, hogy a Heritage Foundationnek az állam gazdasági szerepvállalását tükröző indexében Magyarország öt helyet csúszott vissza.
Gazdasági rizikók
Könnyen meglehet, hogy a konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerő-piaci kockázatokat együttesen vizsgáló Figyelő Gazdasági Kockázati Index, röviden az EcoRisk 2006-ban más mozgást ír le, mint tavaly. A mutató 2005 végére ugyanis majdnem 5 pontot emelkedett az egy évvel korábbi értékéhez képest. Az országkockázat várt mérséklődése tehát bekövetkezett tavaly, de inkább a külső gazdasági és intézményi környezetnek, mintsem a belső folyamatoknak köszönhetően. Magyarország az EU új tagállamainak egyikeként mindenesetre olyan régióba, országcsoportba tartozik, amely hosszabb távon sikerre ítéltetett: ez tükröződik a részben hozzánk is lecsorgó alacsony kamat- és hozamfelárakban (amely ugyanakkor a legmagasabb az EU-n belül). Ennek következtében hazánk a pénzügyi kockázat szerint változatlanul alacsony rizikójú ország maradt.
„Az ezt mérő alindex a nemzetközi tőkepiacokon uralkodó kegyelmi állapotnak köszönhetően 2005-ben javult, bár az év végére a folyamatok megfordultak” – óv a hurráoptimizmustól Duronelly Péter is. 2006-ban a piacok már sokkal kritikusabban szemlélik hazánk egyensúlyi folyamatait, mint az elmúlt két évben, miután változott a globális befektetési klíma: a sérülékenyebb, nagy egyensúlyhiányt mutató piacokkal szembeni toleráns viszonyulás immár a múlté.
A konjunkturális kockázatok egyelőre még közepesek, sőt 2005-ben rendre csökkentek – ez jut kifejezésre a konjunktúrakockázati index folyamatosan emelkedő pontszámában. A fentieknél meglepőbb, hogy az egyensúlyi alindex is javult 2005-ben. Kellemes meglepetést okozott a lakosság növekvő megtakarítási képessége, a folyó fizetési mérleg csökkenő hiánya, illetve az egyidejűleg erősödő működőtőke-beáramlás.
Az államháztartás stabilizálása azonban már több mint három éve késik, emiatt Magyarország egyensúlyi kockázata 2005 végén a magas és a közepes kockázati tartomány határán volt. A munkapiacon pedig egyenesen a rizikó emelkedését figyelhettük meg: a munkaköltségek alapján Magyarország versenyképessége stagnál, még mindig magas a versenyszektor költségvetési terhelése, és hiába nő az aktivitás, ez döntően az állástalanok számának növekedésében csapódik le.
„A magyar gazdaság közepesre vizsgázott tavaly: a rendkívül kedvező külső környezet adta lehetőségeket továbbra sem tudták a gazdaság szereplői maradéktalanul kihasználni. Bár rövid távon kedvezőek a kilátások, és jó esélye van annak, hogy 2006 első felében alacsony kockázati tartományba kerüljön a konjunktúraindex, ma még nem rajzolódik ki tisztán a hosszú távú fejlődési pálya” – mondja Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Ehhez azonban elengedhetetlen a fiskális stabilizáció, anélkül apránként visszacsúszhatnánk a biztonságos, alacsony országkockázati tartományba.
Mérföldkő lehet tehát az idei esztendő: a kockázat csökkentése, különösen a fiskális egyensúly terén, nem halasztható tovább. A stabilizációs lépések elindítására az idén komoly esély van: ha nem önként, azaz a gazdaságpolitikai döntéshozók önnön belátásából, akkor a piaci kényszerek következtében – mondják szakértőink. Hosszabb távon ugyan mindkét esetben mérséklődhet Magyarország gazdasági kockázata, rövid távon viszont a piac vezérelte kiigazítás válságokkal, számos területen a rizikó megugrásával jár együtt.
/A témáról bővebben a Figyelő legfrissebb számában olvashatnak./
