Igazán nincs okuk szégyenkezni a hazai online pókerezőknek: az egyik, magyar nyelvű oldallal is rendelkező internetes kaszinó versenyei azt bizonyítják, hogy európai összevetésben kimagaslóan jól teljesítenek. Olyannyira, hogy manapság egyre több felkészült hobbijátékos karrierjében jön el a pillanat, amikor ráébred: pár óra internetes kaszinózás nagyságrendekkel jobban jövedelmez, mint a „tisztességes” munka. Így kezdte az egyik legjobb magyar játékos is, aki ma már naponta több ezer dollárt tesz kockára. A neve elhallgatását kérő fiatalember 30 évesen a pókerezésből él, más munkája, megélhetési forrása nincs. Teheti, hiszen előfordul, hogy egyetlen este alatt 400-500 ezer forintot is nyer. Igaz, az is megesik, hogy ugyanennyit veszít. Szülei eleinte próbálták meggyőzni, hogy a játék mellett dolgozzon is, de mostanra elfogadták döntését.
„Semmivel sem biztosabb egy állás, mint a póker. A munkahelyemről is kirúghatnak. Itt viszont aki jobb, az hosszú távon nyer. Itt nem lehet csak elütni a munkaidőt, mert akkor az ember veszít. Ha rosszul játszik, akkor is veszít. Nem a szerint kapom a fizetésem, hogy mások mit gondolnak rólam és a teljesítményemről” – enged betekintést karrierszemléletébe. Becslése szerint ma mintegy félszázan lehetnek Magyarországon olyanok, akik internetes pókerezésből élnek, s hozzájuk társul még néhány száz egyetemista, aki ebből fedezi napi kiadásait. Mint mondja, a pókerezés több stresszel jár, mint egy hétköznapi foglalkozás, de vannak előnyei is. „Senki nem szabja meg, hogy mikor kell dolgoznom és mennyit. Ha nincs kedvem, vagy nem érek rá, akkor nem játszom” – fejtegeti. A tetejébe otthon van, kényelmesen, akár ehet vagy tévét is nézhet közben. Hátránya, hogy sokszor éjszaka pókerezik, mert akkor több a játékos. Másrészt stresszel is jár. „Azt a legnehezebb elviselni, amikor jól játszom, de mégis kikapok, ám ezen túl kell tudni lépni” – igyekszik reális képet festeni az általa választott életformáról.
A póker hosszú évtizedekig a legtöbb ember képzeletében zűrös életű gengszterek játékaként élt, amelyet szivarfüstös hátsó szobákban, titokban játszottak, egész vagyonokat kockáztatva. Az elmúlt időszakban viszont a játék az internet segítségével kitört a homályból, és ma már hétköznapi emberek sorának a megélhetését biztosítja. Diplomás fiatalok választják a napi 8 órás munka helyett a mindössze néhány órás szórakozást a komputermonitor előtt – nagyságrendekkel több bevételért. Tény, mindehhez kockáztatni kell. Akár napi több ezer dollárt is.
Póker-szótár
ALL-IN: Mindent egy lapra feltenni.
DÍLER: Osztó. Online játékban azt a játékost jelöli, aki a legkedvezőbb pozícióban van, azaz utoljára kell döntenie.
FREEROLL: Ingyenes nevezésű verseny, legtöbbször valódi pénznyereménnyel.
POT: Egy leosztás alatt az asztal közepére kerülő pénzösszeg.
RAKE: A kaszinó részesedése a nyereményből.
ROYAL FLÖSS: A legmagasabb elérhető lapkombináció pókerben, azaz a tízestől az ászig terjedő sor, azonos színben.
SATELLITE: Nagyobb versenyekhez kiírt selejtező, amelyre a nevezés sokkal kevesebbe kerül, mint az igazi versenyre, esetleg ingyenes (freeroll satellite).
TEXAS HOLD’EM: A póker játék egyik legfiatalabb formája, az 1970-es években alakult ki az amerikai Texas államban. Lényege, hogy minden játékos 2 saját és 5 közös lapból a legjobb 5 lapos kombinációt figyelembe véve kapja meg saját leosztását.
WSOP: World Series of Poker, azaz a póker világbajnoksága.
Az internetes térhódítás természetesen korántsem csupán az üzleti szféra „értékrendjét” állítja a feje tetejére, hanem a póker világának íratlan szabályai is sorra elenyésznek. Így például – a klasszikus játék elitjének teljes megdöbbenésére – a póker világbajnokságának számító World Series of Poker 2003-as és 2004-es győztese is online kvalifikációs versenyen, úgynevezett satellite-on nyerte a jogot a részvételre.
NYERTESEK ÉS VESZTESEK. Az online játéktermekben – miként azt immár a néhány tucat magyar példa is mutatja – sokan megtalálják a számításukat. Világszerte egyre több játékos célja a megélhetés. Az Egyesült Államokban és Kanadában egyenesen több ezren élnek online pókerezésből. Bob például – aki a helyi szerencsejáték-szabályok miatt vezetékneve elhallgatását kérte – hagyományos kaszinókban már korábban is játszott, három éve azonban elkezdett a neten pókerezni, két éve pedig minden jövedelmét a játékból szerzi. Havi 30-40 ezer dollárt (6,6-8,8 millió forint) keres. Az ő szintjén már egyetlen pot – vagyis az egy leosztás alatt berakott pénz – elérheti a 3-4 ezer dollárt. Előfordult ugyan, hogy egy nap alatt 30 ezer dollárt vesztett, viszont napi 10-20 ezer dollárt is sokszor keresett már. Ő a nyerő oldalon játszik, de miután valakinek a pénzét neki és a hozzá hasonló játékosoknak el kell nyerniük, nyilván sokan vannak, akiknek nem kevés dollárjuk bánja a szenvedélyüket. „Még soha nem találkoztam olyan pókerjátékossal, aki bevallja, hogy veszít. Pedig a matematika azt diktálja, hogy a kis tétekben játszók 95 százaléka, míg a közepes és nagy tétekben kártyázóknak 60-70 százaléka hosszú távon bukik” – fogalmaz meg Bob egy, közvetve a szerencsejátékosok lelkületéről is sokat eláruló figyelmeztetést, amelynek üzenetén a kezdőknek bizonyára érdemes elgondolkodniuk.
Miként lett a pókerből milliók szórakozását nyújtó időtöltés, amit szinte bárki megengedhet magának? Először is néhány texasi játékos elterjesztette a póker új formáját, az úgynevezett Texas Hold’emet. Ebben a változatban a szerencse ugyan még mindig számít, de a korábbinál sokkal nagyobb szerepet kap a tudás. Másrészt elindult a World Poker Tour, amely a Travel Channel tévécsatornán milliók otthonába juttatta el a pókert. Ezt akkor még elsősorban amerikai televíziók sugározták, ma már azonban magyar adókon is nyomon lehet követni egyes versenyeket. Az asztal alá helyezett kamera segítségével az otthon ülők minden játékos „titkos” lapjait is láthatják, ezáltal pontosan tudják, ki, mikor, mekkorákat blöfföl, és milyen stratégia szerint játszik.
Mindazonáltal a póker népszerűsítésében a legfontosabb összetevő az internet volt. A világhálón ugyanis a kezdők 1-2 centes tétekben is játszhatnak. Egész esti szórakozást nyújt a kaszinó még akkor is, ha a játékos mindent elveszít, hiszen ez a „minden” nem több 2 dollárnál. A kezdők nyugodtan próbálgathatják szárnyaikat, nem kockáztatnak komoly összeget. Aki pedig nem a nyereményért, hanem pusztán szórakozásból játszik, annak sincs oka elkeseredni, ha veszít, elvégre 500 forintot akkor is elköltene egy este, ha diszkóban vagy egy sörözőben múlatná az időt. Tény, a jó barátok arca helyett játék közben legföljebb a számítógépe monitorát látja maga előtt, kárpótlásul azonban az online póker az egyéb lehetőségekkel összehasonlítva kifejezetten olcsó szórakozási forma. Mi több, kezdőknek léteznek úgynevezett freeroll versenyek is, amelyekre ingyenes a nevezés, a nyeremény viszont valódi pénzösszeg. Egy-egy ilyen, csak magyar játékosok számára kiírt freerollon a 750 hely rendszerint a nevezés megnyitásától számított három percen belül betelik.
CSAK A PÉNZ VALÓDI. Ma már szinte minden reptéri könyvesbolt külön polcot szentel a pókerrel foglalkozó kiadványoknak. Sőt, a játék rohamosan növekvő világméretű népszerűségét híven jellemzi, hogy a kanadai Toronto egyik, találomra kiválasztott könyvtárában a pókerrel foglalkozó félszáz különböző kötetből a minap egyetlenegy sem volt hozzáférhető: a példányokat az utolsó szálig kikölcsönözték. Miért nincs a valós kaszinókban 1-2 centes tét, amit bárki megengedhetne magának? Azért, mert nem éri meg. Egy igazi játéktermet üzemeltető cégnek fizetnie kell az épületért, az asztalokért, az áramért, a fűtésért, a takarító- és kiszolgáló személyzetért, csakúgy, mint a dílerért. Az 5 százalékos részesedésből nem telne a költségekre. A világhálón viszont mindent a számítógépes program szolgáltat: az épület, az asztal és a díler is pusztán virtuálisan létezik. Csak a pénz valódi.
Mindemellett amikor valaki pénzt helyez el egy kaszinó weboldalán, fontos, hogy megbízzon az üzemeltető cégben. E nélkül az internetes póker nem indult volna hódító útjára. Honnan tudhatjuk tehát, hogy nem vernek át, nem lopják el a pénzünket, vagy hogy a számítógépes díler valóban véletlenszerűen osztja-e a lapokat? Nos, a nagy, évek óta piacon lévő kaszinóoldalaknak sem a játékosok pénzének ellopása, sem a csalás nem áll érdekükben. Előfordult ugyan már, hogy online kaszinót csaláson kaptak, és az oldal bezárásával a játékosok pénze is odaveszett, de ez nem jellemző. Egy ilyen honlap üzemeltetője ugyanis évente több millió dolláros bevételre tesz szert azáltal, hogy minden egyes lejátszott parti végén bizonyos részt – általában 5 százalékot – levonnak a nyereményből. A játékosok egymás ellen versengenek, nem a kaszinó ellen, miért csalna hát a kaszinó egyikük vagy másikuk javára? Mindig csak a nyertes fizet részesedést (rake), így a működtetőknek teljesen mindegy, hogy ki nyer. Ellenben ha kiderül, hogy csalnak, milliókat veszíthetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyik online kaszinóra nyugodtan bízhatjuk pénzünket, de azt igen, hogy az évek óta üzemelő, nemzetközileg elismert internetes oldalak megbízhatónak számítanak.
Törvényszegők világa
Magyarországon teljes a káosz az internetes szerencsejátékok szabályozása terén, de ugyanez jellemző világszerte is. Ritka az olyan ország, mint például Nagy-Britannia, ahol a terület egyértelműen szabályozott. A szigetországban legális az online kaszinókban játszani, s ilyet üzemeltetni – és a szerencsejátékosok teljes bevétele adómentes. Ezzel szemben az Egyesült Államokban mindez törvényellenes, ezért még a legnagyobb helyi oldalak is más országokban vannak bejegyezve. Így például Costa Ricából működteti online szerencsejáték-oldalait az a kanadai születésű Calvin Ayre is, akinek fotója alig néhány hete az amerikai Forbes magazin címlapjáról mosolygott le az olvasókra (Figyelő, 2006/11. szám). Minden oka megvolt az elégedettségre, hiszen internetes kaszinóinak jövedelme révén 2005-ben bekerült a világ dollármilliárdosainak szűk elitklubjába. A hatóságokkal azonban nem csupán ő folytat állandó macska-egér játékot, az Egyesült Államok törvényei ugyanis a játékot sem engedélyezik. Következésképpen az a sok tízezer amerikai, aki ma a világháló különböző pókerszobáit megtölti, törvényt szeg. Sajátos jogalkotói logika, hogy az ebből származó jövedelmük mindezek ellenére adóköteles.
Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol a szerencsejáték üzemeltetés állami monopólium – lenne, ha az internet nem döntötte volna le az országhatárokat. (Az Európai Bizottság a szolgáltatások szabadságának korlátozása miatt éppen a múlt héten indított jogsértési eljárást hét, a sportfogadások külföldi vállalatok általi szervezését korlátozó uniós tagállam, köztük hazánk ellen.) A törvény szerint az országban szerencsejátékot csak engedéllyel rendelkező cégek szervezhetnek, s az online pókeroldalak ilyet nem tudnak felmutatni. A 2004 óta magyar nyelvű honlappal is rendelkező Sportingbet álláspontja szerint azonban erre nincs is szükség, minthogy a vállalat székhelye Nagy-Britanniában van. „A fogadási szerződések Angliában, az ajánlattevő telephelyén jönnek létre, így Magyarország területén nem szolgáltat a Sportingbet, tehát ehhez engedélyt sem kell kérnünk a Szerencsejáték Felügyelettől” – vélekedik John Kovacs, a Sportingbet magyarországi területi igazgatója.
Ami magukat a pókerezőket illeti, a Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint nem követ el bűncselekményt az a magyarországi lakos, aki tiltott szerencsejátékban vesz részt – ebből következően az sem, aki külföldi székhelyű online szerencsejáték oldalakon játszik. Ugyanakkor a tárca álláspontja – és a törvény szövege – szerint a bankoknak kellene megakadályozniuk, hogy az ilyen cégek számláira átutalásokat küldjenek Magyarországról, vagy hogy az onnan származó bevételek megérkezhessenek a magyar számlákra. „Ez végképp ellentétes az Európai Unió számos szabályozásával” – állítja John Kovacs. A játékosok sem veszik ezt komolyan. Részben azért nem, mert az interneten sok alternatív fizetési mód kínálkozik, amelyek felett a bankoknak nincs befolyásuk, másrészt pedig ma már nem okoz gondot külföldön bankszámlát nyitni. A naponta több száz magyar játékosnak pókerezési lehetőséget biztosító Sportingbet az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult, de arról még nincs információjuk, hogy a beadványukat mikor tárgyalja a testület.
