Bankadó
Magyarországon közvetlen adóként nem csak a társasági adó terheli a bankokat, hanem a bankadó is. A társasági adó nagyjából átvette azokat a kedvezményeket, amelyeket az EU az osztalék adózására előír, viszont a bankadóról szóló törvényben ez nem jelenik meg. A bankadó ellen komoly támadási felület lehet, hogy ha egy bank az adózás előtti eredmény után kíván adózni, nem pedig a kamatkülönbözet után, akkor lényegében le kell adóznia a kapott osztalékot, holott az uniós direktívában az szerepel, hogy a más uniós tagállam leányvállalatától kapott osztalékot vagy be kell számítani az itthoni adóteherbe, vagy mentességet kell biztosítani rá. Az OTP esetében ez például fontos tényező lehet. Adótanácsadók szerint a bankok részéről egyelőre nem merült fel, hogy belekössenek e pontokba. Elképzelhető, hogy úgy terveznek: inkább két évig nem fizetnek osztalékot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a külföldi leánybankoknál képződő készpénz ott is marad, legfeljebb nem osztalék formájában áramlik az anyavállalathoz.
Struccpolitika
E tartózkodás érthető is, hiszen a Pénzügyminisztérium (PM) – kifelé legalábbis – a „nem értjük, mit nem értenek ezen, adót fizetni kell és kész, ha nem így, majd beszedjük másként” álláspontra helyezkedett. Márpedig egy vállalkozás háromszor is meggondolja, mikor és miként száll szembe Dávidként az Állam-Góliáttal. Molnár Albert, a PM politikai államtitkára is úgy összegezte a tárca álláspontját a Figyelőnek, hogy az EU versenyhatóságai a csatlakozási tárgyalások során áttekintették a magyar adórendszert, s az unióval kötött, 2007 végén lejáró egyezség alapján ezen időpontig nem is kell a kérdéssel foglalkozni.
Oszkó Péter, a Deloitte adótanácsadó partnere szerint azonban korántsem ennyire egyszerű a kérdés. A legfőbb ellenérv az, hogy az EU jogrendjének értelmezésére kizárólag az Európai Bíróság jogosult, s e testület hozhat olyan döntést, amely nem egyezik az Európai Bizottság korábbi álláspontjával. Ebben az esetben a tagállam legfeljebb azzal védekezhet, hogy jóhiszeműen járt el, hiszen Brüsszel rábólintott annak idején az adott törvényre.
Egy vállalkozás vezetőjének – vagy jogi tanácsadójának – azt is gondosan mérlegelnie kell, hogy egyáltalán milyen módon akarja érvényesíteni vélt vagy valós igazát. Aki az áfával kukoricázik, az az adóhatósággal kukoricázik – mondogatják ezzel kapcsolatban az ügyben érdekelt szakemberek. A költségvetés bevételeinek elmaradásaiban az uniós csatlakozás után fájóan nagy szerepe volt az áfával kapcsolatos problémáknak, így érthető, hogy a PM „ökle” – vagyis az adóhatóság – az áfának már az említése hallatán is idegesen „megrándul”.
Adóigazát kereső Dávidunk megteheti azt, hogy befizeti az adót – mondjuk az áfát – és utána bíróságon keresi vélt igazát. Megteheti viszont azt is, hogy mély levegőt vesz, megpörgeti parittyáját, s kapásból az uniós jogot, a neki adott esetben kedvezőbb lehetőséget alkalmazza. A tanácsadók azonban ezt az áfa esetében nagyon nem javasolják, mivel – ellentétben a helyi iparűzési adóval – az áfával kapcsolatos problémákat nehéz olyan módon vitatni, hogy az ne adó-visszaigénylés formáját öltse. Márpedig ebben az esetben az adóhatóság kapásból bírságolhat (és fog is), ha nem ért egyet az adózóval. Érdemes tehát megvárni az Európai Bíróság döntését egy precedens értékű perben, aztán már nyugodtabban lehet próbálkozni. Más a helyzet a helyi iparűzési adóval – és az ez alapján számított innovációs járulékkal. Ez ugyanis kellően bonyolult adónem ahhoz, hogy érdemben lehessen vele az azonnali bírság kockáztatása nélkül a bíróságon vitatkozni.
Jogértelmezés
Éppen ebből adódik, hogy a tanácsadók jobbára az iparűzési adóval kapcsolatos perek garmadájára számítanak ősszel. Ők már csak tudják, hiszen ők adják a perekhez a szükséges jogi információkat és előkészítő munkát. A vállalatok a 2004-es adóbevallásokat 2005. május 31-éig adták be. A nyár elején gyorsabb sebességre kapcsolt az adótörvényekkel kapcsolatos értelmezési munka, s mindez az őszi bírósági szezonban csapódhat le majd perek formájában. A magyar bíróságok az ügyekben jogértelmezési kérelemmel fordulhatnak – s várhatóan fordulnak is – az unió luxemburgi székhelyű bíróságához. A kérelmek várhatóan késő ősszel vagy az év végén jutnak el az Európai Bírósághoz, amelynél az ilyen típusú ügyek átfutási ideje nagyjából két év. Érthető tehát, hogy a PM nem szakad meg az igyekezettől, hogy azonnali törvénymódosításokkal menjen elébe az eljárásoknak. Csak Dávidnak sürgős; Góliát ráér…
A teljes cikket a Figyelő augusztus 18-án megjelent számában olvashatja. Ebben tételesen tanulmányozhatja a problémás pontokat, így az áfa besorolását, arányosítását, a telefon áfáját, a számlaadással és az innovációs járulékkal kapcsolatos gondokat.
