A tudatosan előidézett válságok után azonban bebizonyosodott, hogy az internacionalista ikonosztáz mellett Belgium és Izland is felmutatta a maga népi megmentőit.
A belga Deus hármas erősségű forradalmának epicentruma inkább a szív körül lokalizálható, mintsem az agyban. Tom Barman art-rock zenekara meggyőzően működteti a noise-poppos, free-jazzes, vibrafonnal és hegedűvel feldíszített pszichedelia motívumkincseit. A Pocket Revolutionről nem lehet eldönteni, hogy népfelkelésre, konzervatív forradalomra, vagy passzív rezisztenciára biztat, de ha magunkénak valljuk a Deus téziseit, semmi nem marad a régiben.
Az album egyből a magaslati pont kijelölésével kezdődik, a nyitó Bad Timing című felvétel a lemez csúcspontja, kiváló bizonyítékként arra: a klasszikus undergroundban gyökerező muzsikát is lehet úgy szervírozni, hogy ne feszítse túl a popformák kereteit, így azok is kedvüket lelhetik benne, akik számára szitokszó a kísérleti popzene.
Az izlandi Sigur Rós együttessel (a nevük győzelmi rózsát jelent) nemcsak földrajzilag, de zeneileg is elérkeztünk a végső határokhoz, hisz a formáció nem hagyományos értelmében vett dalokat ír, hanem dallamkollázsokat, zajmintákat sző egybe. Nem tudjuk, hol a kezdet és a vég, és hogy amit hallunk az a csend zaj általi megjelenítése, vagy zaj lecsendesítése. A Coldplay-főnök Chris Martin kedvenc együttesének új lemeze az olvadó jégcsapok zenéje, melyhez a szél adja a kíséretet. Az agyoneffektezett, mégis fátyolszerűen lebegő muzsika előképét valahol a Cocteau Twins és a Radiohead közötti gazdátlan térben kereshetjük. A Takk… csellóvonóval vagy éppen dobverővel megszólaltatott gitárzenéjéről azt mondhatjuk, hogy tiszta művészet. A hangok olyanok, mint a finoman szitáló hópelyhek, elnémítják az utcát, hogy meghalljuk az ereszcsatorna kotyogását, vagy a fölöttünk lévő lakás nappaliján keresztültrappoló kutyát.
Deus: Pocket Revolution • CLS • 61 perc, 12 szám. Poptőzsdei árfolyam: **** Sigur Rós: Takk… • EMI • 66 perc, 11 szám Poptőzsdei árfolyam: ****
