Jellegzetes kőzetek mutathatók ki általában a gyémántlelőhelyeknél, így megfordítva, a drágakő előfordulására azok jelenlétéből következtetni lehet. Ilyen például a kimberlit, melyet a geológusok gyémánt-indikátornak is neveznek. Orosz kutatók most a potenciálisan gyémántot hordozó kimberlit jelenlétét felderítő technológiát dolgoztak ki: mint kiderült, ez a kőzet aktívan „lélegzik”, és az általa a mélyből beszippantott gázok a felszínen is kimutathatók a talajból. A kimberlit, a gyémánthoz hasonlóan, rendkívüli hőmérsékleten és roppant nyomáson alakult ki, és akkor jött létre, amikor a vulkánkitörések során a felszínre jutó magma a Föld külső kérgével érintkezve megszilárdult. Így répaszerű kürtők alakultak ki, amelyek fala maga a kimberlit. Az ilyen régi vulkanikus kürtőkben érdemes gyémánt után kutatni, mert a láva hozza a felszínre a mélyben képződött értékes ásványt; a dél-afrikai bányákból előkerült kimberlit darabok közül például átlagban minden kétszázadikban található gyémánt.
Az orosz kutatók most az ország több száz kimberlit kürtőjét vizsgálták alaposabban, és kiderítették, hogy jelentős a különbség a kimberlit, valamint az alapkőzet gáztartalma között. A gyémántot hordozó kimberlitben különösen a nehéz szénhidrogének – például a pentán vagy oktán – mennyisége magas: előfordulhat, hogy egyetlen kilogramm akár 15 köbcentiméternyi ilyen gázt is magába zárt. Ez pedig több mint a földgáz, vagy kőolajmezőkön mérhető mennyiség! Márpedig e gázok a talajból is kimutathatók: a kutatók így új módszert fedeztek fel a kimberlit azonosítására. Reményeik szerint ezzel eddig ismeretlen kürtőket is feltárhatnak.