Igazi traumaként érte Nagy-Britannia muzulmán közösségét, amikor bebizonyosodott, hogy közülük való volt az a négy férfi, aki július 7-én elkövette a londoni robbantásokat. A végzetes nap óta mindenki a brit muszlimok közösségét elemezgeti, állandó témává vált a britek között, hogy mi vezethetett embereket ilyen tettekre.
Nos, az 1,6 millió nagy-britanniai muzulmán közül sokan viszonylagos nélkülözésben élnek, elszigetelten a társadalom többi részétől. Szociológusok szerint az ilyen körülmények sokkal gyakrabban termelnek ki piti bűnözőket, mint radikálisokat. Csakhogy miután a muzulmánok alul vannak reprezentálva a politikában, és csupán kevesen szolgálnak követendő mintául társadalmi státusukkal, egy részük kétségkívül elidegenedettnek érzi magát. A szigetországi munkanélküliség ma 5 százalék körül van – ami évtizedek óta a legalacsonyabb ráta –, a muzulmánok körében azonban még mindig közel 15 százalék az állástalanok aránya, a fiatalabbak közül pedig 22 százaléknak nincs munkája. Ami az iskolai végzettséget, a lakáskörülményeket és egyéb mutatókat illeti, a muzulmánok ezeken a területeken úgyszintén le vannak maradva.
ÜZLETI SIKEREK. A puszta statisztikák ugyanakkor nem tükrözik azt a tényt, hogy sok muzulmán egyre komolyabb üzleti sikereket ér el, s ezáltal tökéletesen megtalálja a helyét a brit gazdasági és társadalmi életben. Vannak, akik vezető pénzügyi állásokat töltenek be a londoni Cityben, mások a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásokban tevékenykednek. Amjad Pervez egy hetven alkalmazottal működő szolgáltató céget irányít, amely halat és chipset szállít Északnyugat-Anglia üzleteibe. A vállalat központja Bradfordban van, köze? Leedshez, vagyis ahhoz a városhoz, ahol a július 7-i londoni merénylők éltek. Pervez, aki 1969-ben emigrált Pakisztánból, attól fél, hogy a robbantások miatt felbőszült idegengyűlölők felgyújtják a teherautóit és megverik az alkalmazottait.
Egyáltalán nincsenek ilyen aggodalmai Zameer Mohammed Choudreynak, az évi 3,3 milliárd dollár forgalmat lebonyolító londoni Bestway Group élelmiszer-ipari nagykereskedelmi cég vezérigazgatójának. „Sem előnyünk, sem hátrányunk nem származott abból, hogy muzulmánok vagyunk. Nem emlékszem olyan esetre, hogy valaha is bárki a vallásomat firtatta volna. Ennyire nincs jelentősége a dolognak” – jelenti ki töretlen magabiztossággal.
A muzulmánok közül ma már csakugyan sokan jutnak magasra a gazdasági ranglétrán. A 46 esztendős Azad Kanani, a Bloomsburyben működő Blinkhorns könyvvizsgáló cég partnere azt állítja, hogy a szakmai előmenetelben sosem jelentett számára akadályt muzulmán volta, s ez mint tényező másoknál is egyre kevésbé számít. „Egy-két generációval ezelőtt a muzulmánok még csak a sarki fűszeresnél dolgozhattak. Manapság viszont sok muzulmán férfit és nőt látni magas állásokban” – mondja Kanani.
Közösségükhöz hasonlóan a muzulmán üzleti vezetők is megdöbbentek azon, hogy közülük valók hajtották végre a robbantásokat. „Képtelen vagyok felfogni, hogyan tehet valaki ilyet önmagával és ártatlan emberekkel” – mondja Pervez, de hozzáteszi, hogy néhány mecsetben a pénteki imádságok alkalmával feltűnnek figurák, akik a szélsőséges eszméknek toboroznak híveket. Még az egyetemet végzett muzulmánok sincsenek biztonságban az ilyen csábítástól, mert „elidegenedettek, és nem tudnak szocializálódni”.
ÖSZTÖNZŐ PÉLDÁK. Kérdés, segíthet-e a muzulmán üzleti világ a bajok orvoslásában. Bradfordban – ahol négy éve súlyos faji zavargások törtek ki –, valamint Nyugat-Yorkshire más részein az Asian Trade Links nevű csoport oktatóprogramokat és táborokat szervez fiatalok részére. Mint Arshad Javed, a Shahab Restaurants étteremlánc tulajdonosa magyarázza: „Találkoznak sikeres emberekkel, ami remélhetőleg arra ösztönzi őket, hogy maguk is azok legyenek”.
Muszlimok Londonban. Őket is sokkolták a merényletek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
