Lengyelországban vasárnap reggel hat órától este nyolcig tartottak nyitva a szavazóhelyiségek. Tizennégy óra alatt eldőlt, hogy Lech Kaczynski, Varsóultrakonzervatív polgármestere, a parlamenti választáson első helyen befutó Jog és Igazság Párt (PiS) jelöltje lesz az államfő Közép-Európa legnagyobb országában.
A lengyel politikai inga másodszor és aggasztó erővel lengett ki jobbra. Egy ilyen erőteljes kilengés óhatatlanul nemcsak belpolitikai jelentőségű – noha elsősorban persze az. Emellett azonban előre nem látható változásokat gerjeszt majd Varsó és az Európai Unió kapcsolatában; a lengyel-orosz és a lengyel-német viszonyban, valamint a közép-európai régióban. (Ez utóbbin belül gondok adódhatnak a visegrádi együttműködés kapcsolatrendszerében is.) Nemzetközi szinten csak az eddig is uralkodó amerikai orientáció marad változatlan.
Ami a lengyel belpolitikát illeti, ott az első jobboldali fordulatot az jelezte, hogy a parlamenti választásokon a kommunista utódpárt teljesen összeomlott. A hagyományosan erős lengyel elnöki pozíció ismeretében mégis indokoltan írtam akkor, hogy „az igazi döntést az elnökválasztás hozza meg”.
SZAKADÉKNYI KÜLÖNBSÉG. Az ugyanis tudnivaló volt, hogy a választás befutója, a PiS a hajdani Szolidaritás konzervatív, erősen egyházi, katolizáló szárnyának az utódja, míg a második győző Polgári Platform (PO) a liberális szárny örököse. A két párt közötti különbség szakadéknyi mélységét azonban elfedte, hogy eleve kettejük koalícióját ígérték a választóknak.
Az álarc már az első, döntést nem hozó elnökválasztási menet során lehullott. Kiderült, hogy csak a valóban jobbközép PO (és elnökjelöltje, Donald Tusk) illeszthető be az európai politikai normarendszer keretei közé. A PiS nem minősült még jobboldali konzervatív alakulatnak, de neofasiszta pártnak sem: bigott politikai katolicizmusát ultrakonzervatív nézetekkel és nem titkolt, harcos euroszkepticizmussal keverő formációként jelent meg a színen. S ha nem rejtegetett volna jó adagot a lengyel politika primitív mélységeiben hagyományos antiszemitizmusból, azt mondanám, hogy ótestamentumi átkokkal rontott rá a PO és személyesen Tusk jobboldali liberális programjára.
Tusk az október 9-i első menet végére még így is megtartott 3 százalékpontnyi előnyt a PiS elnökjelöltjével, Lech Kaczynskival szemben. Sőt, október 15-éig ezt megkettőzve 44:38 arányú vezetést szerzett. A múlt vasárnapi második menet előtti héten azonban olyan – egyszerre brutális és cinikus – ultrakonzervatív roham indult a PO és Tusk ellen, amely ezt a trendet megfordította, és végül 54:46 százalékos arányú biztos győzelemhez juttatta az ultrakonzervatív PiS mozgalmat és vele Lech Kaczynskit.
BESEGÍTETT A BALOLDAL IS. A támadásnak volt egy „parlamenti” összetevője is. Az Önvédelem nevű, baloldali populista szólamokkal operáló párt, amely a parlamenti választásokon 15 százalékkal a harmadik helyet érte el, felszólította híveit, hogy Kaczynskit támogassák. Az erősebb jobboldali és a gyengébb baloldali szociális demagógia szövetsége a középjobb liberálisok ellen jellegzetes – és óvatosságra intő – eleme lett az utolsó napok ultra rohamának. Tömegpszichológiai mozgósítás szempontjából igazán hatásos a személyes roham volt. Az (ismerős) csapásirány: aki „jobblib”, az nem lehet jó katolikus, és nem is „igazi lengyel”. Az első vád: a húsz éve nős Tusk csak polgári házasságot kötött. A második: Tusk nagyapja német katona volt. (Az igazság és a reagálás. Az első: igaz. A húsz éve nős Tusk sietve templomi házasságot köt. A második: a nagyapa a Gdansk – németül Danzig – környékén élő kasub népcsoporthoz tartozott, akiket a németek 1939-ben katonai szolgálatra kényszerítettek. A nagyapa néhány hónap múlva megszökött, és a lengyel ellenállás soraiban harcolt. A PiS nevében Kaczynski „elnézést” kért. A vád azonban ragadt, és része lett a győzelemhez vezető rohamnak.)
Ebben a pillanatban a tények, a várható első kérdések és lépések a következők: 1. Tény, hogy az ultra győzelem hírére a zloty 0,7 százalékkal esett az euróval és 1,4 százalékkal a dollárral szemben. 2. Közvetlen kérdés: lesz-e koalíció? Az új helyzetben kétséges, hogy Tusk gazdasági javaslatait elfogadják-e a győztesek. A PiS gyors koalícióban érdekelt. Tusk számára a belépés sokak szerint hitelvesztéssel és politikai öngyilkossággal járna. 3. Lech Kaczynski bejelentette: népszavazásnak kell döntenie az euróövezethez 2010-re előirányzott csatlakozásról, „mert az a nemzeti szuverenitás részleges feladását jelenti”.
Megannyi konfliktus-lehetőség. A többire várni kell.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
