Ezt a gyanúsan demo-jellegű, félkész terméket a Babyshambles nevű brit zenekar bocsátotta rendelkezésünkre. Sietünk leírni, hogy a Babyshambles-jelenséget angol belügynek tekintjük. A diák-színjátszókörökben oly népszerű, bohém karaktert alakító Peter Doherty elkárhozását, majd ideiglenes feltámadását folytatásokban közölte az angol bulvársajtó, és ez már önmagában is érdekes, hiszen egy underground flaszterköltő ugyanolyan médiafiú lett, mint David Beckham, vagy Harry herceg. Ehhez persze kellett a szupermodell Kate Moss is, akivel egy ideig együtt járt, de persze az ex-Libertines énekes kábítószeres Canossa járásai, verekedései és egyéb botrányai is hatalmas médiafelületet kaptak.
A Babyshambles kiváló koncerteket ad, minden élő fellépésük egy valóságshow, ahol bármi megtörténhet. Hogy mást ne mondjunk, a Live 8 elnevezésű, szegénység elleni jótékonysági koncerten Doherty lelkesen csókolózott Sir Elton Johnnal. Viszont hiába volt hatalmas a médiaérdeklődés, hiába próbálta összerázni a legendás Clash-gitáros Mick Jones a csapatot, a produceri munka is szerény eredményeket mutat.
A három jó dal (Fuck Forever, Pipedown, Albion) nem váltja meg a világot, és amióta Kate Moss is lelécelt Doherty mellől, azóta a média sem figyel rá annyira. Hiába, az önjelölt zsenik csak egy ideig érdekesek. És ha az értékelhetetlen teljesítmények mellett csak a városihős-féle botrányok maradnak, akkor hamar elvész a közvélemény megelőlegezett bizalma. Láttunk már ilyet az irodalomban, a színházban, vagy annak idején a gimnáziumunkban.
Doherty annak a „bohém” bölcsész fiúnak az archetípusa, aki képes nagyapja sétapálcájával bemenni esztétika szemináriumra, de még idejében rászól György Péter, hogy a bot helyett jobban mutatna a kezében egy iPod.
A lemez túl hosszú, széteső és erőtlen. Sajnálattal jelentem, hogy ezúttal nem igazolódott az a tétel, mely szerint az iskolakerülőkből lesznek az iskolateremtők.
Babyshambles:Down in Albion • CLS • 64 perc, 16 szám Poptőzsdei árfolyam: ** és fél
