Felfokozott közlésvággyal, bizonyos pánszexuális hóbortok kiélésével jár együtt sok esetben a tökéletesre fejlesztett neurózis, s nagyon ritka esetben olyan szövődmények is felléphetnek, mint például az úgynevezett zseniális életművek hátrahagyása. David Bowie-ra ezek a szimptómák igaznak bizonyultak, de mit is mondhatnánk arra az előadóra, aki Elvis Presley, John Lennon, Mick Jagger és Johhny Lidon mellett talán a legnagyobb hatású popművész, akinek közkedvelt mosolya és slágerei mellett volt még néhány érdeme. Például az, hogy legalább olyan gyakran újította meg a popkultúrát, mint a mindig kifogástalan frizuráját.
Hogy egy egészen közeli példát említsünk: Bowie nélkül nem született volna meg a magyar underground talán legmeghatározóbb zenekara, az Európa Kiadó.
Írók, filmrendezők, képzőművészek és persze zenészek hivatkoznak rá, így aztán, amikor egy háromlemezes életmű válogatását kell az olvasók figyelmébe ajánlanunk, akkor az nem lehet más, mint egy rögtönzött laudáció.
Bowie minden korszakának (biszexuális kéjenc, ufó, diszkósztár, diktátor, példás családapa) önálló életrajzírója van, így aztán még ez az 57 számos válogatás sem tudja kellő képen illusztrálni a közel negyvenéves életművet. Már csak azért sem, mert a gyűjtemény nem dolgozza fel a kilencvenes évek eredményeit, hisz’ csak 1969-től 1987-ig tart a retrospektív utazás. Arról nem beszélve, hogy míg számos előadó sorlemezeit nyugodtan lecserélhetjük egy válogatáslemezre, addig Bowie-nak legalább tíz olyan albuma van, amelyek önálló műtárgyak, kizárólag önmagukban értelmezhetőek, lakásdíszek, szuvenírek, szaknévsorok egyszerre. Ilyen például a Hunky Dory (1971), a Ziggy Startdust (1972) a Diamond Dogs (1974), a Heroes (1977) vagy éppen a 2002-as Heathen.
Bowie számos válogatáslemezt publikált, hogy csak a legismertebbeket említsük: Images 66-67 (1973), Changesonebowie Greatest Hits (1976), The Best of David Bowie (1980), Changestwobowie (1981).
A The Platinum Collection – amelynek három albuma korábban külön-külön is megjelent – azonban a relatív teljessége miatt emelkedik ki a többi gyűjtemény közül. És hogy Bowie túlontúl modoros lenne? Na és, a természetesség is csak egy póz.
David Bowie: The Platium Collection • EMI • 78+ 70+77 perc 20+18+19 szám • Poptőzsdei árfolyam: *****
