Tanulhatnánk néha Dél-Amerikától és Ázsiától. Nemrégiben egy indiai konferencián vettem részt, amelyen a központi kormányzat és néhány tartomány által tavaly már életbe léptetett költségvetési felelősségről szóló törvényt vitattuk meg. Széles körű egyetértés bontakozott ki arról, hogy a hasonló jogszabály minden tartomány javára válna. Az indiai példa különben messze nem az első, a módszer világszerte széles körben terjedt el azóta, hogy Új-Zéland 1994-ben törvényt alkotott a fiskális felelősségről.
KOPITS GYÖRGY közgazdász,
a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának tagja, a Nemzetközi Valutaalap volt helyettes igazgatója
TRANSZPARENS KERETRENDSZER. A fiskális felelősségről szóló jogszabályok keretrendszert alkotnak, amelynek főbb elemei közé tartozik a fiskális-politikai szabályok bevezetése (az államháztartási hiány és az államadósság korlátok közé szorítása), az eljárási szabályok (eredményszemléletű számvitel, középtávú költségvetési tervek) rögzítése, a részletes állampénzügyi számlák transzparens közzététele, valamint az ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusok – lehetőleg független hatóság közreműködésével történő – alkalmazása.
A fiskális felelősségről szóló törvény leginkább bizonytalan gazdasági környezetben, illetve változó befektetői bizalom mellett – főleg a feltörekvő piacokon – lehet különösen előnyös. A brazil Lula-kormánynak például ezzel a törvénnyel sikerült elkerülnie a valutaválságot, miután a legutóbbi választási kampányban az ország kockázati felára jelentősen megugrott. Hasonlóan sikeres tapasztalatokkal találkozhatunk Chilében, Észtországban, Peruban és Bulgáriában, ahol az egymást követő kormányok, betartván a fiskális felelősség szabályait, hozzájárultak a hitelesség fenntartásához vagy helyreállításához. Végső soron, e keretrendszer révén állt magas növekedési rátájú pályára az említett országok gazdasága.
A költségvetési felelősség törvénybe iktatása önmagában persze nem elegendő a pénzügyi kockázatok varázsütésszerű orvoslására. Argentínában például hiába volt meg a törvény, végrehajtása a kreatív könyvelés és a hatósági maszatolás következtében kisiklott. Ráadásul a legtöbb tartomány „potyautas” magatartást tanúsított: a szövetségi kormánytól, illetve más tartományoktól várták a saját maguk által felhalmozott hiány kiegyenlítését. A törvény így nem tudta megakadályozni, hogy Argentína válságba sodródjon. Fontos tanulság, hogy a fiskális szabályokat kizárólag magas fokú transzparencia, illetve a politikai pártok szilárd elkötelezettsége mellett lehet alkalmazni.
Meglepő módon, az átlátható fiskális szabályok iránt tanúsított globális érdeklődés ellenére Európa fiskális „szabálykönyve”, a Stabilitási és Növekedési Paktum az utóbbi időszakban felhígult. Néhány új közép-európai uniós tagállam kormánya – főként a lengyel és a magyar – a deficitre vonatkozó kritériumot a paktumban rejlő kiskapuk taktikai kiaknázásával próbálja elérni. Erre példa a magán-nyugdíjpénztárak egyenlegének elszámolása, az állami vállalatok által végzett kvázi fiskális tevékenységek könyvelése, vagy a magánszféra és az állam együttműködésének (public-private partnership – PPP) kezelése. A kreatív könyvelés gyakorlata helyett, ezen országoknak sokkal inkább például a Svédország nemzeti fiskális felelősségről szóló törvényét kellene adaptálnia, az ott bevezetett jóléti rendszer reformjával párhuzamosan. Ezen szabályok a paktumnál is szigorúbbak, és arra kötelezik a mindenkori svéd kormányt, hogy költségvetési többletet érjen el, és tartsa magát a nem-kamatjellegű kiadások korlátjához. Hasonló keretrendszer tiszteletben tartása hozzájárulna ahhoz, hogy az új tagok felkészültebben vezethessék be az eurót. Ám ennél is fontosabb, hogy a fiskális fegyelem felgyorsítja a beruházásokat és a gazdasági növekedést.
MARADNAK ALTERNATÍVÁK. A fiskális felelősség politikamentessé tétele az inflációs célkövetési rendszerrel rokonítható. De jelenti-e ez a költségvetési kiadásokkal, illetve adóügyekkel kapcsolatos demokratikus vita végét? Egyáltalán nem. A költségvetési források elosztásáról, illetve az adórendszerről továbbra is politikai vitákat kell folytatni. Ám az államháztartási hiány vagy az államadósság mértékének korlátozásával, valamint a jegybanki alapkamat meghatározásával kapcsolatban gondoljunk az Odüsszeában megfogalmazott üzenetre! Odüsszeuszt árbochoz kötözik és az evezősök fülét viasszal tömik be, hogy ne hallhassák meg a szirének hangját…
