Sőt, a szinti-pop leckekönyvének két törzsanyagát, a Sweet Dreamset és a Here Comes the Rain Againt is ők jegyzik, még legalább egy tucatnyi örökérvényű slágerrel együtt. Mégsem könnyű zenekarként tekinteni rájuk, valahogy nem tűntek olyan közösségnek, amelynek attitűdjével a kamaszok azonosulni tudtak. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a rideg, zárkózott Annie Lennoxnak kisebb volt az erotikus kisugárzása, mint egy pohár csapvíznek, Dave Stewart pedig a saját zenekarában is inkább producer volt, mint sem hús-vér tag.
Az Eurythmics a pop kollektív tudattalanjának a része, és ez főleg a Sweet Dreamsnek volt köszönthető, az ugyanis a brit lista második, míg az amerikai lista vezető slágere lett 1983-ban. A dalnak – számos más slágerükkel egyetemben – megszámlálhatatlanul sok átirata készült.
Nem könnyű bevallani, de a szerethető slágerek ellenére van a zenekarban valami irritálóan modoros, úgyhogy megköszönjük nekik az újra kiolvasztott számaikat (már tizenöt éve megjelent egy válogatásuk, hasonló dalparkkal), és inkább csak az osztálytalálkozón bólogatunk a tornatanár lemezlovasra, hogy ez igen, azért a Motown-soul stílusú Sisters are Doin’ it for Themselves még mindig „ott van”.
Egy retro házibuli tehát elképzelhetetlen az újrakevert számokból álló Ultimate Collection nélkül, főleg az 1985-ös fordulat előtti törzskönyvezett szinti-pop felvételekre gondolunk, amelyek beindítják a kamaszkori emlékeink szökőárját. A 85-ös Be Yourself Tonight R&B-s, soul-os hangzásvilág beköszöntével a csapat felszámolta a cool, szado-mazós attitűdjét, és helyette bizarr, kosztümös filmeket idéző álarcosbál vette kezdetét. A zene is harsány lett, és színes, tehát pont az ellentéte a hideg, „bőrmaszkos eleganciának”. De semmi ok az aggodalomra. Mivel a retrospektív album közel 80 perces farsangi buliján mindenki annak öltözik, aminek akar, ráadásul zenés mulatságunk zsákbamacskáján mindegyik húzás nyer, senkinek nem okoz csalódást.
Eurythmics: Ultimate Collection • Sony/BMG • 80 perc, 19 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****
