Sutba dobva az európai gazdasági növekedést illető kételyeket, kamatot emelt az ECB. Az euróövezet tagállamainak közös jegybankja – amely 2000 óta nem szigorított – negyed százalékponttal, 2,25 százalékra növelte irányadó kamatát. Az emelést a piacok már korábban is szinte kész tényként kezelték annak ellenére, hogy számos befektetési bank és közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy az eurózóna gazdaságának törékeny, lassan kibontakozó élénkülését csírájában fojthatja meg a monetáris szigor.
Jean-Claude Trichet, az ECB elnöke szerint azonban a megemelt kamatszint is ad teret a gazdasági növekedésnek, viszont elejét veszi az infláció esetleges felpörgésének. Kétségtelen, hogy az olajárak, valamint a tagországok laza fiskális politikája által előidézett tartós árnyomás inflációs hatásaival immár elég nehéz lenne nem számolni. Az ECB – eltérően az amerikai Fedtől – nem a maginflációt követi monetáris politikai lépéseivel, hanem az energiaárakat is tartalmazó fogyasztói árindexet. Előrejelzése szerint jövőre éves átlagban 2,1 százalékkal emelkedhetnek a fogyasztói árak az eurózónában, s ez egyrészt magasabb, mint azt korábban jelezték, másrészt pedig meghaladja a 2 százalékban megjelölt inflációs tűréshatárt.
Az ECB-re – alig burkoltan – politikai nyomás is nehezedik, az EU tisztségviselői még a kamatemelést megelőző időszakban is a növekedést serkentő monetáris lazítást sürgettek. A kamatemelés kritikusai közé olyan nagyágyúk is beálltak, mint például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), amely egy jelentésében kifejtette: az eurózóna gazdaságát a jövő év közepéig hagyni kellett volna erősödni, túl korai a jelenlegi kamatszigor. Talán a kritikákra is reagálva, Trichet sietett tisztázni: nem gondolja, hogy egy kamatemelési ciklusba kezdtek volna bele.
Még szép – jegyzik meg egyes közgazdászok, s hozzáteszik, hogy az ECB egyszeri kamatemelése is nagyon rossz üzenetet hordoz. Jóval 2 százalék alatti gazdasági növekedés mellett kamatot emelni azt sugallja, hogy a közös jegybank véleménye szerint a potenciális, hosszú távon is fenntartható gazdasági növekedés is 2 százalék alatt van. Ez nemcsak a német munkanélküliek millióinak nagyon rossz hír például, de az eurózóna gazdasági ciklusával összenőtt, az EU-hoz frissen csatlakozott országok számára is meglehetősen elkedvetlenítő perspektíva.
Vannak ugyanakkor olyan vélemények is, amelyek szerint az ECB jövőre is tovább emel, nagyjából 3,00-3,25 százalékig. Ezzel párhuzamosan viszont a Federal Reserve lassacskán elérkezik szigorítási ciklusa végére. A piaci várakozások szerint a Fed december 13-án 4,25 százalékpontra viszi föl irányadó kamatát, s vélhetően tovább emel még 2006 elején is.
A Fed kamatemelési ciklusa végéig egyelőre nem látszik olyan tényező, amely a dollár erejét megingathatná – vélik elemzők. A ciklus végén azonban – főleg, ha az ECB tovább szigorít, a Fed pedig leáll a kamatemeléssel – a dollár hozamelőnye komolyan mérséklődhet. Ez visszavetheti az Egyesült Államokba irányuló tőkebeáramlást, aminek két nagyon fontos következménye is lehet. Egyrészt gondok lehetnek az amerikai fizetési mérleg hatalmasra duzzadó hiányának finanszírozásával, másrészt az apadó tőkebeáramlás a jelenleg igen alacsony hosszú lejáratú amerikai kötvényhozamok emelkedéséhez is vezethet. Ez utóbbi igen rossz jel lenne a feltörekvő piacoknak, ugyanis a régióba áramló, viszonylag nagy kockázatot is elviselő portfólió tőke részben éppen az alacsony amerikai hosszú hozamok miatt keres helyet magának máshol a világban. Ha régiónkból megindul a tőkekiáramlás, akkor megszűnik az a „kegyelmi állapot”, amely a magyar gazdaság siralmas egyensúlyi mutatói ellenére is biztosította a folyó fizetési mérleg finanszírozását.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
