Műkincspiac: rekordév lehet az idei

Impozáns időszakot tudhat maga mögött a nemesfém-piac, az arany 25 éves, a platina 26 éves, a palládium 22 havi csúcsra tornázta fel magát a múlt héten, de az ezüst ára is közel maradt a 22 éves rekordszintjéhez. Az elemzők optimisták: az arany kurzusa például egyesek szerint még az idén elérheti az unciánkénti 750 dollárt (most 580 dollárhoz közelít az értéke), 2007-re pedig akár ezer dollárra is emelkedhet a jegyzése.

Ilyen prognózisokat hallva a laikusokban könnyen felmerülhet, hogy például a BÁV-nál tavaly májusban 1,7 millió forintért leütött brassói tüziaranyozott ezüstpohárhoz hasonló műtárgy esetleg az idén jóval magasabban is elkelhet. A magyar aukciósházak vezetői között azonban megoszlanak a vélemények arról, hogy a nemzetközi nemesfémpiac milyen mértékben befolyásolja a hazai műtárgypiacot, és egyáltalán hatással van-e rá.

Drágább arany drágább műkincset szül?

„Az arany rekordára azt eredményezheti a hazai műkincspiacon, hogy az árverésekre többen jönnek majd el, s népszerűbbek lesznek az ékszeraukciók” – véli Tűzkő Péter, a BÁV munkatársa. Magyarországon azon a téren már jól érzékelhető a nemzetközi nemesfémpiac mozgása, tette hozzá a szakember, hogy megnőtt az érdeklődés az egyunciás aranytömbök iránt, sok előjegyzés is érkezett rájuk.

Nagyházi Csaba, a Nagyházi Galéria tulajdonosa másképp látja a helyzetet, véleménye szerint a hazai műkincspiacon nem érezhető az arany és ezüst árának megugrása. „Lényegesen olcsóbban lehet vásárolni arany és ezüst műtárgyat, sőt még olcsóbban az árverésen. Az árak ugyanis nem emelkednek párhuzamosan” – emelte ki a galéria tulajdonosa.

A politikának nincs szerepe?

A piaci szereplők arról sem vélekednek egységesen, hogy 2006-ban a kampányígéretek és a választások miatt megnövekvő politikai és gazdaságpolitikai bizonytalanság mennyiben érezteti hatását a műkincspiacon. Van, aki szerint ilyenkor többen „menekülnek” aranyba, festménybe, míg mások szerint a műtárgykereskedelem „szent és sérthetetlen”.

„A műtárgypiacra nincsen hatással semmilyen külső tényező, mint például a választási bizonytalanság. Ez egy önállóan létező entitás” – nyilatkozta Virág Judit, a Mű-Terem Galéria vezetője. Nagyházi Csaba azonban másképp vélekedik. Mint fogalmazott: a műkereskedelem a gazdaság fokmérője, a politika mindenképpen kihat a szegmensre. A műtárgyvásárlás azonban mostoha módon mindig a „kosár szélén” van, emelte ki Nagyházi Csaba, azaz csak a fölös pénzt fordítják a magánszemélyek erre, ráadásul egy igen szűk körben.

Kinek befektetés, kinek műélvezet

A hazai befektetések között valóban marginális szerepet kapnak a műtárgyak, ám kérdés, hogy a jelenlegi piaci környezetben (választások körüli bizonytalanság, ingadozó részvény- és kötvénypiacok) a megtakarítások nagyobb hányada vándorolhat-e ebbe a szegmensbe.

Kieselbach Tamás a befektető szó helyett jobban szereti képgyűjtő jelzővel illetni a műkincsvásárlókat. „Aki jó minőségű képbe fektet be, annak a számára értéket és biztonságot jelent a műtárgy” – állítja a Kieselbach Galéria vezetője. A jóléti társadalom kiépülése, véleménye szerint, fokozatosan magával vonja a múlt emlékeit gyűjtő embereket, és egyre többen kezdenek tradicionális tárgyakat vásárolni. Kieselbach Tamás úgy látja, hogy míg a külföldi piacokon az orosz, kínai és indiai vásárlók megjelenésével kell számolni, addig a magyarok továbbra is csak Magyarországon vásárolnak.

„A műtárgy továbbra is jó befektetésnek számít, azonban megfelelő rutin, hozzáértés és szerencse is kell hozzá” – mutatott rá Nagyházi Csaba. Ám mint hozzátette, a műtárgypiacba történő befektetések nem egy lineáris növekedést mutatnak. A nagy nevek mindig is vonzók maradnak, garanciát jelentenek a befektető számára, így például a 20. századi magyar művészet iránt továbbra is stabil kereslet van. Külföldön a modern festészet terén jelentős áremelkedés indult, s Nagyházi Csaba reméli, hogy ez kihat Magyarországra is.

A BÁV az elmúlt 10-15 évben kialakult, szinte változatlan befektetői körrel dolgozik, s mint Tűzkő Péter hangsúlyozta: az ízlésekben egyre inkább jelentkezik az a trend, hogy a drága képek is eladhatók. Míg a fiatalok a kortárs munkákat kedvelik, addig az 50 év felettiek a klasszikus magyar munkákat keresik az auckiókon. Marsó Diana, a fiatalabb és még kisebb Arte Galéria tulajdonosa szerint a grafikai munkák terén az egyedi darabok iránt nagy az igény, szemben a sokszorosított grafikákkal. A húzónevek, mint például Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, továbbra is keresettek az árveréseken. „Speciális gyűjtőkörünk van, amely elsősorban fiatalokból és régi gyűjtőkből tevődik össze, viszont nagy befektetők nálunk nem jelentkeznek” – osztotta meg a befektetői körében szerzett tapasztalait Marsó Diana.

Jó évük volt a galériáknak

Bármennyire is csak egy szűk elitet foglalkoztat hazánkban a műkereskedelem, az elmúlt év statisztikáit nézve jó évet zártak a hazai aukciósházak. Kisebb-nagyobb bevételnövekedést szinte valamennyi piaci szereplő elkönyvelhetett. A Nagyházi Galéria két jó „találatnak” köszönhetően jó évet zárt. „Míg 2004-ben kisebb visszaesés jelentkezett a társaságnál, addig 2005-ben 10-15 százalékos pluszt könyvelhettünk el, hála a Tiziano és Csontváry Kosztka Tivadar festményeknek, melyek a tavalyi aukciós év sztárjai lettek” – emelte ki Nagyházi Csaba.

Jó évet zárt a Mű-Terem Galéria is. Virág Judit bízik abban, hogy az idei év is hasonlóan sikeres lesz, és 2006-ban is előkerülhetnek eddig lappangó darabok. A BÁV is komoly forgalomnövekedéssel zárta a 2005-ös évet, és remélik, hogy a növekedés üteme – az elmúlt évekhez hasonlóan – az idén is megmarad.