Cherchez la femme! – mondják a franciák. Keresd a nőt – aki minden baj és vész okozója. A Fehér Házat példátlan erővel megrendítő legújabb botránysorozat okozója is – legalábbis az első, felületes pillantásra – egy Valerie Plame nevű hölgy. Az ügy elég komoly ahhoz, hogy a Nixon bukásához vezető Watergate-ügy mintájára Plamegate néven emlegessék.
MI TÖRTÉNT NIGERBEN? Lássuk először (időrendben) az eseményeket:
2002. február: Joseph C. Wilson nyugalmazott nagykövet (Valerie asszony férje) a CIA – tehát a hírszerzés – megbízásából az afrikai Niger köztársaságba utazik. Feladata: kideríteni, igaz-e, hogy Szaddam Huszein iraki diktátor uránércet vásárolt Nigertől. A tapasztalt diplomata hosszú helyszíni vizsgálódás után jelenti: nem igaz, e vásárlásról szóló minden hír blöff vagy provokáció.
2003. január: Bush a szokásos év eleji helyzetértékelő (State of the Union) beszédében mégis azt állítja, hogy Szaddam uránércet vásárolt Nigertől.
2003. március 20.: Megkezdődik az iraki háború.
2003. július 6.: A New York Times közli Wilson Mit nem találtam Nigerben? című írását, amely cáfolja az elnöki beszéd megállapításait.
2003. július 14.: Robert Novak, egy neves publicista megírja, hogy Wilson felesége, Valerie Plame a CIA „rejtett” (undercover) ügynöke. Közli azt is, hogy az információ forrása „két magas rangú kormánytisztviselő”.
2003. július 17.: Az igazságügyi minisztérium értesíti a Fehér Házat, hogy vizsgálatot indít, miután az amerikai törvények szerint a rejtett ügynökök azonosságának illetéktelen feltárása bűntény, amelyért börtön jár.
2003. december 30.: Kinevezik a különleges ügyészt, neve: Patrick Fitzgerald.
Fitzgerald személyében új – és az amerikai joggyakorlat szerint rendkívüli hatalommal rendelkező szereplő jelent meg a színen. Független személyiség. Könyörtelen objektivitással harcol a törvényszegők ellen, tekintet nélkül azok pozíciójára. (A brit Economist portréjának címe: Szent Patrick.) A legutóbbi napok ezt ismét bizonyították. Fitzgerald ügyész már ma is az amerikai politika kulcsfontosságú alakja, és a jelek szerint még hosszú hónapokig az marad.
Az események idő-sorrendjéből is kitűnhetett, hogy a Plamegate nem Valerie asszonyról, hanem az iraki háború megindításának titkos hátteréről szól. Az egyik legfontosabb ürügy Szaddam afrikai uránvásárlása volt. Amikor Wilson ex-nagykövet ezt a manipulációt nem csak „belső használatra” leplezte le, hanem a nyilvánosság elé tárta, a háború szervezői hiteltelenné akarták tenni a jelentést. A hivatalos tiltást megszegve nyilvánosságra hozatták (először Robert Novakkal) hogy Wilson felesége, Valerie Plame rejtett CIA-ügynök. Céljuk annak „bizonyítása” volt, hogy a hírszerzés nem szakértelme és helyi kapcsolatai miatt szemelte ki Wilsont a nigeri küldetésre – hanem a befolyásos feleség protekciójára.
Itt lépett színre „Szent Patrick”, s 21 havi gondos nyomozás eredményeként most vádat emelt Lewis Libby ellen, aki Dick Cheney alelnök főtanácsadójaként elképesztő befolyással rendelkezett. Tagja lett az amerikai stratégia meghatározásában döntő szerepet játszó Nemzetbiztonsági Tanácsnak. Megkapta reggelenként a hírszerzés napi jelentését is – akárcsak Bush és Cheney. A vádemeléssel a kijelölt ügyész megindította „a Fehér Ház ostromát”.
FELJEBB ÉS FELJEBB. Libby lemondott, ám ez csak az első, elvárható következmény volt. A vádirat ugyanis az „A hivatalnok” (Official A) jogi álnevet használva világosan utal a Novak által említett másik informátorra is. Washingtonban nyílt titok, hogy Official A nem más, mint Karl Rove, Bush elnök politikai főtanácsadója és benső bizalmasa. Libby vád alá helyezése bálványozott főnökét, Cheney alelnököt is bevonta tanúként a vizsgálat körébe. Rove – ha egyelőre csak jogi álnéven való – bevonása az ügybe hasonló helyzetbe hozhatja magát az elnököt is. Feltéve persze, hogy Rove ellen is vádat emelnek, és le kell mondania. (A Washington Post kimutatta: eddig Fitzgerald végül mindig vádat emelt azok ellen, akiket korábbi vádirataiban először Official A álnéven szerepeltetett.)
Az ügy még csak most kezdődött, de máris hűvösödni látszik Bush elnök és Cheney eddig felhőtlen kapcsolata. Gyanakvás árnyékolja be Bush és Rove viszonyát is. Az elnök dühös zavara érthető, hiszen – írja a Washington Post vezércikke – „ha Libby a per során rávall Cheney alelnökre és Rove-ra, az már annyi, mintha az iraki háború és a Fehér Ház ülne a vádlottak padján”.
