Balázs László

– Bankjuk nemrégiben harmadával növelte fiókjainak számát Magyarországon. Tervez-e további hasonló huszárvágást cége piaci pozíciójának erősítésére?

– Nem tartok kizártnak hasonló akvizíciót, mint a tavaly decemberi, amikor 11 bankfiókot vettünk át az Általános Értékforgalmi Banktól, több mint 10 ezer ügyféllel és 20 milliárd forint körüli betétállománnyal. A tranzakcióval 43 tagúra növeltük hálózatunkat, elérve célunkat, hogy a tíz meghatározó hazai bank egyike legyünk. Jelenleg a 9. pozícióban vagyunk, az ügylet előtt pedig a 12. helyen álltunk.

– Számít-e további koncentrációra a piacon?

Balázs László

– Ha a kamatszínvonal csökken, illetve a kamatmarzs szűkül, az kikényszeríthet effajta folyamatot.

– Egyes magyarországi bankoknál 10-15, sőt 20 százalékos piaci részesedést tartanak szükségesnek a hosszú távon is nyereséges működéshez. Ön hová helyezné a mércét?

– Mi nem ebben versenyzünk. Jómagam az ügyfélelégedettség mutatójával mérem a piacot, ami nyilván hozhat előrelépést a piaci részesedésért folyó versenyben. A Volksbank kis- és középvállalkozásoknak, valamint a hozzájuk tartozó háztartásoknak nyújt banki szolgáltatásokat, a testreszabott tanácsadásra fókuszálva. Ezen keresztül növelnénk részesedésünket, s én már 4-5 százalékkal elégedett lennék.

– „Banki témánál” maradva, mit szól ahhoz, hogy Csányi Sándor, az OTP vezére a világ egyik leghíresebb borászát, Michel Rollandot igazolta le pincészetébe?

– Borfogyasztóként üdvözlöm a hírt. A múltban tapasztalt mennyiségi versengés helyett a manapság jellemző minőségre való törekvés az egész ország javára válik.

– A palesztin választásokon a Hamasz győzött. Mit gondol, mennyiben vetheti ez vissza az egyébként is akadozó közel-keleti békefolyamatot?

– Ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt elvárjuk, hogy az arab társadalmak fejlődésében egyfajta demokratizálódás menjen végbe, ha viszont egy radikális párt demokratikus úton jut hatalomra, attól megijedünk. Ez persze lehet rémisztő, hiszen a Hamasz eddigi politikájának része Izrael elpusztítása. A közel-keleti helyzetet tovább nehezíti, hogy Ariel Saron súlyos betegsége miatt az izraeli belpolitika is bizonytalanná vált.

– Gyengélkedésből kijutott a magyar férfi kézilabda-válogatottnak is, amely a középdöntőig sem jutott a svájci Eb-n. Mit gondol, ez egyszeri botlás, vagy megismétlődhet az, ami a magyar focival is megtörtént?

– Egyetlen eseményből nem vonnék le messzemenő következtetéseket, pláne, hogy ez a sportág sikerek tekintetében messze felülmúlja a focit. Biztos vagyok benne, korai lenne leírni akár a csapatot, akár a kézilabdát.

– Hasonló empátiával viseltetik Szabó István filmrendezővel szemben is, akiről kiderült, besúgó volt?

– Álságosnak tartom, hogy valakik időről időre előkapnak egy művészt, s pellengérre állítják, miután a levéltárban velük kapcsolatban valami terhelőre bukkantak. Ezt a kérdést a volt szocialista államokban jóval kulturáltabban intézték el azáltal, hogy törvényt alkottak e tárgykörben. Egy megfelelő jogszabály nálunk is rendet vágna. A mostani gyakorlatot azért sem tartom jónak, mert mindig csak a besúgókról és a besúgottakról kapunk információt, a beszervezők oldalán pedig valahogy elmaradnak a nagy leleplezések. A Szabó Istvánnal kapcsolatos hírek mit sem változtatnak művészi értékén, legfeljebb a filmjeinek lesz ezután kicsit más olvasata. Úgy gondolom, a filmszemlén bemutatandó Rokonok-feldolgozása a fiaskó miatt nem vonz majd sokkal kevesebb nézőt a mozikba.