A retro stílus az elmúlt években beszökött a vendéglátásba is. A fotelt, amit anyáink kéjes örömmel vittek az utcára lomtalanításkor, ma divatos kávéházakban látjuk viszont. A lepattant helyeket a vidám múltidézés templomaiként fedezzük fel ismét. Utánanéztünk, mi a retrohelyek sikerének titkos receptje.
Egyre népszerűbbek az 1960-as, 1970-es évek stílusában berendezett éttermek, kávéházak, ahol a mai divatételek mellett régi idők ízeit is felelevenítheti a betérő. Ezeket pedig akár Traubisodával vagy Meggy Márkával is leöblítheti. Budapest egyik legfelkapottabb szórakozó negyede a terézvárosi Liszt Ferenc tér, ahol egymás után nyílnak a különböző vendéglők, bárok, kávézók. Itt vert tanyát az ország talán legnagyobb retro stílusú étterme, a Menza (kis kép). Az étlapon jól megfér egymás mellett a vörös tonhal rosé rizottóval és a nagyanyáink konyhájában slágernek számító káposztás cvekedli. A helyiség belső kialakítására is igen nagy gondot fektetett a tulajdonos, Vidák László. „Az étteremnyitást 2003 augusztusában komoly kutatómunka előzte meg – emlékszik vissza -, szobafestő-mázolók pincéjében leltünk a kincset érő régi tapétákra, majd egyebek mellett Balaton-parti SZOT-szállók bárpultjaiból származó relikviákkal dobtuk fel a hangulatot, a fogasokat pedig külföldön szereztük be.” És hogy miért a retro? Vidák László számára a döntés egyértelmű volt. Ahhoz, hogy a Liszt Ferenc tér bejáratott helyeivel felvegye a versenyt, mindenképpen valami újat, a többitől eltérőt kellett létrehoznia. A Tisza sportmárka újjáélesztésével foglalkozó vállalkozó nem gondolkodott sokáig, és a hetvenes évek stílusát honosította meg az étteremben. A siker nem váratott sokáig magára. Míg a középgenerációt a nosztalgia, a fiatalokat a retrodivat vonzza a Menzába, amely rövid idő alatt közéleti személyiségek, színészek, művészek törzshelyévé vált.
Szintén a régi korok hangulatát igyekszik visszahozni a Ráday utcai Jaffa. A ferencvárosi kávéházba betérve időutazás részesei lehetünk. A narancssárga alapszínű tapéta, a vállalati üdülők söntéspultjait idéző bárpult is igazi retro fílinget sugároz. Máshol nem a mesterséges, hanem az eredeti retro tombol. Nem ritka ugyanis, hogy egy-egy múltbéli hely a politikai és a gazdasági rendszerváltás, a trendek változásaival dacolva eredeti formájában látogatható ma is. Ilyen a II. kerületi Gyorskocsi utcában található Pajtás étkezde, ahol megállt az idő. A hagyományos kockásabrosz-vizeskancsó kombinációtól az ember ismét a napköziben érezheti magát, az ételek is azokra hajaznak, amelyekhez 20-30 éve zsebben gyűrődött ebédjegyért cserébe jutottunk hozzá.
Angyalföldön gasztronómiai legendának számít a Dagály utcai Kisbojtár Vendéglő (nagy kép). Házias ízeivel, családias hangulatával valóságos rajongótábort toborzott magának a bérház földszintjén található étterem, amelyet még a legfanatikusabb törzsvendég sem nevezne trendinek. A falakon ugyanaz a lambéria, a földön ugyanaz a kő, a székeken már generációk ültek orjalevesük mellett, a falra függesztett szarvasagancs egykori viselőjének pedig talán már a dédunokáját is levadászták. A Kisbojtárban esténként szintetizátoros énekesnő ad elő, mégpedig Aradszky, Koós vagy Cserháti örökzöldjeit, az éttermet üzemeltető család tagjai és a személyzet közben kellemesen cseveg el az évtizedek óta hűséges vacsoravendégekkel. „Éppen harminc éve, hogy mi üzemeltetjük az éttermet, azóta nem sok minden változott – mondja Jármai Gabriella üzletvezető-tulajdonos -, ugyanaz a szakács, ugyanaz a pincér, és mi is ugyanazok vagyunk.” A Kisbojtár hívei nem is kiáltanak változásért, így szokták meg, erre a környezetre és a megszokott ízekre vágynak a környékbeliek és a külföldről visszalátogatók egyaránt. Az „ősretro” stílusú étterem egyeseket távol tart az ízletes kacsacomboktól és a fogalommá vált sólettől, másokat viszont éppen ez a hamisítatlan etnoszocreál csábít be az utcáról. És ha valaki még ezek után is kételkedne abban, hogy a Kisbojtár autentikus hely, azt az egyik törzsvendég, Dévényi Tibi bácsi majd elintézi!
