Gulyás János

– Hamarosan szólítják a feleket a választás második menetéhez. Árulja el, lát fejlődést az elmúlt négy év politikai marketingjében?

– Profibb, tudatosabb, összetettebb, több marketingkommunikációs eszközt használó kampány zajlott, mint négy éve. Az elemek között örömmel vettem észre az online naplóírást, azt viszont kevésbé, hogy a Fidesz nem élt a blog adta lehetőségekkel. A párt – tévesen – adottságnak vélte, hogy zsebében a fiatal szavazóréteg. Pozitívumnak tartottam, hogy nagy hangsúlyt kaptak a direkt marketing eszközök. Szakmai ártalom, hogy a kampányhadjárat elején megadtam minden elérhetőségemet a pártoknak. Céltábla lettem és bombáztak is az üzeneteikkel, sok honfitársaim voksához hasonlóan az enyémért is késhegyre menő küzdelem folyt.

– És a narancs vagy a piros kampány hatott Önre inkább?

– A piros volt a legprofibb, de a kékek, a liberálisok formabontó megoldása volt számomra talán a legszerethetőbb. A szabad demokraták nem azt hirdették, hogy elhozzák a tuti megoldást, hanem a következő generációra építették kampányukat: a kicsikre, akik azonban máris önálló entitások. Bár a kampány elején nem kötöttem volna fogadásokat arra, hogy ez a szabálytalan gyermekábrázolás sikeres lesz, a szavazatokat elnézve elmondhatjuk: bejött.

– Ön is látta az MSZP környékén sertepertélni az Elnök embereiből kölcsönzött figurákat?

– Nem nézem a sorozatot, de ha így van, akkor sincs baj. Az eredetiség a politikai marketing esetén nem olyan fontos, mint egy sörreklámnál, úgyhogy az ilyesmit nem ítélem el. Pláne, hogy a végeredmény jó lett, már ha az érzelmekre építő kampányfilmeket vesszük. A plakátok grafikai megoldásában nem volt erős az MSZP, az viszont a hasznukra vált, hogy jól helyezkedtek az utcán, a köztereket saját magukkal „márkázták meg”. A négyzetes megoldás erős volt, és jó ötletnek tartottam hervadni hagyni a szegfű motívumot. A Fidesz „bajkondicionáló” kampányával az volt a gond, hogy bár panaszkodni szeretünk, ha kívülről mondják meg, hogyan érezzen az ember, az jobbára az ellenkező hatást váltja ki. Problémának éreztem a Fidesz esetén, hogy túl hosszan tolta a negatív részt, miközben nem látszott a fény az alagút végén. Későn jöttek elő a pozitív farbával, így a „rosszabbul élünk kampány” második felvonása lényegesen súlytalanabbá vált.

– A nagyobb online fogadóirodákban tétek tehetők a magyar választásokra, ráadásul a Fidesz befutása elég sokat is fizet. Ön kire tenne?

– Nem fogadok, inkább szavazok, de most, úgy veszem észre, a koalíciónak áll a zászló.

– Azért még nézhetünk nagyot, hiszen az olasz választási finis is jókora izgalmakkal szolgált.

– Elképesztőnek tartom, hogy egy országban, ahol 40 millió választásra jogosult állampolgár él, 24 ezer szavazaton dől el minden. Egyébként nemrég Buenos Airesben jártam, ahol a legnagyobb meglepetésemre az utcák tele voltak olasz választási plakátokkal. Kiderült, a népes olasz kolónia miatt van ez, az anyaországi pártoknak nagyon is számít az ott élők szavazata.

– Már csak az a kérdés, kinek szurkolnak majd a németországi foci-vb-n, ahova Argentína és Olaszország egyaránt kijutott. És persze az, hogy ha a FIFA az aktuális tervei szerint letaglózza az online médiát, az vajon előidézhet-e digitális forradalmat?

– Radikális korlátozás esetén az online közösség képes komolyan bekeményíteni. Jobb lenne, ha a FIFA tájékozódna arról, milyen válaszok érkeztek a zeneipar hasonló kísérleteire.

– A hazai labdarúgó szövetség tájékozódását hogyan segítené annak érdekében, hogy az UEFA nekünk és a horvátoknak adja a 2012-es foci Európa-bajnokság szervezését?

– Nagyobb támogatottságra kellene törekedni Magyarországon, szerencsés lenne például több hiteles személyt a dolog mögött tudni. A XXI. század nyelvén kell meggyőzni nemzetközi szövetséget arról, miért jó mindenkinek, ha mi rendezzük az Eb-t – a pulikutya, a rendezvény kabalaállata meg mehetne a süllyesztőbe.