Csütörtökön arról tudósított a Világgazdaság, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyezte a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató közvetett érdekeltségébe tartozó pécsi Új- MiZo Rt. és az olasz tulajdonú szegedi Sole Hungária Rt. fúzióját. A tranzakció során az Új-MiZo beolvad a Soléba és az új társaság piaci részesedése a GVH szerint 31,7 százalék lehet, szemben az eddig piacvezető, holland érdekeltségű Friesland Hungária Rt. 25 százalék körüli részarányával.
Mára elmondható, hogy a manager magazin által leggazdagabb magyarnak kikiáltott üzletember tovább növelte érdekeltségét az élelmiszeriparban. Alig két hónapja lehetett arról olvasni, hogy mára a magyar húipar két jelentős szereplőjének tekinthető vállalat is a Csányi-birodalom részévé vált: a Dél-magyarországi Húsipari (Délhús) Rt. közvetlen befolyása a Pick Szeged Rt.-ben 98 százalékra emelkedett a szeptember 9-én zárult nyilvános vételi ajánlat eredményeképpen.
Hogyan lett Csányi a leggazdagabb?
A manager magazin idén októberben tette közzé a leggazdagabb magyarok listáját, melynek csúcsán az OTP-vezért láthattuk, akinek a vagyonát akkor 70 milliárd forintra taksálták. A magazin kiemelte, hogy Csányi Sándornál jelentős gyarapodást mutatott az a vagyon, amit a tavalyi becsléshez képest a bankár érdekeltségébe lehet sorolni a nyilvános adatok alapján. A 2004-es álláshoz viszonyított ugrást egyrészt a pénzintézet részvényárfolyamának számottevő emelkedésével, másrészt az elmúlt 12 hónapban az élelmiszer-ipari érdekeltségeinek szaporodásával indokolták. Részesedést vásárolt továbbá a listán 65 milliárd forinttal második Demján Sándor érdekeltségébe tartozó, 320-350 milliárd forintos ingatlanportfólióval rendelkező TriGránit Rt.-ben, és a médiapiacon is megjelent, ahol egy köztéri reklámcéget szerzett meg.
Politikai törekvések
A sajtóban korábban olyan híreket is lehetett olvasni, hogy Csányi politikai pályára is lépne. A hírt azonban a bankár határozottan cáfolta és hangsúlyozta, hogy nem vállal politikai szerepet.
Ezzel szemben a Figyelő hetilap egyik cikke arról értekezett, hogy semmi meglepő vagy váratlan nem lenne abban, ha a rendszerváltás óta hatalmas gazdasági erőt felhalmozó, és politikusi körökben is komoly befolyásra szert tevő üzletember valóban a nyilvános politizálás mezejére lépne, pártot alapítana, vagy akár – mint azt korábban többen is megpendítették a sajtó hasábjain – miniszterelnöki törekvéseinek adna hangot a nyilvánosság előtt.
