Krémtörténet

Leesett az álla a vámosnak, amikor 200 Erős Pistát és 35 Édes Annát emelt ki néhány hete egy gyanús külföldi kocsi csomagtartójából. Embercsempészet nem történt, csupán a globális márkáktól megcsömörlött angol gourmand-ok vitték haza a hungarikum számba menő magyar ételízesítőket. Erős Pista, a kecskeméti „fenegyerek” ugyanis akár olyan óriásokat is legyőzhet, mint a világhíres Uncle Ben’s. „Nagy a tét; a külföldi márkákkal folytatott sokéves iszapbirkózás kimenetelétől függ a kecskeméti Univer-csoport jövője” – ismeri el Szarka Balázs, az Univer Szövetkezeti Rt. vezérigazgatója.

Négy évtizeddel ezelőtt, az Univer mindmáig legnyereségesebb terméke, a Piros Arany kitalálói még egyáltalán nem ilyen nemzetközi küzdelemre szánták a paprikakrémet. Az újszülött termék piaci előmenetelét egyengető friss diplomás élelmiszer-ipari mérnököt, Szarka Balázst lenyűgözte a hatvanas évek végén, hogyan kapkodták el a hiánygazdaságban az akkor még kezdetleges eszközökkel készített csípős-sós, sőt méregerős változatban készített pasztát.

Az átpolitizált szocialista szövetkezeti mozgalomban az akkori áfészek ugyan nem voltak az innováció templomai, de az Univer vállalkozó szellemű elnöke pénzt és fantáziát látott az ipar fejlesztésében. Ügyes és jól fizetett profikból létrehozta az üzemben az „újító teamet”, amelynek akkori mércével páratlan termékfejlesztés lett az eredménye. Szarka Balázs is az alkotó műhelyben szerzett életre szóló nagyüzemi és kereskedelmi tapasztalatokat. Szaladt a szekér, olyannyira, hogy felfigyeltek rá a megyei pártközpontban. Végül 1983-ban beült az elnöki székbe. Megdöbbent az értelmetlen pocsékolás, a ráfizetéses tevékenységek láttán. Az akkori ellátási kötelezettségre fütyülve megszüntette a veszteséges vendéglátást, bérbe adta a kocsmákat, felszámolta a ráfizetéses Tüzép-telepeket. Csak két ígéretes profilt tartott meg: az élelmiszeripart és az élelmiszer-kereskedelmet.

ZÖLDBÁRÓZÁS. Már viszonylag megerősödve érte az Univert a rendszerváltás: a zöldbárózás, a szövetkezetek elleni támadás. A tagság mégis úgy döntött, hogy – a szövetkezet széthordása helyett – továbbra is együtt tartja a vagyont. Az áfészből részvénytársaságokba szervezték ki az egyes tevékenységeket, amelyeket a tagok és a menedzsment tulajdonában lévő szövetkezeti vagyonkezelő rt. irányít. Az áfész volt elnökének mintegy 10 százalékos tulajdonrésze értékét százmillió forintra taksálják.

Az Univer számára is fontos szovjet piac egyre jobban beszűkült, miközben Magyarországra megérkeztek a multinacionális élelmiszer-márkák és kereskedelmi óriások. Soha nem látott verseny kezdődött, amelyben kettős présbe került a csoport. Az ételízesítő-beszállítónak a nagy láncok diktálták az árakat, a 39 boltot felölelő kereskedelmi társaságnak pedig a külföldi tulajdonú világcégekkel eleve rossz pozícióból kellett az árakról megalkudnia. Olyan megalázó feltételeket diktáltak a multik, hogy a rendszerváltás után sokáig nem is szállított az Univer a nagy láncoknak, csak a saját és a Coop Hungary üzlethálózatában értékesítette a termékeit. Szarka Balázs hamar belátta, hogy ez sem járható út. A növekedéshez be kellett vinni az Univer márkát a hipermarketekbe, s a külföldi láncokkal kereskedőként fel kellett venni a versenyt a kistelepülések mellett a nagyvárosokba is beköltöző Univer boltoknak.

Az Univer saját beszerzési csatornáit is kiépítve, állandó fejlesztéssel igyekszik még hatékonyabbá tenni a kereskedelemi üzletágat és az élelmiszergyártást is. Bár az évi 21 milliárd forintos konszolidált árbevételű cégcsoport 400 milliós konszolidált jegyzett tőkével rendelkezik, a fejlesztés olykor az Univernek sem megy könnyen. Például a vételár előteremtésén túl több milliárd forint hitelt vett fel a 2004-ben vásárolt Kecskeméti Konzervgyár talpra állítására. A feldolgozó még a veszteségesség és a nyereségesség határán libikókázik. Szarka utólag már maga sem biztos benne, hogy jó döntés volt a vásárlás. A konzervgyár megszerzése utáni első szezonban derült ki, hogy a cég nemcsak több milliárd forintos adóssággal küzd, de a működése is veszteséges. Finanszírozását is csak úgy tudták megoldani, hogy a gyár az Univer Szövetkezeti Rt. kezessége mellett vette fel a fejlesztéshez, működéséhez szükséges hiteleket. Miközben a konzervgyárak sorra mennek tönkre, a kecskeméti a nehézségek ellenére törleszti adósságát, és a tervek szerint egy-két éven belül nyereséges lesz. „Érzelmi döntés is volt” – ismeri be a menedzser, akinek jóleső érzés volt, hogy a vezetésével az Univer mentheti meg hajdani első munkahelyét.

EGYSZEMÉLYES CÉG. Szarka stratégiáját az élet eddig igazolta. Az Univer csoporton belül az élelmiszer-ipari portfólió már az árbevétel háromnegyedét adja. Az idén a cégcsoport 500 millió forintos fejlesztési programot hajt végre. Átlépte az államhatárt is: romániai gyárának termelése már meghaladja az évi egymilliárd forintot. Agresszív növekedéshez azonban vagy tőzsdei bevezetésre, vagy (külföldi) külső befektető bevonására lenne szükség, de Szarka büszke arra, hogy az Univer „magyar” csoport. Így lett sikeres, és ezen nem is akar változtatni.

A szakmában ezt inkább úgy magyarázzák, hogy az első ember nem szívesen adja át másoknak a „gyeplőt”. Ezért sincs igazgatóság, csak vezérigazgató az univeres cégek élén, az ő kezébe futnak össze a szálak. Rácáfol erre a vélekedésre, hogy a szakosodott társságok irányítását profi fiatalokra bízta. Szarka Balázs büszke arra, hogy a vezetők átlagéletkora a fiatalítás után alig 32 év volt. Ő maga 68 évesen, vagyonos menedzserként nem gondol a visszavonulásra. „A szenvedélyem a munkám; amíg úgy érzem, hogy tehetek valamit a cégért, maradok” – mondja. A munkamániában az is megbújik, hogy a családi élete nem teljesen úgy alakult, mint vágyott rá: hiányoznak az unokák. Kevéske szabadidejét így aktívan, nemrég vásárolt lovas tanyáján tölti.