A Nap esetében csak részben hasonló a helyzet: a hagyományos optikai eszközökkel a korongnak mindig csupán egy része észlelhető, de a csillag „másik oldala” csak ideig-óráig marad rejtve a kutatók szeme elől. Mivel a Nap 27 földi nap alatt fordul körbe saját tengelye körül, egy-egy terület 13 napig nem látható. Arról azonban, hogy mi folyik az átellenes oldalon, spekulatív eszközökkel igenis lehetséges képet nyerni: az amerikai Stanford University csillagászai most a Soho (Solar and Heliospheric Observatory) nevű űrszonda adatai alapján készítettek felvételeket a láthatatlanról. Mi több, e képeket bárki megtekintheti az egyetem honlapján (http://soi.stanford.edu/press/farside_Feb2006/web).
A képalkotás azon alapul, hogy a Napot alkotó gáztömeg rezeg, ami hanghullámokat kelt, s e hullámok, például a napfolttevékenység következtében, állandóan változnak. Ezeket a Soho űrszonda képes észlelni, a kutatók pedig segítségükkel – az ultrahangos képalkotó módszerekhez hasonlóan – feltérképezhetik az egyébként láthatatlan területeket is. A korábbi, e rezgéseket elemző algoritmusok vagy a takarásban lévő napkorong szélét, vagy annak közepét térképezték fel; a mostani módszerrel azonban a teljes takart félteke egyszerre jeleníthető meg. A kutatók a módszeren alapulva a légitársaságok számára használható előrejelző rendszeren dolgoznak, amely időben figyelmeztetne a villamos hálózat, vagy a híradástechnika eszközök működését, ezáltal a légi forgalmat is zavaró napkitörésekre – ezekre egyébként különösen 2011-ben lehet majd számítani, amikor a Nap 11 éves ciklusa újra a csúcsára ér majd.
