Haragos gazdák ezrei torlaszolták el traktorjaikkal a múlt héten Brüsszelben néhány órára a miniszteri tanács székházát körülvevő utcákat, hogy az uniós cukorpiaci rendtartás készülő reformja ellen tiltakozzanak. Alighanem volt is miért. Kevesen vitatják ugyanis, hogy az Európai Bizottság június végén előterjesztett javaslatai nem csupán az „édes élet” végét jelentik majd számos európai cukortermelőnek, de jó néhányuk egzisztenciáját is veszélybe sodorják. 
Európai cukor Irakban. Ma még jut segélyre is.
REFORMTERVEK. A drasztikus reformtervek a jövőben azokra az – elsősorban észak-nyugati – területekre koncentrálnák a termelést, ahol az a legnagyobb hatásfokkal zajlik. Brüsszel emellett az ártámogatásokat is radikálisan lefaragná, véget vetve annak a képtelen helyzetnek, hogy az európai cukor ára közel háromszorosa a világpiacinak. Az unió éves cukortermelése a tervek szerint a jelenlegi 17 millió tonnáról 2013–2014-re körülbelül 12 millió tonnára csökkenne, megszabadítva a büdzsét a feleslegek piacra dobásának finanszírozásától.
A cukor árának 39, a cukorrépa árának két év alatt bekövetkező 42 százalékos csökkentése elsősorban a magas költségekkel termelő olasz, görög, portugál, spanyol és ír gazdák számára lesújtó hír, hiszen őket még a felajánlott 60 százalékos közvetlen jövedelemtámogatás sem kompenzálná az elszenvedett veszteségekért. Hozzájuk képest az alacsonyabb termelési költségek miatt ugyan valamivel kedvezőbb helyzetben van a 3–4 ezer magyar cukorrépa-termelő, ám az ő kilátásaik sem túl rózsásak. Gráf József, az agrártárca vezetője még a Magyarország számára legkedvezőbb reform-forgatókönyv esetén is 25–30 százalékos termelés-visszaeséssel számol, és arra is fel van készülve, hogy a változások hatására az öt hazai cukorgyár közül legalább kettő előbb-utóbb bezárja a kapuit. A miniszter ezért elismeri, hogy az ősszel a reformról folyó tárgyalásokon hazánk elsősorban a várható veszteségek minimalizálásáért küzd majd.
Nem titok, hogy a magyar cukorrépa-termelők a bőséges támogatási rendszer miatt az EU-csatlakozás egyik fő haszonélvezői voltak. A vonzó jövedelemviszonyok és kilátások miatt ezért sokan közülük nagymérvű beruházásokba fogtak. Most viszont csalódottan kell látniuk, hogy a bőség napjai meg vannak számlálva. A cukorreform konkrét magyarországi következményei szakértők szerint ezzel együtt elsősorban a külföldi kézben lévő öt cukorgyár reakciójától függenek majd, amit ebben a pillanatban lehetetlen előre megj?solni. Ha az említett cukorgyárak európai központjai az új szabályozói keretre reagálva itteni tevékenységük leépítése mellett döntenek, az nem csak a hazai cukoriparban foglalkoztatott körülbelül 1250 főt érintené közvetlenül, hanem a gyáraknak beszállító termelőket is. Ráadásul az Európai Bizottság jelenlegi javaslatai értelmében a cukorgyárak által „visszaadott” termelési kvótát az országtól is elvennék, csökkentve ezzel a Magyarország számára éves szinten rendelkezésre álló 400 ezer tonnás mennyiséget.
MAGYAR TÖREKVÉSEK. Az agrártárca éppen ezért előreláthatólag egy olyan megoldás elérésére törekszik majd a tárgyalásokon, amely a tagállamoknak valamiféle rendelkezési jogot ad a termelési kvóták fölött. A kormány emellett arra is kísérletet tesz, hogy a kisebb hatásfokkal termelő régiókban gazdálkodók akár 100 százalékos jövedelempótló támogatást is kapjanak, miközben az amúgy is rentábilisan termelő francia, német, holland és brit farmerek csak 60 százalékot, vagy annál is kevesebbet. Utóbbiak közül sokan ugyanis már jelen?eg is tonnánként 25 eurós költséggel termelnek – vagyis amilyen szintre a cukorrépa minimális ára a bizottság elképzelései szerint csökkenne –, ráadásul ők ezentúl még az árveszteség 60 százalékának megfelelő közvetlen kifizetésért is tarthatnák a markukat. A reformcsomagról tartott első érdemi tárgyalás után az már bizton látható, hogy bőven lesz tér az alkudozásra, hiszen a huszonötből mindössze nyolc tagállam mondta elégedettnek magát a bizottság javaslataival.
