A kutatók eddigi mérései azt mutatták, hogy az ilyen események között eltelt idő nagyjából a Poisson-eloszlást követi, ami arra utal, hogy a váltások véletlenszerűek; olasz tudósok szerint azonban a pólusváltás gyakoriságában igenis van rendszer.
Az Universita della Calabria kutatói alaposan megvizsgálták az elmúlt 160 millió év póluscseréit, és végül arra jöttek rá, hogy azok gyakoriságára inkább a Lévy-eloszlás jellemző. Az ilyet mutató folyamatokban korreláció áll fenn az egymást követő események között, azaz végső soron azok mégsem függetlenek egymástól. A Lévy-eloszlás így olyan véletlenszerűnek tűnő események – például földrengések vagy piaci folyamatok – leírására alkalmazható, amelyekben a fluktuációk, és az azokat jellemző valószínűségi változók sajátos csoportot alkotnak.
Bár átlagosan 300 ezer évente következik be a póluscsere, legutóbb 780 ezer évvel ezelőtt vándorolt el a két pólus. Így nem kizárt, hogy egy ilyen átfordulás – bár évezredekig is eltarthat – napjainkban kezdődik el.
