Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert, aki a múlt hetet európai körúton töltötte, a tengerentúli média Condi becenéven emlegeti. Ez egyaránt szól női mivoltának és vitathatatlan szellemi képességeinek. Olyannyira, hogy legkeményebb bírálói is így szólítják, ami néha különös hangulatú szóösszetételekhez vezet. Sidney Blumenthal, Clinton ex-elnök volt tanácsadója a brit liberális Guardian hasábjain például „Condi a hazugság ösvényén” címet adta a hétfőtől péntekig tartó körút értékelésével foglalkozó cikkének.
HÁROM PLUSZ EGY. A tárgyilagosság kedvéért ki kell mondani: ez csak részben igaz. Rice eredetileg hármas, konkrét céllal utazott Európába. Először: Berlinben Angela Merkellel, az új kancellárral folytatott párbeszéd során el kellett indítania a közeledés folyamatát, a Berlin és Washington viszonyában a Schröder-korszakban kialakult feszültség enyhítését. Másodszor: Bukarestben tető alá kellett hoznia az amerikai támaszpontok létesítéséről szóló egyezményt. Harmadszor: a távlati stratégiai tervekben fontos szerepet játszó Ukrajnában látványosan megtámogatni a „narancsszínű forradalom” diadala óta belpolitikai és gazdasági nehézségekkel küzdő Juscsenko-rezsimet.
Mindhárom célt teljesen legitimnek lehet tekinteni az amerikaiak – sőt, kissé árnyaltabban: a NATO – stratégia érdekeinek szolgálatában. A Rice-misszió ezt a három feladatot sikerrel teljesítette. Ám az útra az említett eredményektől függetlenül mégis rávetődött a hazugság árnyéka.
Condi Rice ugyanis kapott még egy feladatot: meggyőzni a háborgó európai kormányokat (és még inkább a közvéleményt) arról, hogy nem igazak az „egyes kelet-európai országokban” létesített titkos amerikai börtönökről szóló hírek; és nem igaz az sem, hogy ott kínozzák a terrorista tevékenységgel vádolt foglyokat, akiket a CIA (az európai országok légterét értelemszerűen megsértő) repülőgépein szállítanak ezekbe a börtönökbe. Ennek a szisztémának az esetleges létezéséről először egy hónappal ezelőtt a Washington Post adott hírt, név szerint Lengyelországot és Romániát említve. Varsó és Bukarest – de a nem nevesített Budapest is – cáfolt. Bizonyíték azóta is csak az amerikai központi hírszerzés (pontosabban a CIA fedőszerveinek gyanított vállalatok) gépeinek rejtelmes útjairól van.
Az indokolt gyanú és a legitim feladatok bonyolult kapcsolatát jól mutatják a körút romániai eseményei. Visszatekintve ugyanis Bukarest volt a Rice-misszió legfontosabb állomása. Az AFP francia hírügynökség tudósítása „történelmi tettnek” nevezi, hogy Rice és román partnere, Ungureanu „megállapodást írt alá állandó amerikai katonai támaszpont létrehozásáról, első eseteként annak, hogy nem ideiglenes bázis létesül a hajdani varsói paktum egyik tagállamában”. A támaszpont a Fekete-tenger partján, Constanta kikötőváros közelében lévő – jelenleg Mihail Kogalniceanu nevét viselő – nagy légi bázis területét kapja meg, és egyben ez lesz a kelet-európai készenléti haderő (Eastern European Task Force – EETAF) központja. Az aláírással egy időben Basescu román elnök közölte, hogy az Irakba küldött román egységek „a küldetés teljes befejezéséig” a helyükön maradnak.
A Kogalniceanu bázist ideiglenes jelleggel már használták az amerikaiak az afganisztáni, majd az iraki háborúban. Két és fél éve, 2003 júniusában váratlanul feladták e támaszpontot, de – jelentette csütörtökön az Associated Press – „a terület egy része a román fél számára tilos övezet maradt, s a gyanú szerint itt tartottak volna foglyokat, akiknek utolsó csoportját röviddel Rice érkezése előtt szállították el”.
ELKENT VÁLASZ. Amikor erről kérdezték, Condi így válaszolt: „Nem beszélek arról, hogy folyt-e ilyen tevékenység. Ha megtenném, vitába bocsátkoznék feltételezett hírszerzési tevékenységről, márpedig erre egyszerűen nem vagyok hajlandó.” A válasz modellértékű. Rice az egész úton ennek különböző változatait használta. Az utolsó állomáson, Brüsszelben is, hozzátéve, hogy a Bush-kormány „kifejezetten megtiltotta a kihallgatóknak a kegyetlen, embertelen, vagy megalázó módszerek alkalmazását a fogva tartottakkal szemben”. Ez elég volt ahhoz, hogy miniszteri szinten Rice partnerei gyors visszavonulót fújjanak, elkerülendő a washingtoni kapcsolatok további romlását. Scheffer, a NATO holland főtitkára szerint Rice nyilatkozatai „megtisztították a légkört”.
A vita mégis folytatódik. Charles Kupchan, a legbefolyásosabb amerikai agytröszt, a Council on Foreign Relations főmunkatársa úgy véli: „Brüsszelben Rice megteremtette az egység látszatát, de a krízis nem oldható meg a magas politika ritka levegőjében. Az európaiak tovább követelik majd vezetőiktől, hogy végre kényszerítsenek ki igazi, hihető választ Washingtontól.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
