Az Európai Unió – elsősorban az internet elterjesztése miatt – már több dokumentumot is kiadott a digitális televíziózás érdekében, illetőleg belefoglalta ezt a tudás alapú gazdaság kialakítását célzó eEurope akciótervekbe is. A terjedést azonban gátolja, hogy nemcsak az adásban, de a vételben is át kell térni digitálisra, vagyis a nézőknek meg kell vásárolniuk vagy egy digitális tévékészüléket, vagy a digitális jelet analóggá alakító, az analóg készülékhez kapcsolt set-top-box-ot. Ezt a hátrányt Európában eddig szinte kivétel nélkül kizárólag műholdas és kábeles digitális szolgáltatók tudták kivédeni vonzó műsorkínálatukkal. Földi digitális sugárzás (DVB-T) esetén ugyanis a rendelkezésre álló 5-6 multiplexen mindössze 30-36 műsor sugározható, ám ez nem versenyképes a digitális műholdas (DVB-S) vagy kábeles (DVB-C) sugárzással, ahol akár kétszáz csatorna közül válogathatnak a nézők. A földi frekvencia ugyanis szűkös erőforrás, ráadásul a kereskedelmi tévék nem is kaphatják meg mind a hat multiplexet, csak ennek mintegy felét, ugyanis kell a hely a közszolgálati adóknak.
Így aztán Európában csak egyetlen sikeres földi digitális platform van, a közszolgálati BBC csatornáiból kinőtt Freeview. A BBC nagy tekintélyű, népszerű, s a magas előfizetési díjaknak köszönhetően tőkeerős is. Így mind a műsorkészítés, mind a finanszírozás jó alapot teremtett ahhoz, hogy fokozatosan felfuttatva digitális műsorkínálatát, bővítse nézőtáborát is. Sikeréhez hozzájárult a kereskedelmi ITV Digital társaság bukása, ugyanis a hűségnyilatkozatért cserébe szinte ingyen szétosztott másfél millió set-top-boxot a cég felszámolása után otthagyták a fogyasztóknál, ami megfelelő induló közönséget teremtett a BBC számára. Az ingyenes platformhoz szükséges egyszerű set-top-box mintegy 60 font sterlinges ára sem hat riasztóan a brit lakosság számára, ami a bővítés lehetőségét teremti meg.
|
Tengerentúli törekvések
|
|
Jay Leno, az NBC sztárja. 2007-től már csak digitálisan követhető. |
Úttörő a digitális műsorszórás terén az Egyesült Államok, ahol a szabályozó hatóság, illetve a törvényhozás döntése alapján a tévétársaságoknak a meglévő analóg adás mellett 1998-tól fokozatosan meg kellett kezdeniük a földi digitális műsorszórást. Az analóg műsorszórás 2006-ban megszűnik. A négy nagy tévétársaság (ABC, CBS, Fox, NBC) gyorsított ütemben volt köteles áttérni. A törvényhozási szigor eredményes volt: 2002 nyarán már az amerikai háztartások 88 százalékában lehetett fogni valamilyen földfelszíni digitális műsort. Ez persze nem azt jelentette, hogy valóban nézték is ezeket, hiszen nemcsak az adásban, hanem a vételben is át kell térni digitálisra. A hatóság azonban ebben is szigorú volt: előírta, hogy 2007-ben már csak digitális vételre képes készüléket szabad forgalmazni. A fogyasztóvédők tiltakoztak is, mert az ilyen készülék átlagosan 250 dollárral drágább a hagyományosnál, ám a piaci előrejelzések a digitális készülékek számának gyors növekedését jósolták már 2007 előtt is. Az amerikaiak pénztárcájához viszonyítva ugyanis a 250 dollár nem túlságosan sok, s a digitális tévé által nyújtott jobb képminőség, úgy látszik, elegendően vonzó a pluszköltség ellensúlyozására. Ugyanakkor a földi digitális műsorsugárzás nem teremt pluszkínálatot a műholdas és kábeles terjesztés választékához képest. |
|
|
|
|
A nehézségek ellenére mostanra már a tizet is elérte azon uniós tagállamok száma, ahol – legalább regionálisan – nem csak kísérleti digitális földi műsorterjesztés van. Ehhez azonban mindenütt jelentős állami szerepvállalásra volt szükség. Olaszországban például a 2004-es költségvetésben 120 millió eurót különítettek el interaktív set-top-boxok támogatására, technológia-semlegesen. Az analóg sugárzás leállítása pedig csak Németország néhány tartományában, elsőként Berlin-Brandenburgban történt meg – ezt az általános gyakorlat szerint akkorra tervezik, ha a földi digitális sugárzás vételkörzete eléri a lakosság 98 százalékát, és ezzel együtt a bármilyen (földi, műholdas vagy kábeles) digitális vétellel rendelkező háztartások aránya is eléri a 98 százalékot. Berlin körzetében a háztartások 92 százalékában volt kábeles digitális vétel, a többiek áttérését kedvezményes set-top-boxokkal segítették.
MŰHOLD ÉS KÁBEL. A digitalizálás műhold és kábel esetén nyújt olyan sok csatornát, hogy azon jelentős műsorkínálatot és számos interaktív szolgáltatást is lehessen nyújtani. A százas nagyságrendben felkínált műsorválasztékból a néző maga állíthatja össze az általa nézni kívánt 10-20 elemből álló csomagot, de nézhet esetenként külön pénzért felkínált adást (általában sportközvetítést) is. Elsősorban a műsorválaszték hat olyan vonzóan a fogyasztókra, hogy hajlandóak megnyitni pénztárcájukat, így az erre alapozó digitális műholdas és kábel platformok közül számos virágzik. S bár digitális tévén internet- és telefonszolgáltatást is lehet nyújtani, ennek üzleti modellje eddig nem bizonyult sikeresnek – úgy tűnik, a fogyasztók egyelőre számítógépen interneteznek, s vagy a hagyományos vezetéken, vagy mobilon telefonálnak. Ám a piacra lépésnek meglehetősen nagyok a korlátai, s ezzel akkor is számolni kell, ha a nemzetközileg bevált modellt követi egy társaság. Nemcsak az adás digitalizálásának költségei hárulnak rá, hanem a set-top-boxokéi is. Utóbbiakat például a brit kereskedelmi BSkyB műholdas digitális platform is jó ideig ingyen odaadta a fogyasztóknak, nehogy helyette az akkor indult, földfelszínen sugárzó, szintén kereskedelmi ITV Digitalt válasszák.