A Monetáris Tanács a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamat 6,00 százalékos szintjét. Az ülés rövidített jegyzőkönyve 2006. február 10-én 14 órakor jelenik meg.
A testület hivatalos indoklása értelmében a legutóbbi kamat-meghatározó ülés óta napvilágot látott makrogazdasági adatok nem eredményeztek jelentős változást a Monetáris Tanács gazdaságról alkotott képében. A fogyasztói infláció decemberben a várakozásoknak megfelelően alakult. A tanács középtávon kiegyensúlyozott szerkezetű növekedésre és a 3 százalékos középtávú céllal összhangban álló inflációra számít.
Középtávon megfelelő
A 2005. decemberi, egy évre visszatekintő infláció 3,3 százalékos szintje a 4 százalékos inflációs cél alatt, a plusz/mínusz 1 százalékpontos toleranciasávban van, és decemberben a maginfláció történelmi mélypontra, 1,3 százalékra esett. A tanács arra számít, hogy középtávon a maginfláció 3 százalék közeli szintre emelkedhet. Az inflációs folyamatok megítélését nehezíti a januári áfacsökkentés, ami vélhetően hónapokig bizonytalanná teszi a tartós és az átmeneti hatások elkülönítését.
Bár a globális kockázatvállalási hajlandóság erősödésével párhuzamosan a rövid és a hosszú lejáratú hozamok egyaránt mérséklődtek az év első heteiben, a magyar gazdaság egyensúlyi helyzetét és konvergenciáját továbbra is jelentős kockázatok övezik. A Monetáris Tanács úgy véli, hogy a jelenlegi kamatszint megfelelő a középtávú inflációs cél eléréséhez.
Szűkül a mozgástér
A tanács továbbra is szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a fenntartható gazdasági növekedés és az árstabilitás közeli infláció érdekében elkerülhetetlen az államháztartás finanszírozási igényének csökkentése. A költségvetési konszolidáció elhúzódása növeli a magyar gazdaság sebezhetőségét és szűkíti a monetáris politika mozgásterét.
Teljesült az inflációs cél
A 2005. decemberi, egy évre visszatekintő infláció 3,3 százalékos szintje a 4 százalékos inflációs cél alatt, a plusz/mínusz 1 százalékpontos toleranciasávban van. Ezzel a jegybank 2005-ös inflációs célja teljesült, miközben az energiahordozók árszínvonala emelkedett – mutat rá a jegybank indoklása.
A 2005-ös éves átlagos fogyasztói árindex 3,6 százalék, az éves átlagos maginfláció 2,1 százalék lett.
A dezinfláció a termékcsoportok széles körében érvényesült. Az inflációs folyamatok hosszú távú trendét legjobban kifejező maginflációs mutató éves indexe 2005 végére 1,3 százalékra csökkent. A stabilabb áralakulást mutató termékek gyors dezinflációja jó jelnek tekinthető az árstabilitás megszilárdulását illetően.
Az infláció csökkenése legmarkánsabban a külfölddel versenyző termékek körében volt tapasztalható, amit globális, regionális és hazai folyamatok együttesen magyarázhatnak. A fejlett országokban is historikusan alacsony szintre süllyedt ezen termékek áremelkedése, tehát az importált infláció mérsékelt volt. A külfölddel versenyző termékek dezinflációját emellett az EU-csatlakozás nyomán átalakult kereskedelmi struktúra, és az ennek nyomán felerősödött hazai termékpiaci verseny magyarázza. A dezinflációt az is segítette, hogy a 2003 második felére jellemző turbulens pénzügyi piaci helyzetet követően az árfolyam visszaerősödött és stabilizálódott.
2005 elején egyértelmű jelei mutatkoztak annak, hogy az inflációs folyamatok egészséges mederbe terelődtek, és a 2004-es adóintézkedések egyszeri árnövelő hatása nem épült be a várakozásokba. A belföldi kereslet oldaláról nem érkezett jelentős inflációs nyomás. A lakossági fogyasztás növekedése az év egészét tekintve visszafogott volt és jóval elmaradt a korábbi évek dinamikájától, ami által a gazdasági növekedés szerkezete is kedvezőbbé vált.
Maradtak még kockázatok
A Monetáris Tanács 2005-ben a befektetői légkör és az inflációs kilátások javulásával párhuzamosan határozott kamatcsökkentésekkel folytatta a 2004 tavaszán kisebb lépésekkel megkezdett kamatcsökkentési sorozatot. A tanács kamatpolitikájának eredményeképpen 2005 végére 6 százalékra mérséklődött az alapkamat úgy, hogy a forint árfolyama mindvégig olyan tartományban maradt, amely hozzájárult az infláció visszatéréséhez az árstabilitásnak megfelelő szint környékére. Annak ellenére, hogy a rövid hozamok jelentősen csökkentek, a hosszú hozamok továbbra is magas szintje jól tükrözi a gazdaság hosszú távú pályáját övező kockázatokat.
Az infláció csökkenését támogatták a munkapiaci folyamatok is. Az 2004-ben élénkülő konjunktúra mögött a vállalati termelékenység növekedése állt, így gyakorlatilag nem emelte a munkakeresletet. A munkakínálat bővülése is korlátozta a bérinflációs nyomást. A versenyszféra bérinflációja már 2004 második felétől csökkenő trendet mutatott, és a vállalati szektor fajlagos bérköltségének növekedése az árstabilitással összhangban álló szintre lassult.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
