Ifjúságom kedvenc könyve, Kurt Vonnegut Ötös számú vágóhíd című remekműve megdöbbentő erővel idézi fel „az Elba Firenzéjének” esztelen elpusztítását a második világháború legutolsó fázisában. Budapesten aznap, 1945. február 13-án csitultak el a fegyverek, amikor három fázisban brit és amerikai bombák hullottak a hadiiparral nem rendelkező barokk metropolisra. Mintegy 35 ezren – német civilek és külföldi foglyok – pusztultak el néhány óra leforgása alatt. Személyesen – kissrácként – negyedszázaddal a szövetségesek légitámadását követően csavarogtam először Drezda utcáin. Az NDK akkori második legnagyobb településén szembeszökően sok volt a rokkant és a romos épület.
A szász város legismertebb szimbóluma, a „kövér Madamnak” becézett, XVIII. századi Frauenkirche is a bombazápor áldozatává lett, álomszép kupolája két nappal az első találatokat követően omlott össze. Hat évtized telt el Drezda krónikájának legsötétebb korszaka óta. Az ulbrichti, honeckeri időket háborúellenes emlékműként vészelte át az egyházi kőhalmaz. Ha születtek is tervek a Német Demokratikus Köztársaságban a hajdan 3500 ülőhelyes, monumentális Miasszonyunk templom rekonstrukciójára, az antiklerikális berlini rezsim inkább lakás- és laktanyaépítéssel volt elfoglalva, no meg 1961-ben felhúzta a régi német fővárost 1989-ig kettészelő falat.
A Frauenkirche csupán az újraegyesítés után ébredhetett fel Csipkerózsika-álmából. Az Elba-parti templom megmentésére a nemzetet felszólító Drezdai felhívás 1990-ben született, Ludwig Güttler – egy kiváló muzsikus – és seregnyi közéleti híresség adta hozzá a nevét. A szászországi evangélikus zsinat az újjáépítés ellen emelt szót 1991-ben, aggódva a magas költségek miatt, s akkor még az egyházi tekintélyekkel értett egyet a szövetségi tartományok műemlékvédelmi hivatala is. Az 1994-ben bejegyzett, a templomról elnevezett alapítvány létrejöttéig kevesen kötöttek volna fogadást arra, hogy a legelső misének 1734-ben otthont adó templomban valaha is megint istentiszteletet tartanak majd. Országos, sőt nemzetközi gyűjtés indult – nem várt sikerrel! Heinz Wissenbach, az alapítvány pénzügyi igazgatója a 2005 végén újból megnyílt csodálatos, óriás kupolás építmény végső „árát” 180 millió euróra teszi: a romeltakarítás és adók nélkül 131 milliós nettó költségből kereken 100 millió euró származott bel- és külhoni adományokból. A 20 ezer tonnányi (!) kőfelület egyharmada a háborús romhalmazból került ki, megtisztításuk maga is több milliót emésztett fel.
Az eredmény lenyűgöző! A már 1996-ban reaktivált, 244 ősrégi sírhelyet befogadó altemplomban 340 ülőhely van, míg a freskókban gazdag földszinti főcsarnokban és további három emeleten közel 1900 ember hallgathatja, láthatja az istentiszteletet. A vadonatúj orgona a szakértők szerint minden akusztikus igényt kielégít. Drezda óvárosában már a gigászi építkezés bő egy évtizede alatt megpezsdült az élet, s amióta késő ősszel megnyílt a Frauenkirche, már sok tízezren tekintették meg belülről is. A 2006-ban 800. születésnapját köszöntő város és lokálpatrióta lakói – no meg a turisták – aligha kaphattak volna szebb karácsonyi ajándékot.
