Nem ellenőrizni, hanem termelni kell a minőséget – olvasha tó a bölcselet a Gravoform Kft. táblamúzeum-gyűjteményében. A zománctáblát Winkler Ferenc több más felirat társaságában menekítette át a szocializmusból a demokráciába. Az üzenetet részben ma is aktuálisnak gondolja a vállalkozó, aki másfél évtizede fogott saját üzletbe: a profil névkitűzők készítése, kisebb táblák, evőeszközök, illetve ajándéktárgyak gravírozása volt. Később igényes feliratok tervezésével, fejlesztésével és kivitelezésével szerzett magának nevet a felirati piacon. Annak meghatározó szereplőjeként cége tavaly több mint félmilliárd forintos forgalmat produkált, részben a K&H Bank arculatváltásából származó bevételnek köszönhetően.
Winkler nem sorolja magát azon guruk terebélyesedő táborába, akik már gyerekkorukban is a vizuális kommunikáció új irányait keresték a betűtésztaleves kanalazgatása közben. Az akkori fiúk álmaként ő is autószerelőnek tanult, majd szülővárosa egyik kulcspozíciójában kezdte pályáját: a Balatonalmádi Köztisztasági Vállalatnál volt sofőr és autószerelő. Mivel a feladattal félgőzzel, helyesebben félgázzal is megbirkózott, előbb elvégezte a gimnáziumot estin, később – a Balaton partján éttermet vezető mama hatására – a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. Diplomája kézhezvétele után az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (IPV) balatonalmádi kirendeltségénél tevékenykedett. Ott kisvártatva felfigyeltek szorgalmára, és áthelyezték a cég budapesti főhadiszállására, ahol egyebek mellett olyan rendezvények megszületésénél bábáskodott, mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál, továbbá a Forma-1.
ELVTÁRSBÓL ÚR. A vállalatnál a vezérigazgató-helyettesi posztig vitte, ám nem sokkal ezután, a rendszerváltással egy időben, az utcán találta magát. Mindez annyira megviselte, hogy a sokkot képtelen volt lábon kihordani. „Kórházba kerültem, ahova elvtársként szállítottak be, de a zárójelentésemet már Winkler úrként nyomták a kezembe” – fest humoros képet a változásokról az üzletember, noha akkoriban korántsem volt jó passzban; hónapokig azon törte a fejét, hogy mihez kezdhetne a megváltozott viszonyok között. A megoldást egy ismerős szállította, amikor megkérte: csináltasson neki egy cégtáblát. A feladat teljesítése közben Winklert – aki végignézte az előállítási folyamatot – lenyűgözte a gravírozógép munkája és a végtermék. Olyannyira, hogy elleste a szerkezetre erősített márkanevet és a cég telefonszámát, hogy megtudakolja, mennyiért lehetne hozzájutni a berendezéshez. A 1,2 millió forintos vételár valamelyest lehűtötte ugyan a lelkesedését, de nem teljesen. Tőkeerősebb testvéreit 1990 őszén sikerrel környékezte meg üzleti tervével: A testvérek borítékba tették az összeget, majd „csinálhatod” felirattal átnyújtották neki, s váltak ezáltal társakká a cégben.
A vállalkozás bölcsője egy belvárosi lakás cselédszobájában ringott. Ide futottak be az első megrendelések, Winkler Ferenc idegenforgalmi kapcsolatai okán főleg a szálloda- és a vendéglátóiparból. A kezdeti megbízások az evőeszközök feliratozásáról és a személyzet nevét tartalmazó kitűzők gyártásáról szóltak. Munka volt bőven, ám a „gyereksírást” a szomszédok rosszul viselték: a gravírozógép folyamatos bőgetése miatt a vállalkozó hamar nemkívánatos személlyé vált a házban. Amikor az üzletember továbbállt, tágasabb helyet keresett, elvégre a feliratok és információs táblák iránti igény megugrásával célszerű volt eszközparkja gyarapításába fogni. Az első ilyen jellegű megrendelés a Szikra Lapnyomda bővítésekor az információs táblák gyártásának lehetősége volt, a munkához személyes ismeretség révén jutott. Ezt követte a Magyar Nemzeti Bank felirati rendszerének elkészítése, egyben az első komplex kihívás a „mesterség gyakorlásában”. „Jó időben voltunk jó helyen” – ad magyarázatot a sikerekre Winkler, s hozzáfűzi: a kilencvenes évek elején két feliratozó cég volt a piacon, ma viszont csupán Budapesten 62 ilyen vállalkozás próbál megélni.
Ő már nagyon korán belátta, hogy a közigazgatási intézményekben, hivatalokban, orvosi rendelőben, a nagyvállalatoknál szükség lehet korrekt tájékoztató rendszer kialakítására. Ez ugyanis nem csupán biztonságot ad az ott dolgozóknak és ügyfeleiknek, de emberi munkaerőt is felszabadít. „Az a feladatom, hogy azt a pillanatot, amikor az eligazodásra szükség van, elcsípjem, s a jól kitalált és elhelyezett táblával azonnal segítsek is” – vázolja ars poeticáját az üzletember, aki szeretné, ha az emberek agyába bevésődnének táblái, modern piktogramjai. Ez azonban nem könnyű, mert emlékezetből sokszor még azt sem tudjuk megmondani, a kezünkön lévő karóra római vagy arab számos-e. Winkler Ferenc azonban nincs elkeseredve. Úgy látja, az utóbbi években mintha csillapodott volna a hazánkban uralkodó vizuális káosz, s egyfajta fogékonyságot is felfedezni vél az igényes dolgokra. Annak mindenképp örül, hogy egyre ritkábban lát öntapadós tapétából szabad kézzel kivágott betűragaszokat a boltok kirakataiban, ahogy a szabad kézzel írt hirdetőtáblák is kihalófélben vannak. Persze van még hova fejlődni.
Winkler Ferenc
52 éves, nős, 1 gyermek apja. Hobbija a cége, a szakmai könyvek bújása, illetve az újságolvasás, főleg azon cikkeké, amelyek fejlesztésekről, beruházásokról szólnak.
A Gravoform Kft. 23 főt foglalkoztat. A céget 45 százalékban Winkler Ferenc, 55 százalékban két fiútestvére tulajdonolja. A társaság a beltéri feliratok piacán nagyjából 15-20 százalékos részesedéssel bír. A tavalyi forgalom 70 százalékát a feliratozás adta.
Ebben nem hasonlít barátjára, Kürti Sándorra, a Kürt Rt. egykori vezérigazgatójára, ő ugyanis nemrég átadta a helyét egy fiatal titánnak, de az igazgatótanácsnak továbbra is oszlopos tagja maradt. „Winkler Ferivel az a közös bennünk, hogy egymáshoz képest éppen fordítva ülünk a lovon. Ő a hétköznapiból készít különlegest, mi meg a különlegesből hétköznapit, így aztán végtelen közös témánk van arra vonatkozóan, hogy ki-ki melyik irányba keresse a ló elejét” – tudjuk meg Kürtitől.
Winkler Ferenc az előtte álló évekről annyit mondott, vállalkozása jövője sok mindentől függ. Például attól, lesznek-e építkezések az országban, a beruházók igényt tartanak-e a kultúrált tájékoztatásra. Ez persze korántsem biztos akkor, amikor a részvénytársaságok jó része arra sem veszi a fáradtságot, hogy cégtábláikon az rt. rövidítést zrt.-re vagy nyrt.-re írassa át.
