Mind több német rendszámú gépkocsi tűnik fel Budapest útjain. Ezek zöme ugyan Magyarországon dolgozó német cégeké, üzletembereké, illetve Németországban vállalkozó magyaroké, de rosenheimi rendszámmal közlekedik már egy új, most kialakulóban lévő, itthon tevékenykedő magyarokból álló kör is, amely költségérzékeny kicsi cégek jómódú vezetőiből áll. Ők némi anyagi haszon reményében lemondanak arról a boldogító érzésről, hogy gépkocsi-tulajdonosok legyenek, és inkább a zsebükre és kényelmükre nézve jóval kedvezőbb megoldást, a hosszú távú gépkocsi-kölcsönzést választják. Az olcsóság titka pedig abban rejlik, hogy német cégtől bérlik az autót. Megtehetik, hiszen ma már az egyszerű halandónak sem kell – bevett szokás szerint – Münchenig zarándokolnia, illetve Németországban állást vállalnia ahhoz, hogy a hazainál kedvezőbb német tarifákkal, teljesen törvényes úton jusson bérautóhoz. Ilyen szolgáltatás már elérhető Budapesten is – köszönhetően Magyarország uniós tagságának.
Geszti László.
A Lignum 68 ügyvezetője küzd azzal, hogy a magyaroknak az árelőnynél is fontosabb a tulajdonlás.
Közismert, hogy egy-egy nagy értékű járgány megvásárlásánál a felszámított regisztrációs díj önmagában több millió forinttal kevesebbre rúg Németországban, mint nálunk, és az unió legnagyobb tagállamának javára szól az is, hogy ott az autókölcsönző cégek a beszerzési árra rakódó áfa egészét visszaigényelhetik. Az ebből adódó tetemes különbségre érdemes, a szolgáltatások szabad áramlása okán pedig lehetséges is üzletet alapítani. Így tett a rosenheimi székhelyű Lignum 68 GmbH., amely az ismert befektető, Nobilis Kristóf érdekeltsége. A társaság idén januártól gépkocsi-bérbeadással bővítette tevékenységi körét, megkezdte működését Budapesten, és márciustól belevágott a kölcsönzésbe.
ADÓELŐNY. A cég BMW-flottával indított, mondván: e drága márkánál különösen szembetűnő az árelőny, ami megfelelő lendületet adhat a kezdésnek. Az autópark megvásárlásakor némi árengedményt is sikerült elérniük, ami a kölcsönzési díjak kialakításánál tovább javítja pozíciójukat. A két ország eltérő adójogszabályainak és a kedvező beszerzési árnak köszönhetően ügyfeleik sokmillió forinttal kisebb költség árán tarthatnak gépkocsit, mint a hazai feltételek alapján kialakított lízingdíjak mellett. Egy alapfelszereltségű BMW X3 2.0 esetében például, ahol a beszerzési ár (áfával) 10,076 millió forint, a hároméves bérleti időszak alatt összesen 9,9 millió forintot kell az autót bérlő cégnek a kölcsönző társaság kasszájába befizetnie. Ez a summa a bérlet közvetlen költsége mellett tartalmazza a kötelező és a casco biztosítás díját, a súlyadót, továbbá néhány olyan szolgáltatásét, amelyek fontosak lehetnek a nagyobb apparátus nélkül dolgozó elfoglalt üzletemberek számára. Ilyen a 24 órás asszisztencia, a szervizdíj, meghibásodás esetére csereautó biztosítása, illetve az autóval kapcsolatos mindenkori teljes ügyintézés, szükség esetén például a gépkocsi eljuttatása a szerelőhöz, töréskárnál pedig a teljes ügyintézés a szervizzel és a biztosítóval.
Ha ugyanezt a gépkocsit lízingelik, a fenti összeggel szemben – hároméves törlesztési periódus mellett – 14,7 millió forintos költségszámla áll össze. Az összehasonlíthatóság kedvéért természetesen ez utóbbi számítás is a biztosítási díjak és egyéb költségek figyelembevételével történt, továbbá a kiadásokból levonták a hároméves gépkocsi eladásából származó bevételt (úgy kalkulálva, hogy 36 hónap elteltével az eredeti ár feléért tudják piacra dobni az autót). A számokban kifejezhető különbség tehát óriási, mintegy 5 millió forint. Jóllehet, Geszti László ügyvezető úgy véli, nincs oka panaszra – az elmúlt fél évben 40 darab nagy értékű gépkocsit tudtak bérbe adni -, ugyanakkor azt is elismeri, hogy a vonzó árkülönbség ellenére sincs könnyű dolguk, meg kell küzdeniük a kialakult szokásokkal. Nevezetesen azzal, hogy a magyar embernek nagyon fontos, még az árelőnynél is lényegesebb a tulajdonlás. Az ügyfeleket egyébként ismeretségi, bizalmi alapon gyűjtik, számuk ezért sem emelkedhet rohamosan. „A bizalom nagyon fontos, hiszen a cég nagy kockázatot fut, amikor például egy 30 milliós gépkocsit mindössze hat havi kaució, mintegy 3 millió forint ellenében ad át ügyfelének” – mondja Geszti. (Ezt az összeget a hároméves időszak utolsó hat hónapjában beszámítják a díjba.)
KOCKÁZAT. A Lignum kockázatait tovább gyarapítja, hogy a hároméves bérleti időszak lejártával visszakerülnek hozzá a járgányok, és értékesítenie kell azokat. A pangó használtautó-piacon pedig manapság számos példát látni arra, hogy egy háromesztendős négykerekű a vételi ár felénél is kevesebbért lel új tulajdonosra. Mindazonáltal úgy számolnak a társaságnál, hogy legfeljebb három éven belül – az első hosszú bérleti periódus kifutásával – termőre kell fordulnia az üzletnek.
A képhez hozzátartozik, hogy voltak már hasonló próbálkozások Magyarországon. Ismeretesek például olyan németországi kölcsönzők, amelyek a beszerzési ár 15 százalékkal növelt értéke fejében olyan magyar ügyfeleket is kiszolgálnak, akik itthon tevékenykednek. Kérdéses, hogy a Lignum (és követői) helyben elérhető, átlátható szolgáltatásának beindítására reagálnak-e és miként a hazai – a törvények által nagyobb drágaságra ítélt – hagyományos piaci szereplők, illetve a gazdaságpolitikusok. Érvényesülhet-e előbb-utóbb az uniós tagság árkiegyenlítő hatása, vagy a feneketlen kútnak bizonyuló költségvetés szempontjai továbbra is a legköltségesebb mulatságok közé kényszerítik a magyarországi gépkocsi-vásárlást?
