Útra való

Vezetői értekezletet hívott össze a Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltatási Vállalat (Szövaut) a cég budapesti székhelyére még 1989-ben. Az első és legfontosabb napirendi pont az volt, hogy a vállalat központi irodájából gyanús körülmények között több guriga WC-papírnak is lába kelt. Az „ügyről” ezután parázs vita robbant ki a jelenlévők között. „Hová süllyedtünk?” – gondolta magában a vitatkozókat látva Szemerey Lóránd, a miskolci üzemegység vezetője, akiben akkor fogalmazódott meg először, hogy gondok vannak a cégnél, és váltania kellene. Majd a rendszerváltás után nyilvánvalóvá vált számára, hogy az állam a közúti árufuvarozást az elsők között fogja kiengedni a kezéből, ezért arra gondolt, elébe megy az eseményeknek.

Először a Szövaut vezérigazgatójánál puhatolózott a felől, hogy esetleg vállalkozóként üzemeltethetné-e a miskolci üzemegységet, a vállalat vezetőinek azonban finoman szólva nem tetszett az ötlet. Jobb megoldást nem látván, 1990-ben felmondott az állami cégnél, és fejébe vette, hogy nyit egy speditőr irodát. Saját erőből azonban nem tudta előteremteni az induláshoz szükséges 500 ezer forintot. A baráti kört végigjárva végül egy sebész főorvos, Kiss János látott fantáziát a fuvarszervezésben, így megalakulhatott a kettejük vezetéknevének első betűjét viselő SZK Transport Kft.

BORSODI HIERARCHIÁK. Szemerey a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola gépjármű-közlekedési műszaki tanári szakán tanult. A diploma megszerzése után hazatért Borsod megyébe. A Borsod Volánnál eltöltött első év után kezdte azt érezni, hogy a hatalmas nagyvállalat hierarchikus felépítése nem igazán kedvez a szakmai előrejutásnak. „Rengeteg vezető volt a cégnél, csak nekem öt-hat közvetlen főnököm volt, akik rendszerint három-négy különböző, többnyire egymásnak ellentmondó utasítást adtak, és hiányzott az igazi csapatszellem” – enged bepillantást a korabeli bürokratikus viszonyokba. Ezért 1981-ben váltott, akkor ment át az országos fuvarozási hálózattal rendelkező Szövaut miskolci üzemegységéhez.

„Annak ellenére, hogy tíz éven át állami cégeknél dolgoztam, mindig úgy tekintettem a vállalatra, mintha a sajátom lenne” – utal Szemerey Lóránd arra, hogy manapság cégvezetőként legnagyobb gondja egyes munkatársak hozzáállásával van. „Rendkívül nehéz szakmailag elhivatott embereket találni” – teszi hozzá. Egyes alkalmazottak ugyanakkor szó szerint értik azt, hogy tekintsék sajátjuknak a céget, így már többször előfordult, hogy üzemanyag-lopáson érték valamelyik gépkocsivezetőt. „Abba viszont már nem gondolnak bele, hogy ha lopnak a cégtől, azzal a versenyképességünket csökkentik, lényegében a munkahelyük létét kockáztatják” – mutatja be a „magyar virtust” a társaság tulajdonosa.

Az 1990-ben az orvos ismerősével alapított SZK Transport csupán a megrendelők és a kisebb fuvarozócégek között közvetített, saját járművük még nem volt. Egy év fuvarszervezés után a cégvezető a továbblépés lehetőségét vélte felfedezni a piacon. Akkoriban ugyanis szinte mindegyik fuvarozócég a külföldi terjeszkedés felé törekedett, a belföldi piacra zömmel csak az egy-két autós vállalkozások dolgoztak, komolyabb – több száz kocsival rendelkező – belföldi társaság ekkor még nem volt Magyarországon.

Az SZK Transport saját járműparkja kezdetben néhány használt IFA teherautóból állt. Ekkor még az is komoly előrelépésnek számított, hogy sikerült egy teljesen új pótkocsit vásárolniuk, még arra sem volt keret, hogy cascót kössenek a járműveikre. Néhány hét után ellopták a cég féltve őrzött pótkocsiját. Elkeseredésükben még egy hirdetést is feladtak, amire azonban – némi derültséget okozva – egy idős néni jelentkezett, aki közölte, ha kap egy fényképet a pótkocsiról, akkor a 20 ezer forintos jutalom reményében hajlandó körbesétálni egész Miskolcot.

A következő áttörést az 1993-as év hozta az SZK Transport életében. A cégnél úgy látták, hogy a belföldi fuvarozásban is lehet racionalitása a kamionoknak, ezért hitelből 30 darab használt Rába nyerges vontatót vásároltak. A lépés végül is eredményesnek bizonyult, így kapóra jött, amikor megjelent a cégnél egy Renault kamionok kereskedelmével foglalkozó francia üzletember. A döntést megkönnyítendő az SZK Transportnál hagyott kipróbálásra egy kamiont, de a próbaidőszak leteltével sem jött érte. A „tesztkamiont” végül egy éven át használták, majd a francia kereskedővel megállapodtak, hogy vásárolnak tőle nyugati teherautókat.

Ekkoriban történt, hogy a borsodi piac telítődése miatt új megrendelők keresésébe fogtak, első megyén kívüli ügyfelük az ország másik felén lévő Soproni Sörgyár volt. Ezen felbuzdulva Szemerey Lóránd visszatért néhány napra Győrbe – egyetemi évei helyszínére -, hogy felmérje a nyugat-magyarországi piaci lehetőségeket. Odaérkezvén felcsapta a telefonkönyvet, és látta, hogy több húsipari vállalat is van a környéken. Fel is hívott néhány húsos céget. Az egyiknél mindjárt másnap fogadták. Az igazgató közölte, hogy szárazplatós autóra – ekkor még csak ilyenekkel rendelkezett az SZK Transport – évente csak négy-öt fuvarjuk lenne, viszont ha lennének hűtős kocsijaik, akkor tudna komolyabb megrendeléseket is adni. „Persze, vállaljuk azt is” – mondta erre Szemerey, akinek két hete volt arra, hogy ilyen autókat szerezzen. Gyorsan kiutazott Franciaországba a kamionkereskedőhöz, és közölte vele, hogy mégsem nyerges vontatókat, hanem hűtőkocsikat vásárolna. Két hét múlva pedig már fel is sorakoztak a húsipari cég telephelyén az SZK Transport teherautói.

KAMIKAZE VERSENYTÁRSAK. Az elkövetkező években az SZK Transport olyannyira ráállt a hűtős-bizniszre, hogy mára a hűtött áruk szállításában vezető szerepet tölt be Magyarországon. „Idei újításként már külföldre is szállítunk, ha a meglévő partnereink igénylik” – mondja a tulajdonos, aki fontosnak tartja megjegyezni, hogy ennek ellenére továbbra is a belföldi piacra koncentrálnak, a hatalmas nemzetközi fuvarozómogulokkal ugyanis nem érdemes versenyre kelniük.

A céget 1995-ben átalakították részvénytársasággá, ekkor a sebész-társtulajdnos is eladta a részét Szemerey Lórándnak, aki így az rt. 100 százalékos tulajdonosa lett. Ezt követően a kilencvenes évek vége felé egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy csupán a fuvarozásból hosszú távon nem fognak megélni, ezzel szemben a logisztikai szolgáltatásokban sok lehetőség van. Ennek jegyében az utóbbi években országos hűtő-disztribúciós rendszert épített ki a cég, amihez hasonlóval jelenleg egyetlen versenytársuk sem rendelkezik. Az egykor használt IFA-kocsikal indult vállalkozás ma már kizárólag új, GPS-sel felszerelt teherautókkal dolgozik. „Partnereink az interneten még azt is meg tudják nézni, hogy megfelelő hőfokon szállítjuk-e a termékeiket” – kapunk bepillantást a tulajdonostól a technika csodáiba.

Az uniós csatlakozás egyelőre nem érintette pozitívan a céget. A fő gond, hogy az olcsó importtermékek miatt visszaesett sok belföldi cég forgalma, így pedig kevesebb a szállítanivaló is. További probléma, hogy a kisebb fuvarozócégek a felszabadult szabad kapacitásaikat – kamikaze módjára – önköltség alatti áron kezdték kiajánlani a megrendelőknek. „Még ennek ellenére is úgy gondolom, hogy a csatlakozásnak néhány éven belül már a pozitív hatásait is érezhetjük” – bizakodik a tulajdonos, aki az arculat megújításának jegyében ez év januárjában Szemerey Transport Rt.-re keresztelte a cégét.

„Pár éve kiszerveztük a szállítási üzletágunkat, 16 jelentkező közül választottuk ki Szemerey Lóránd cégét” – mondja Heideckerné Bártfay Edit, a Phoenix Pharma Rt. üzemvezetője, aki szerint megbízható partnernek bizonyult a társaság. A pályázat során – a kisebb vállalkozásokkal ellentétben – döntő érvnek bizonyult, hogy a Szemerey Transportnak volt elegendő tőkéje átvenni a Phoenix Pharma járműparkját, sofőrökkel együtt.