Az ezt követő számban vártam a téma további folytatását, azaz – például – a régiók kialakítás mellett érvelő cikk után egy, a megyei szintet továbbra is fenntartó uniós ország – ugyancsak sikeres – példáját. Mivel ez nem következett be, szeretném – röviden – kiegészíteni pár ténnyel a cikk gondolatait, ugyanis véleményem szerint nem túlzottan szerencsés egy történelmi folyamatból az előzményekre történő utalás nélkül kiemelni egy szeletet és abból vonni le a következtetést, mivel ez tévedésekhez vezet.
Az Európai Unióban az országok közigazgatási szerkezetét vizsgálva ma többé-kevésbé két út figyelhető meg. Egyrészt vannak azok az országok, mint például Dánia (északi modell), ahol a kisszámú, de jelentős lélekszámmal rendelkező és komoly hatásköröket gyakorló, jó pénzügyi pozíciókkal rendelkező „erős” helyi önkormányzatok mellett „gyenge” önkormányzati középszint található. A másik út pedig ennek pont az ellenkezője; nagyszámú, de csekély lélekszámmal rendelkező, „gyenge” települési önkormányzatok mellett viszonylag „erős” középszintet és társulási hajlandóságot találunk. Ez utóbbira példa Franciaország, ahol ma is békésen elfér egymás mellett a 96 megye és a 22 régió.
Magyarország a 3200 települési önkormányzatával egyáltalán nem tekinthető az északi-modellbe tartozó közigazgatási szerkezettel bíró országnak, azaz nem feltétlenül kellene követni ezt a modellt, hisz mindkét út egyformán járható, egyaránt lehet sikeres, de a két út közötti választást egyértelműen az adott ország, azaz jelen esetben Magyarország sajátosságai kellene, hogy meghatározzák.
KOVÁCS ATTILA
közgazdász, Budapest
• A gázárváltozásról
Orbán Viktor Fidesz-elnökkel készített interjújukban (Figyelő, 2006/4. szám) a következőket olvasom: „…de közben 67 százalékos volt a fogyasztói gázáremelés…”. A „közben” kitétel a mostani kormányciklusra vonatkozik.
Előkotortam 1999 márciusától eltett gázszámláimat, felvezettem a fogyasztás és a kiadás adatait, és mindezek alapján készítettem egy táblázatot az adott év fogyasztásáról és az ez után kifizetett összegekről, majd kiszámoltam az egy köbméter földgázra jutó díjat. A végeredmény azt mutatja (a lapunkhoz beérkezett levél a részletes számítást is tartalmazza – A szerk.), hogy 1999 és 2002 között a gázdíj 24,46 százalékkal, míg a gázdíj és az alapdíj együtt 32,11 százalékkal emelkedett, ezzel szemben 2002 és 2005 között 17,89 százalékos, illetve 17,35 százalékos volt a változás. Ezek az adatok homlokegyenest ellentmondanak Orbán Viktor állításának.
KASSAI GÁBOR
Pécs
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
