Szabó Ferenc

– Atrocitások nélkül értek véget a hétvégi politikai gyűlések. Megkönnyebbült?

– Volt bennem félelem, úgyhogy igen. A fenyegetettséget ugyanis komolynak véltem. Az 1998-as választások óta óvatos vagyok. Akkor előzetes bejelentés nélkül robbantottak több alkalommal, most figyelmeztetés ugyan volt, a merénylet azonban elmaradt. A fenyegetést az tette komollyá, hogy konkrét nevekhez köthető akciókról esett szó, olyan személyekhez kapcsolódóan, akik már korábban bekerültek a rendőrség látókörébe, és nem életmentő tevékenységük következtében.

– Amikor százezrével vonulnak a Parlament elé az emberek, akkor extra készültséget rendelnek el Önöknél, vagy ez is csak átlagos napnak számít? Egyáltalán, hogyan működnek együtt a rendőrséggel?

– A Köztársasági Őrezred a rendőrség egyik speciális feladatokat ellátó egysége. Jelen esetben annyiban voltunk érintettek, hogy az általunk őrzött objektum a közelben volt. Extra készültséget nem rendeltem el, de az átlagosnál magasabb szintűt igen.

– Hasonlóan cselekszik majd a két forduló között, amikor nem kizárt, hogy a pártok ismét általános mozgósításhoz folyamodnak?

– Ilyenkor mindig megnő a tömegek ellen irányuló fenyegetések veszélye, ám az épületre nézve ez nem jelent különösebb rizikót. A Parlament épségét legfeljebb az veszélyezteti – ez évente két-három alkalommal fordul elő -, amikor az emberek nem értenek egyet egy-egy jogszabályi változással. A választások környékén kizárólag akkor tartok elképzelhetőnek ilyesmit, ha a vesztes nem akarja tudomásul venni a hivatalos eredményt.

– Ön régi motoros a szakmában. Elárulja, hogy az utóbbi két miniszterelnök közül melyiküket egyszerűbb védeni?

– Mindkét miniszterelnök meg tudja nehezíteni az életünket. Orbán Viktornál a focimeccsekhez kellett hozzáedződnünk: akár azokban az esetekben, amikor a Felcsút SE idegenben lép pályára, akár olyankor, amikor az ex-miniszterelnök nézőként látogat el kedvenc csapata mérkőzésére. Gyurcsány Ferenc esetében viszont a futóedzéseinek biztosítása okozott fejtörést. Pláne, amikor kitalálta, hogy nem sportpályán fut, hanem a Margitszigeten, netán futva jön a Parlamentbe. Ilyenkor nemcsak azt kell megoldanunk, hogy a futótáv bizonyos pontjain ellenőrzőpontokat és személyeket állítsunk fel, hanem azt is, hogy az őrezred egyik tagja magát futónak álcázva mindig a közelében maradjon. Képzelheti, mekkora a túljelentkezés az utóbbi szerepre, tudván, hogy a miniszterelnök gyorsan és nagy távokat tesz meg, magyarul nehéz vele lépést tartani. Ilyenkor mindig arra gondolok, az a kollégám jár jól, aki autóval gurulhat a miniszterelnök után.

– Nyilván akkor sem túl lelkes, amikor katasztrófa sújtotta területeket látogat a kormányfő. Például, amikor a hétvégén a töltések megerősítésére vállalkozott.

– Ne higgye. Akik ugyanis odamennek, azoknak közös a céljuk, ráadásul nincsenek is túl sokan. Elég a töltésen végignézni, és könnyedén ki lehet szúrni a támadási szándékkal érkezőket. Ez kevésbé rizikós ügy, mint a margitszigeti futásokat biztosítani. Itt inkább eséstől, bokaficamtól, zsákemelgetés miatt beállt háttól kell tartani.

– Ön gyakran megfordul a Parlamentben. Milyen érzés az Országház ablakaiból figyelni az emelkedő vízszintet?

– Nem valami felemelő látvány. A könyvtárba most már egy csónakból is át lehetne lépni. Négy éve is nagyon magasan állt a víz, de az idén szomorú árvízi rekordot írunk.

– Az őrezred mikor folyik be az árvízvédelmi munkálatokba? Amikor a Duna vize már az Országház kupolatermébe kér bebocsátást?

– Az árvízvédelem nincs benne a munkaköri leírásunkban. Az a készültségi szint véleményem szerint nem jön el, amikor már az őrezredet is be kellene vetni.