Az évszázadok alatt kialakult regionális különbségeket kizárólag autópályák építésével nem lehet néhány év alatt felszámolni – erre a következtetésre jutott Németh Nándor, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki társszerzője A hely és a fej – munkaerőpiac Magyarországon című tanulmánykötetnek.
A befektetők ugyanis nemcsak a közlekedési viszonyokat értékelik; legalább ennyire fontosnak tartják, hogy olyan térségben telepedjenek meg, amelynek jelentős ipari hagyományai és működő gazdasága van. Mindez képzett embereket és megfelelő munkakultúrát feltételez, ami a magas hozzáadott értéket tartalmazó termékek előállításának alapvető feltétele – véli a kutató. Azok a cégek viszont, amelyek az olcsó és szakképzetlen munkaerőt keresik, egyre kevésbé találják meg a számításukat nálunk: számukra a gyorsforgalmi utak építése sem komoly vonzerő.
Az autópálya-hálózat térszerkezet-alakító hatásait vizsgáló tanulmány társszerzője nem vitatja: a multik a kilencvenes években kifejezetten a gyorsforgalmi utak közelében kerestek telephelyet. Ezt jól példázza Székesfehérvár fejlődése. Ebből azonban szerinte nem feltétlenül következik az, hogy transznacionális vállalatok sora várná ugrásra készen az ország keleti vagy déli régiói felé vezető autópályák megnyitását. Önmagában ehhez egy széles betoncsík kevés – állítja, és ezt látszik igazolni, hogy a hagyományos mezőgazdasági vidéket átszelő M5-ös mentén a várt fejlődés mind ez ideig elmaradt. Nagy a valószínűsége, hogy a korábbi beruházásoknál az autópálya csak az egyik, igaz, nem elhanyagolható szempont volt, és a Győr, Székesfehérvár vagy a főváros környékén letelepült multik döntéseiben az említett tényezők is meghatározó szerepet játszottak.
A kutató ezért egyaránt bírálja a Széchenyi-tervet és a nemzeti fejlesztési tervet, mert – szerinte – mindkettő kellő vizsgálódás nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az autópálya-fejlesztések más intézkedések nélkül is jelentős beruházásokat vonzanak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
