Érdekes videokazettát nézhetett végig a napokban egy Houston melletti amerikai kisváros esküdtszéke. A felvétel az amerikai Merck gyógyszeripari óriáscég orvoslátogatóinak egyik felkészítő kurzusán készült, ahol az oktatók épp azt hangsúlyozták, hogy a Vioxx márkanevű, főleg ízületi gyulladásra javallott fájdalomcsillapító nem növeli a szívinfarktus kockázatát. Az orvoslátogatóknak azt is megtanították, hogyan „kezeljék” a helyzetet, amikor az orvosok esetleg a magas vérnyomás kockázatának kérdését kezdik feszegetni. A tanultakat aztán szerepjátékok formájában el is gyakoroltatták velük.
A visszavont készítmény. 2003-ban a bevételek egytizedét hozta.
FÉLREVEZETÉS PROFITÉRDEKBŐL? Az esküdtszék Carol Ernst ügyében készült döntést hozni, akinek – akkor 59 éves, maratonfutó és triatlonista – férje a kérdéses gyógyszer szedése közben, 2001-ben szívproblémák miatt elhunyt. A pert az özvegy azt követően indította a Merck ellen, hogy az tavaly szeptemberben világszerte kivonta a forgalomból a készítményt, miután a klinikai kísérletek bebizonyították, hogy a Vioxx a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát jelentősen növeli. Az esküdtek megalapozottnak vélték Carol Ernst keresetét – hogy a férfi halálában a gyógyszer döntő szerepet játszott, és ezt a Merck is tudta -, így a céget 253,5 millió dolláros kártérítésre kötelezték.
Az összeget egyáltalán nem hasra ütéssel állapították meg. Nyilvánosságra hozták ugyanis a Merck egyik belső céges feljegyzését is, amely éppen azt ecseteli, hogy csaknem ekkora nyereség várható attól, ha megfelelő ideig sikerül késleltetni az amerikai hatóságokat, hogy elrendeljék a gyógyszer ilyen kockázatainak kötelező feltüntetését a dobozokon. A kártérítés összege tehát azért ilyen magas, mert egyelőre igazoltnak látják, hogy a Merck a profitérdekek miatt félrevezette az orvosokat és a betegeket. Az ügynek természetesen nincs vége, a társaság tagadja a vádakat, szerintük Ernst halálát nem a Vioxx okozta, ezért fellebbeztek. A Merck egyelőre ragaszkodik ahhoz az álláspontjához is, hogy minden egyes hasonló pert hajlandó külön-külön megvívni. A Vioxx kivonása óta ugyanis körülbelül 4300-an indítottak hasonló eljárást a cég ellen, Carol Ernst elsőfokú győzelme és kártérítése pedig alaposan növelheti számukat, annak ellenére, hogy a texasi törvények szerint az összeget végül várhatóan mintegy 26 millió dollárra kell majd csökkenteni.
Az ügynek többféle folytatása is lehet, és ez lényegében már hónapokon belül eldől. Ha ugyanis a Merck másodfokon, illetve a következő perekben eredményesen tud változtatni érvelésén, akkor van esélye viszonylag „olcsón” megúszni az ellene indított hadjáratot. Sokan vélik úgy, hogy a cég még megfordíthatja az Ernst-ügyet, mivel az özvegy elsősorban annak az „ügyvédi teljesítménynek” köszönhetően nyert, amely arra koncentrált, hogy az esküdteket a Merck rosszindulatú hozzáállásáról meggyőzze. Ugyanakkor orvosi szempontból nem egyértelmű, hogy a férfi halálában a gyógyszer milyen szerepet játszott, és ez másodfokon akár döntő fontosságú is lehet. A Mercknek tehát most arra kell koncentrálnia, hogy a kiszivárogtatott belső céges dokumentumokat megmagyarázza, és bizonyítsa jó szándékú hozzáállását. Ezután belemehet az orvos-szakmai vitába, ahol megpróbálhatja bebizonyítani, hogy a szer és a halálozások közötti összefüggés megkérdőjelezhető. Ha megnyer néhányat a következő eljárások közül, akkor várhatóan sokan visszavonják beadványukat, és az ügy elcsitulhat. A szakértők többsége szerint azonban nem ez történik majd, és a Mercknek előbb-utóbb fel kell mérnie, hogy az előtte álló perekből mennyit nyerhet meg és mennyit fog elveszteni. Ha pedig a mérleg nyelve a cég számára kedvezőtlen irányba lendül, mindenképpen egy általános, peren kívüli megegyezésben kell gondolkodnia, ha szeretné lecsendesíteni a botrányt.
HARC A TÚLÉLÉSÉRT. A tét nagyon nagy a Merck számára, de az egész gyógyszeripar számára is. Az elsőfokú döntés hírére nemcsak a betegek körében, hanem a pénzpiacokon is alaposan megingott a társaság iránti bizalom, az értékpapír árfolyama 7,7 százalékot esett, rövid idő alatt 5,2 milliárd dollárral csökkentve ezzel a cég piaci értékét. Becslések szerint a Vioxx-botrány körülbelül 18-20 milliárd dollárjába is kerülhet a Mercknek, ha peren kívüli megegyezésre kényszerül. Ez pedig tetemes összeg, figyelembe véve, hogy a társaság 2004-ben 22,9 milliárd dolláros bevétel mellett 5,8 milliárd dolláros nyereséget ért el. A Vioxx a Merck egyik legfontosabb terméke volt, 2003-ban 2,5 milliárd dollárért értékesítették világszerte, vagyis a társaság bevételének közel 10 százaléka e szerből származott.
Botránymentesen
Rövid ideig Magyarországon is forgalomban volt a 2004. szeptemberi globális kivonás előtt a Vioxx, ám mivel a társadalombiztosítás ártámogatási rendszerébe nem került be, vélhetően csak nagyon kis mennyiség fogyott belőle. A hasonló botrányok egyébként több okból is elkerülik Magyarországot. Egyrészt világpiaci összehasonlításban kicsi a hazai piac, és az új fejlesztésű gyógyszereket a vezető cégek itt csak bizonyos késéssel vezetik be. Ez már elég lehet arra, hogy a botrányok gyakorlatilag a Magyarországra érkezés előtt lecsengjenek. Másrészt a termékfelelősség szabályai – más szektorokhoz hasonlóan – alapvetően különböznek az Egyesült Államok rendszerétől, vagyis egy hasonló per nálunk aligha zajlana le úgy, mint a tengerentúlon. Végül Magyarországon a legnagyobb piaci forgalmat elérő készítmények döntő többsége generikus termék, vagyis olyan gyógyszer, amely „másol” egy olyat, amelynek a szabadalmi védettsége már lejárt. Így ezek olyan termékek, amelyeknek eredeti, első verziója már kiállta a piaci próbákat.
A per mindamellett a nagy gyógyszeripari cégek üzleti stratégiájának ellentmondásaira is felhívja a figyelmet. A világ gyógyszerpiacának 40 százalékát adó Egyesült Államokban a készítményeknek közvetlenül a betegek és orvosok felé irányuló promóciójára fordított összeg 1997 óta megháromszorozódott, és már meghaladja a kutatás-fejlesztési kereteket. E beszédes tények közepette a társaságok egyre nehezebben tudják a közvéleményt meggyőzni arról, hogy a profitérdekeket nem helyezik az egészségügyi követelmények betartása elé. Az elmúlt évek botrányos ügyei miatt azonban egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy gyógyszereik előzetes kísérleteinek eredményeit már a kutatási szakasztól kezdve nyilvánossá tegyék.
