 |
 |
A történész előző könyve azt firtatta, hogy a középkorban született-e Európa mint politikai fogalom, kulturális terv, művelődéstörténeti folyamat. Jacques Le Goff válasza az volt, hogy igen. S művében éppen azt fejtette ki, hogy ezt a történetírók „hosszú tartama” szerint kell értenünk, (ezer évre, az V. századtól a XV. századig terjedő időtartamra). Az újabb könyv az előzőt úgy folytatja, hogy összefoglalja mindazt, amit a középkor hőseiről és csodáiról tudni illik és szükséges. Azért szükséges, mert ezek a hősök és csodák máig benépesítik képzeletünket. A 240 oldalon képek sora kíséri az Arthur királyról, Trisztánról és Izoldáról, lovagokról és trubadúrokról szóló szöveget. Például Arthur királyról kódex-miniatűrákat, a XIX. századi Rossetti festményét és Richard Thorpe ötvenes évekbeli filmjének egy jelenetét, meg az Excalibur-film egy kockáját is közli. S megjegyzi, hogy vélhetően valóságos történeti személy hívta létre Arthur mondabeli alakját, csak épp’ arról a valóságosról semmit sem tudunk. A képzeletünk őrizte legendáról viszont sokmindent, és többféleképpen. Le Goff tehát nyomon követni azt akarja, miként születnek, élnek s maradnak meg mítoszok és legendák. Születésük és máig tartó életük színhelye az imaginárius. Amit e szó itt jelöl, azzal – Le Goffnak is köszönhetően – külön „interdiszciplína” foglalkozik. Ott – tehát képalkotó elménkben, közös képzeletünkben – laknak a középkor hősei és csodái, hol a történetíró kalauzol.
| |||||||
