Augusztus 5-étől ötéves időtartamra Sólyom László a Magyar Köztársaság új elnöke. A jelölés, az új elnök megválasztása sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint a korábbiak közül bármelyik. A Sólyom-Szili párviadal szinte a megszokott pártpolitikai kampányok és taktikázások világát idézte. Nem véletlenül. Azért lett olyan ez a kampány, amilyen, mert 2005-ben a köztársaságielnök-választásnak más a tétje, mint ami 1995-ben vagy 2000-ben volt. Az eddigi elnökválasztásokon ugyanis két „tabu” egyértelműen állt. Az egyik: a leendő elnököt a regnáló koalíció jelöli, s ha az ellenzék „hivatalból” állít is ellenjelöltet, befutásra nulla esélye van. A másik: az elnökjelölés pártpolitikai ügy, de nem különösebben érdekes. 
Csizmadia Ervin, politológus
MEGVÁLTOZOTT HELYZETBEN. Mostanra minden megváltozott. Az MSZP és az SZDSZ igen hatékonyan tud együttműködni egymással, ha gazdasági kérdésekről van szó, s nagyon csúnya konfliktushelyzetekbe keverednek, ha közjogi témákat kell megoldaniuk. Ezeket a közjogi témákat eddig sikerült jegelniük, mert az MSZP soha nem volt elnökjelölt-állító helyzetben. Most először igen. Frusztráltan és félszívvel vállalták Szilit (mert hiszen az MSZP közjogi ügyekben 1989-től megosztott), és természetesen nem tudták keresztülvinni.
De nem jött be a korábbi elnökjelölések másik íratlan szabálya sem, azaz: a jelölés nem vegytiszta pártpolitikai kérdés lett. A kormánypártok „impotenciájára” nagyon jól ráérzett egy civil szervezet, a Védegylet, amely februárban – a közvélemény számára meglehetősen váratlanul – Sólyom László mellett tette le a voksát. Nem árt tehát látnunk, hogy Sólyom helyzetbe kerülését, majd pozíciónyerését a hazai baloldalon belüli másfél évtizedes anomáliák alapozták meg (azaz nem az utolsó hónapok taktikai hibái). Ez persze mit sem von le a Védegylet érdemeiből, továbbá egy cseppet sem kisebbíti Sólyom személyes kvalitásait. Nem véletlenül írta Kis János (2002-ig SZDSZ-es politikus): „A baloldal önmagát járatná le, ha sértetten és ellenségesen reagálna Sólyom esetleges győzelmére” (Népszabadság, május 19.). Kis ugyanis közvetetten arra utal, hogy ha már a kormánypártok szintjén nem tudtak közös jelöltet találni, értékelni kell azt, hogy egy olyan köztársaságielnök-jelöltet sikerült találni, aki túlterjeszkedik a pártpolitikán, nem tartozik politikai táborokhoz, de értékes – a liberális alkotmányossággal nagyon is összeegyeztethető – konzervatív elveket képvisel.
Valójában a „belgaságról” van szó, ami a köztársasági elnök posztján kifejezetten kívánatos. Sólyom László több nyilatkozatában is leszögezte már belgaságát. A félreértések végett ez nem politikamentességet jelent. Az elnöki pozíció politikai, de nem pártpolitikai tisztség. Sólyom László egyik feladata éppen az lehet, hogy – belgaként – ezt a különbségtételt világossá tegye. Ha valami, akkor a pártpolitika vált nemszeretem fogalommá Magyarországon, de a pártpolitika nem egyezik meg a politikával. A köztársaság első embere tehát eminens politikai szereplő – ezzel nem árt tisztában lennie azoknak, akik valamiféle kilúgozott politikamentes szakmaiságot (jogászkodást) várnak el tőle.
Természetesen az elnök politikai szerepe nem jelenti azt, hogy ő nem az alkotmány elsőszámú őre. S mivel Sólyom a joghoz áll a legközelebb, nyilván őrködni is fog afelett, hogy az elnökre vonatkozó alkotmányos szabályok maradéktalanul érvényesüljenek. Az elmúlt napokban adott interjúiból egy aktív elnök képe rajzolódik ki, de ezek az első interjúk – valljuk meg – kellően absztraktak is. Sólyom László a mértékről, a normák tiszteletéről, az alkotmányosság fokozottabb betartásáról, bizonyos fogalmak (hazaszeretet, erkölcs, hűség) rehabilitálásáról beszél. Szereti az igen markáns megfogalmazásokat: „Nemcsak a pártoktól leszek független, hanem a közvéleménytől is” (Magyar Hírlap, augusztus 5.). Ez a saját magával szemben támasztott kívánalom persze igen nagy terheket róhat majd rá, de hát az új elnök fennen vállalja saját belgaságát.
TÜRELMI IDŐ. Végül ne felejtsünk el még valamit: 2006-ban parlamenti választások lesznek, amelyeknek eredményeképpen vagy a mostani koalíció regnál tovább vagy egy új csapat érkezik. Sólyom azt nyilatkozta: „Legalább egy év kell ahhoz, hogy kialakuljon a helyes mértéket sugárzó habitus” (Magyar Hírlap, augusztus 5.). Akárki is győz tehát jövőre, szembe fogja találni magát az addigra már rutinossá váló államfő véglegesen kialakuló elnöki habitusával. Az addigi egy évet akár felkészülési időszaknak is tekinthetjük – mindkét oldalon.
