E jövőkép kissé etatista ugyan, de modern és európai. A kormányfővel ellentétben a korábbi „vízionárius”, Orbán Viktor (vesd össze: „Merjünk nagyot álmodni!”) most éppenséggel a Fidesz földhöz ragadt programelemeinek ismertetését folytatja. A hétvégén újabb méretes csomag hullott ki az ellenzéki puttonyból, az 1500 milliárd forintos második Széchenyi Terv.
Egyre több konkrét ígéret fogalmazódik meg a Fidesz részéről: júliusi járulékcsökkentés, 14. havi nyugdíj, otthonteremtés a fiataloknak, Széchenyi Terv a vállalkozóknak. Visszafogottan számolva is több mint 2 ezer milliárd forint, az éves GDP legalább tizedrésze. Még ha ezeknek az összegeknek a jelentős része különböző címszók alatt most is le van kötve a költségvetésben, akkor is súlyos determinációkat jelentenek – a kiadási oldalon.
Négy éve ennyivel választásokat lehetett nyerni. Ám akkor még volt pénz a kasszában, fizetett is úriember módjára Medgyessy Péter. Igaz, hogy a büdzsé belerokkant, ám a 2002-ben hatalomra került kormányfő magasra állította a mércét. Orbán Viktor négy év után minden eddiginél jobban megtömte a puttonyt, olyan várakozásokat gerjeszt az amúgy is állampárti magyar közvéleményben, amelyeket nehéz lesz lehűteni.
Bárki nyerjen is pedig a választásokon, már a nyártól stabilizációs programot (adóemelést és/vagy kiadásmérséklést) kell életbe léptetni – figyelmeztetnek a külföldi elemzők, hitelminősítők, s a hazai közgazdászok túlnyomó része sem vélekedik másként. A jegybank arra int, hogy amennyiben elmarad a kiigazítás, kénytelen lesz ismét kamatot emelni.
A hét végén egy szakmai konferencián Veres János pénzügyminiszter kilátásba helyezte, hogy ha a koalíció hatalmon marad, már június-júliusban beterjeszti az államháztartási reformhoz, az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges törvényjavaslatokat. Ezek részletezése aligha növelné a szocialisták választási esélyeit. Gyurcsány Ferenc tehát a távolabbi jövőbe tekint.
