Vannak létfontosságú események, amelyek magyarázatot követelnek – miközben lényegük rejtve marad a magyarázók előtt. Ilyen az a vita, amely július 26-án új szakaszába lépett, s amely Észak-Korea atomfegyverkezéséről zajlik. Ez ma a világ legzártabb, titkait olyan hatékonyan őrző állama, hogy rejtelmei előtt az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb külpolitikai agytrösztje (Council on Foreign Relations – CFR) is értetlenül áll.
VAGY VAN, VAGY NINCS. A CFR hatoldalas háttéranyagot hozott nyilvánosságra az új tárgyalási szakasz alkalmából (www.cfr.org/publication). Ennek egyik legfontosabb mondata a következő: „Szakértők szerint nem lehet megállapítani, igaz-e Észak-Korea állítása, hogy folytatólagos atomfegyver-fejlesztési programot hajt végre”. Idén februárban Phenjan bejelentette, hogy atomfegyvere van. Ám a CFR-dokumentum így idézi Siegfried S. Hecker véleményét, aki az amerikai Los Alamos atomlaboratórium egyik vezetője, s 2004 januárjában tagja volt az (eddigi) utolsó amerikai delegációnak, amely lehetőséget kapott észak-koreai atomlétesítmények meglátogatására: „Annak alapján, amit láttam, fel kell tételeznünk, hogy képesek néhány atomszerkezet építésére, és lehet, hogy ezt meg is tették. De ez a legtöbb, amire igazi, kemény bizonyíték alapján bárki külföldi következtetni merhet.”
(Hecker professzor 2004 januárjában „ez a legtöbb” megjegyzéssel atomszerkezetről (atomic device) beszél. Éppen az amerikai atomfegyver gyártásának hiteles történetéből tudható, hogy igen bonyolult technikai problémákat kell megoldani, míg az ormótlan, súlyos atomszerkezetből szállítható atombomba lesz; rakétákra szerelhető atomtöltetekről nem is beszélve.)
Mégis, 30 nappal a Hecker-nyilatkozat után Észak-Korea már bejelentette, hogy atomfegyvere van. Ez a lehető legóvatosabb megközelítés szerint is elgondolkodtató. Magyarán fogalmazva pedig kimondható: nem lehet tudni, hogy a világ legzártabb államának van-e bevethető atomfegyvere, vagy nincs. Nem tudni, hogy az Észak-Korea és a külvilág pókerjátszmájában igazi atomadu van-e az istenként tisztelt Kim Ir Szen félistenként kezelt fia és utódja, Kim Dzsong Il kezében, vagy csak „fantomatom”? A külvilág kénytelen úgy kezelni a játszmát, mintha biztos lenne egy bevethető észak-koreai atomfegyver létezésében. Ezt az előnyt Kim diktatúrája évek óta kihasználja. Ezzel magyarázható az a feltűnően eltérő megközelítés, amellyel Washington Irakot, Iránt és Észak-Koreát kezelte. Az iraki diktatúra – mint kiderült, jogosan – tagadta, hogy atom- és tömegpusztító fegyvereket birtokolna. A válasz háború indítása volt. Irán teokratikus diktatúrája ma tagadja, hogy atomfegyver gyártására készül, és erre Amerikának mindmáig nincs is kielégítő bizonyítéka. A reagálás mégis: háborús fenyegetés lebegtetése. Ezzel szemben Észak-Korea nem tagadta, hogy atomfegyvert akar szerezni. Sőt, közölte, hogy már birtokolja is. A válasz: beszéljük meg. Ezért 2003-ban megalakult egy hatos bizottság, Észak- és Dél Korea, az Egyesült Államok, Japán, Kína, Oroszország részvételével. A Hatok 2004 derekáig három eredménytelen tárgyalási meneten vánszorogtak keresztül.
A folyamatos csődnek volt egy fontos presztízs oka: Phenjan mindvégig azt igényelte, hogy „négyszemközt” tárgyalhasson Washingtonnal, de ezt az amerikaiak megtagadták. Végül Észak-Korea (nyomban az atomfegyver birtoklásának bejelentése után) kivonult a hatos tárgyalásokról. Ám most, több mint egyéves szünet után, visszatért a negyedik menetre. Vajon miért?
Több változat is kering, de csak egy elfogadható. Az, hogy a Fehér Ház nyelt egy nagyot, s beleegyezett, hogy „a hatos kereten belül kétoldalú tárgyalásokra kerüljön sor Észak-Koreával”.
VÁRATLAN ELŐRELÉPÉS. A lapzárta kedd esti pillanatáig öt nap alatt hétszer tárgyalt „négyszemközt” az észak-koreai és az amerikai delegáció. Már hétfő délben közölték: kezükben van egy határozattervezet az egész koreai félsziget atomfegyver-mentesítéséről. Ez azt jelentené, hogy Észak feladja atomfegyverprogramját – amelyről továbbra sem tudni, hogy pontosan milyen eredményt hozott. Az Egyesült Államok cserébe visszavonná a Délt védő atomernyőt – amelyről továbbra sem tudni, hogy még a Dél területén lévő amerikai atomfegyverekre épül-e, vagy (s ez a hivatalos amerikai változat) valahonnan kívülről borul Dél-Korea fölé.
A gyors előrehaladást is a rejtélyek közé lehetne sorolni, ha nem jelentették volna be hivatalosan, hogy a határozattervezetet Kína készítette. Megkockáztatom: a váratlan eredmény mögött egy Washington-Peking megállapodás bújik meg. Azt persze csak egy zárt kör tudhatja, hogy mi ennek az alkunak a teljes tartalma és jelentősége.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
