Lassul a magyar gazdaság növekedése. Az első negyedév dinamikája harmadával gyengébb volt az egy évvel ezelőttinél. A lassulás a külső piacok felől érkezett. A német gazdaság stagnálása mellett kifejezetten csoda a 3 százalék közeli magyar dinamika. A várakozások szerint a német növekedés az év egészében jó, ha eléri majd a tavalyi felét. Ehhez képest a mi várható 3,0-3,5 százalék körüli ütemünk jónak számít az uniós palettán.
A belső piacok bővültek. Erre utal a szolgáltatások nagyobb teljesítménynövekménye, az építőipar lendülete, az ipar belföldi eladásainak emelkedése, különös tekintettel a beruházási javakat előállító ágazatok értékesítésének feltűnő gyorsulására.
A belső konjunktúrajavulás azonban korlátozott, rövid lefolyású, ha nem tud rákapcsolódni a külső piacokra. S bár a következő évre most az unióra emelkedő ütemet prognosztizálnak az előrejelzők, a nagyobb lendület alapját adó tényezőknek nem igen rajzolódnak ki a körvonalai.
 |
 |
|
| PETSCHNIG MÁRIA ZITA, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa |
|
Egy kormány ilyen helyzetben általában és elvileg sok mindent tehet a dinamika gyorsításáért. Állami megrendelésekkel serkentheti a termelést, a beruházásokat, bővítheti a keresletet a szociális transzferek növelésével, vagy/és az államháztartásból finanszírozottak bérének emelésével (ami persze az import felé is mozdulhat), csökkentheti a vállalkozók adóterhelését, lejjebb nyomhatja a kamatokat, hagyhatja leértékelődni az ország valutáját vagy akár közvetlenül leértékelheti annak árfolyamát.
MÚLT ÉS JÖVŐ KÉNYSZERÉBEN. A felsoroltak közül jelenleg a kabinet egyiket sem lépheti meg, mert be van szorítva a közelmúlt terhes öröksége és a közeljövőben esedékes euróövezeti csatlakozás elkötelezettsége közé. Amit a gazdaságpolitika ebben az évben megengedhetőnek vélt a költségvetési és jövedelmi politikában – már az is súrolja az ésszerű kockázatvállalás határát.
A jövedelempolitika a tavalyi – a korábbi „túlkapások” hatásainak korrekcióját szolgáló – szigor után fellazult, a várható 4-5 százalék közötti reálbér-emelkedés meg fogja haladni a termelékenység növekedését és a konvergencia programban vállalt 1,5 százalékot is.
A költségvetési politika is lazább – még a tavaly decemberben módosított programnál is. Az ez évre kitűzött deficitcél tarthatóságát kétségbe vonják az első öt hónap számai. A költségvetés a konjunktúra fenntartása érdekében már eddig is túlvállalta magát. A beruházások első negyedévi kedvező adata mögött alapvetően az állami beruházási megrendelések felfutása húzódik meg. Az építőipari konjunktúra élénkülését is főként az államháztartást terhelő kifizetések generálják. Az idei rafinált
autópálya-építés finanszírozása később még „bebukhat”, s a mostani „elszürkített” deficitet Brüsszel kifehéríttetheti.
A kamatok és az árfolyam alakulását befolyásoló monetáris politika a jegybank kezében van. Hiába zuhant az idén jelentősen az infláció – s különösen a maginfláció -, a kamatvágásnak tekintettel kell lenni a gazdaság fenntartható finanszírozására.
A 7 százalékos alapkamat-szinthez közeledve a további érdemi kamatvágásnak már csak a költségvetési költekezés kordába szorítása, a költségvetési politika hitelességének helyreállítása adhatna stabil fedezetet. Egyelőre azonban erről nincs szó. Az árfolyam pedig folyomány, a sávközép leértékelésének következményeit ismételten megtapasztalni éppenséggel ellenjavalt.
VÁLLALHATATLAN BEVÉTELKIESÉS. A vállalkozói adó radikális csökkentésének lehetőségét is a deficitfaragás követelménye korlátozza, ami a 2010-es euró csatlakozást feltételezve időben is beszorított. Nincs mód még átmenetileg sem vállalni több száz milliárdos bevételkiesést (mint ezt a Fidesz javaslata tartalmazza) úgy, hogy közben a kiadási oldal változatlan.
Amikor a költségvetést konszolidálni kell – változatlan újraelosztási szerkezet mellett -, akkor nem lehet a fiskális politikát a növekedés élénkítésének szolgálatába állítani. A magyar költségvetéssel pedig ez a helyzet a korábbi évek „turbulenciái” után. A deficit csökkentésére nemcsak azért van szükség, mert a vállalt időben csatlakoznunk kell az euróövezethez, hanem azért is, mert csak ily módon tudjuk a versenyképességünket erősíteni, növekedésünket stabil alapra helyezni, elhárítani a fejünk felől a külső finanszírozók Damoklesz kardját.
