Nem javul a lakótelepek megítélése

A fővárosi lakótelepek megítéléséről készített tavaly őszi reprezentatív kutatás egyik fő következtetése, hogy a budapesti lakosok szerint továbbra is szükség van a lakótelepekre, még ha a válaszadók háromötöde szerint semmilyen előnnyel nem rendelkezik egy lakótelep. A döntően panelből készült lakótömbök imázsa azok körében a legmagasabb, akik ilyen környezetben élnek.

Elégedett fővárosiak

A budapestiek jelentős része lényegében elégedett otthonával és lakóhelye környezetével, igaz, sokan úgy vélik, hogy azért lenne mit javítani. A megkérdezettek több mint tizede érzi úgy, hogy megtalálta álmai otthonát, különösen a legidősebbek és a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők. A fővárosiak közel háromnegyede ajánlaná a saját környékét, ha esetleg egy budapesti barátja szeretne elköltözni. E kérdés tekintetében nincs szignifikáns különbség aszerint, hogy lakótelepen él-e vagy sem, ami jelzi, hogy bár a lakótelepen élők közel ötöde szívesen élne más környéken, többségük nem elégedetlenebb környezetével, mint a budapesti lakosok átlagosan.

Budapest kedveltsége közel sem ennyire egyértelmű: a válaszadók csupán 46 százaléka ajánlaná vidéki barátjának, hogy a fővárosba költözzön. Elsősorban a fiatalok kedvelik a nagyvárosi életet. A budapestiek közel háromötöde nem költözne el jelenlegi lakhelyéről, de egytizedüknek konkrét költözési terveik vannak.

A költözni vágyók közül legtöbben családi házba vágynak – különösen a 45–59 éves korosztály tagjai –, de a saját kerttel rendelkező társasházak is népszerűek. A lakóparkok különösen a diplomások és a jelenleg lakótelepen élők körében népszerűek. Lakótelepre, régi bérházba vagy zártsoros földszinti épületbe nagyon kevesen költöznének szívesen.

Alacsony a bérházak presztízse is

Érdekes következtetést vontak le a kutatók: a pesti bérházak öreg lakásainak a megítélése szinte semmivel sem jobb, mint a lakótelepeké. A pesti belvárosra jellemző régi bérházakba a költözést fontolgatók közül is nagyon kevesen vágynak, s ebben nincs jelentős eltérés panelházakban vagy más épületekben lakók között. Meglepő módon, a régi bérházakat városképi és építészeti szempontból etalonnak, kiemelkedő szépségűnek tartó budapestiek nem kívánnak lakni ugyanezekben a házakban.

A fővárosiak – tekintet nélkül arra, hogy lakótelepen élnek vagy sem – alapvető különbséget tesznek a sok lakó által lakott régi belvárosi bérházak és lakótelepek, valamint a kevés család által lakott, kellemesebb környezeti jellemzőkkel rendelkező társasházak és családi házak között. E két utóbbit főként pozitív jelzőkkel látták el: a társas- és családi házakat jó minőségűnek, szépnek, modernnek látják, a környezetet pedig kellemesnek, több zöld területet társítottak hozzájuk. A válaszadók szerint a régi belvárosi bérházak és a lakótelepek kevés pozitív jelzővel büszkélkedhetnek: leginkább a jól kiépített infrastruktúra, amely vonzó lehet e lakóhelytípusokban.

A budapestiek tehát leginkább családi házban szeretnének élni, főként a fiatal középkorúak. Saját kerttel rendelkező többlakásos társasházakban a fővárosiak mintegy fele élne szívesen, e tekintetben felülreprezentáltak a fiatalabbak és a magas iskolai végzettséggel rendelkezők. Azok, akik családi házban élnek jelenleg, nem szívesen cserélnék le azt egy többlakásos társasházért, míg a jelenleg is ilyen típusú házban élők elégedettnek tűnnek lakhelyükkel. A megkérdezettek közel háromnegyede nem szívesen élne lakótelepen, bár azok véleménye, akik jelenleg lakótelepen laknak, szignifikánsan pozitívabb, mint azoké, akik soha nem éltek ott.

A szegények lakóhelye?

A különböző lakástípusok közül a lakótelepi házakat tartják a legolcsóbbnak a megkérdezettek. Ennek megfelelően úgy érzik, hogy e házakban laknak a legszegényebbek, bár ez az állítás a belvárosi bérházaktól sem áll messze. Jellemzően a lakótelepi házakról gondolják a fővárosiak, hogy nyáron nagyon melegek a lakások.

Akik már éltek lakótelepen, de jelenleg más típusú házakban laknak, a lakótelepek infrastrukturális ellátottságát kevésbé ítélik jónak a többiekhez képest. E csoport tagjai többségében a fiatal középkorúak közül kerülnek ki, akik feltehetően fiatalabb korukban éltek lakótelepeken, így ők – saját életükből kiindulva – az átlagosnál sokkal fiatalosabbnak is ítélik e házakat, míg minőségüket is jobbnak észlelik a többi válaszadónál.

Azok, akik soha nem éltek lakótelepen, kissé negatívabban ítélik meg a lakótelepen élőket: úgy érzik, hogy leginkább itt fordulnak elő olyan emberek, akikkel nem szívesen élnének együtt, míg a többiek véleménye szerint – akik laktak vagy még most is lakótelepen laknak – ez inkább a belvárosi bérházakra jellemző. A lakótelepi lakások előnyeinek vizsgálatakor szembetűnő, hogy meglehetősen sok budapesti, a válaszadók mintegy háromötöde szerint semmi előnnyel nem rendelkezik egy lakótelep. A jelenleg lakótelepen élők természetesen több előnyét látták a lakótelepeknek, mint azok, akik más típusú házban élnek.

A lakótelepek előnyei között legtöbben a jó infrastrukturális ellátottságot – sokféle üzlet, jó tömegközlekedés – említették, valamint, hogy nem kell a ház körüli teendőkkel foglalkozni, így kényelmesebb, mint egy családi ház. A tény, hogy egy lakótelepen sok ember lakik együtt, igencsak megosztja a válaszadókat: egyesek szerint jó közösségek alakulhatnak ki, egy nagy házban sok ismerőssel találkozhat az ember, míg a megkérdezettek közel harmada (elsősorban azok, akik soha nem laktak lakótelepen) pontosan ezt a zsúfoltságot rója fel a lakótelepek hátrányaként. Számos válaszadó említette, hogy zajosak, lepusztultak a lakótelepi lakások, a rezsiköltségük magas – bár a lakás maga olcsó. A szomszédviszályokból adódó nehézségeket a lakótelepen élők gyakrabban említették, feltehetően ők nap mint nap érzékelik e problémákat.

A Pók utcától a Havannáig

A vizsgált tizennégy budapesti lakótelep közül leginkább a Pók utcai, azaz a római lakótelep, valamint a gazdagréti nyerte el a fővárosiak tetszését, és kapott átlagosnál jobb osztályzatokat. Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana ügyvezetője szerint érdekes, hogy Őrmezőt a gazdagréti lakótelepnél mennyivel rosszabbul ítélik meg a budapestiek, ami mögött a kutató szerint a Szomszédok sorozat ismertsége is szerepet játszik.

Részben érzelmi okokkal magyarázható a Havanna negatív sorelsősége is, a szakemberek szerint ugyanis objektív szemmel nézve ennek a lakótelepnek sem sokkal rosszabbak az adottságai, mint mondjuk a szomszédos kispesti lakótelepnek. A legrosszabb hírnevű és presztízsű Havannán mindenesetre a megkérdezetteknek csupán 3 százaléka élne szívesen, így az ötfokú skálán csak 1,5 pontot sikerült összegyűjtenie. Két külvárosi lakótelep, a rákoskeresztúri és az újpalotai tekinthető fiatalosnak, a 18–29 éves korosztály körében szignifikánsan magasabb szimpátiát mutatott ki a felmérés, míg a Fiastyúk utcai lakótelepet a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők választanák (bár sokuknak, a válaszadók mintegy kétharmadának nem volt véleménye a Fiastyúk utcai lakótelepről).

A megkérdezettek ötöde – főként, akik még soha nem éltek lakótelepen – gondolja úgy, hogy az államnak vissza kellene vásárolnia a lakótelepi lakásokat, és bérlakásokként működtetni tovább. Ennél valamivel több, a fővárosiak kétötöde érzi úgy, hogy lenézik a lakótelepi lakásokban élőket. Erre leginkább azok érzékenyek, akik jelenleg is lakótelepen élnek. Az új építésű lakóparkok megosztják a válaszadókat: közel negyedük szerint nem sok különbség van az új lakóparkok és a lakótelepek között, míg a megkérdezettek fele ezzel ellentétes nézeteket vall.

A budapesti lakótelepekről összességében úgy vélekedtek a válaszadók, hogy megérdemelnék a fejlesztést, és kedvezményes hitelekkel segítenék felújításukat. A tekintetben is egy állásponton vannak a fővárosi lakosok, hogy javítani kellene a lakótelepek állapotán, szebbé, változatosabbá tenni a házakat, rendezettebbé a parkokat, és a lakótelepi házak energiatakarékosságának előmozdítására is hangsúlyt helyeznének. Mindössze a válaszadók tizede választaná a radikális megoldást, és bontaná le a lakótelepeket. Ezt legkevésbé azok tennék, akik most is ilyen házakban élnek.