Heltai Péter

– Alapító tagként nemrég otthagyta az Info Rádiót. Elárulja, miért unt bele?

– Nem untam bele. A távozásom nem érzelmi alapon született döntés volt. Jó ajánlatot kaptam 8,5 százalékos üzletrészem eladására, s meg is váltam attól. Az adó egyébként nem tartogatott számomra újabban kihívást. Annál is kevésbé, mert a rádiót felépítettük, beüzemeltük, pályájára állítottuk, kész van.

– Ezek szerint jelenleg nagyobb kihívásnak érzi a Duna Televízióban való munkát?

– Igen, pláne hogy a Duna megújult menedzsmentje most egy tévészerűbb televízió megalkotásával kísérletezik, több saját gyártású, élő műsor készítésével. Ennek része, hogy a reggeli műsorsáv is szemléletet vált. A közelgő, várhatóan jellemrombolásra építő választási kampány idején a szennyes látványos kiteregetése helyett az ígéretek mögé próbálunk nézni, a botrány helyett pedig összefüggéseket igyekszünk láttatni.

– Ha már elemző hozzáállást sejtet, véleményezné az új médiatörvény-tervezetet, amelynek sarokpontjai a közszolgálati médiumok reklámmentessé tétele, egy pártatlanságot felügyelő bizottság felállítása, illetve a kuratóriumi rendszer megszüntetése?

– Nem vagyok a túlszabályozás híve. Azt gondolom, nálunk sem kellene egy annál nagyobb hatáskörű szerv, mint a Federal Communications Commission (FCC). Ez az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egyesült államokbeli megfelelője, ám a magyar hatóságnál kevesebb jogosítvánnyal bír. A FCC ugyanis tartalmi kérdésekkel nem foglalkozik, a média belügyeibe nem szól bele. Legfeljebb javasol, de akkor is csak úgy, hogy az új technológiák megjelenésekor segít a törvénykezésbe illeszteni azokat. Ez nálunk csak álom, miként az új médiatörvény megszületése is. Nem hiszem, hogy ebből a mostani tervezetből törvény születne. Elfogadásához kétharmados parlamenti többség kellene, amire a választások előtt nem látok esélyt.

– Az ukrán-orosz gázvita viszont a parlamentet is megmozgatta. Bár a veszély elmúlt, volt némi riadalom.

– Nem is alaptalanul. Kiderült, hogy nincsenek se tartalékaink, se alternatív forrásaink, se stratégiánk az ilyen kényes helyzetek kezelésére. Ha ezeken elkezdünk gondolkodni, sőt továbbgondoljuk a dolgot, önmagában már azzal jól jár az ország.

– Szerencsére eddig a madárinfluenzából is kimaradtunk, Törökországban viszont 3 gyermek halt meg a kórban. Érez-e fenyegetettséget Magyarországon?

– Nem értem, miért kell hisztériává dagasztani a dolgot, amikor annyi más kór van, ami jobban pusztít, s nagyobb károkat okoz, mégis elsikkad a jelentősége. Miként az inkriminált történetben elsikkadt az is, hogy Törökországnak azon a részén történt az eset, ahol a család, amelyben a gyerekek meghaltak, az állatokat a lakásban tartotta, hogy meg ne fagyjanak az udvaron.

– Másfajta tragédia, hogy a súlyos agyvérzésen átesett Ariel Saron izraeli miniszterelnök már aligha tér vissza a közéletbe. Ön szerint milyen lavinát indíthat ez el?

– Számomra itt a legnagyobb kérdés, hogy az általa létrehozott párt ellehetetlenül-e, vagy egy ilyesfajta megrendülés összerántja a tagokat annyira, hogy azután képesek lesznek továbbvinni a megkezdett békefolyamatot. Ez heteken belül kiderül.

– Nagy neveket szerződtetett az ATV. Frideri­kusz is oda igazolt. Mit gondol, naggyá tud nőni ez a tévé?

– Nem szívesen beszélek más televíziókról, és talán nem is ez a legérdekesebb kérdés jelenleg a tévék közti harcban, sokkal inkább az, hogy gombamód szaporodnak a sportcsatornák. Most, hogy az RTL Klub megnyerte a foci-vb közvetítési jogát, új sportcsatornát indít. A piac, azt gondolom, telített, úgyhogy kíváncsian várom, ki kit ver ki a nyeregből.