Veszélybe került Antwerpen több évszázados uralma a gyémántpiacon. A világ teljes csiszolt gyémántüzletének a fele a belga városban bonyolódik le, az elmúlt évben mintegy 34 milliárd dollárt tett ki a helyi tőzsdék forgalma. A jelek szerint azonban a feltörekvő Kelet immár nem tiszteli annyira a hagyományokat, és olcsó munkaerővel csábítja át a gyémántbiznisz bizonyos hányadát. Újabban Kínában, Indiában vágják, csiszolják a kövek jó részét, egyes becslések szerint e régióban már mintegy 75 ezer ilyen üzem működik, miközben Antwerpenben a harminc évvel ezelőtti 30 ezerről 1700-ra csökkent a manufaktúrák száma. Megtépázódott a belga város kereskedelmi monopóliuma is. E téren Dubai nyomul nagy erővel, ahová elsősorban a nyers gyémántkereskedelem pártolt át, kihasználva Kína és India közelségét, valamint a kiemelkedően kedvező adószabályokat. A Financial Times szerint jövőre 65 kereskedési pont nyílik Dubaiban, ahol köveket értékesítenek majd a világ minden tájáról érkező kereskedők számára, beleértve persze a belgákat is.
 |
|
Milliós apróságok
BESOROLÁS. A hivatalos gyémánt árlisták karátegységre vetítik a közölt árakat. A színskálán a D jelenti a legjobb minősítést, és utána sorban az E, F, G, H betűk egyre gyengülő minőséget jeleznek. A tisztasági rangsorban a flawless (F) tökéletességet fed, az internally flawless (IF) olyan csekély felületi hibát takar, ami polírozással eltávolítható, majd utána következnek a csak nagyítóval látható zárványok, így a VVS1, VVS2 kövekben tízszeres nagyítással is alig látható hibák vannak, a VS1, VS2 zárványai valamivel nagyobbak, míg az SI1, SI2 hibái már nagyítóval szembetűnőek. Mindez pontosan tükröződik az árban, leszámítva az úgynevezett fancy, azaz teljesen egyedi, színes kövek esetét, amelyek, legyenek bár hibásak, ritkaságuk miatt többnyire csillagászati árúak.
IRÁNYÁRAK. Egy 5 karát súlyú IF, D minőségű kő ára karátonként – a Diamond Buying Guide honlapján, a folyamatosan módosított, nyilvánvalóan csak félhivatalos dealer-árlista szerint – 40-50 ezer dollár, a hasonló méretű, de a színskálán K jelű gyémánt már nem ér többet karátonként 9 ezer dollárnál. A tisztaság ugyancsak módosítja az értéket, így például a szintén 5 karát súlyú és D, viszont VS2 minősítésű kő a felét sem éri az elsőként említett IF minőségűnek. A súlycsökkenést is tetemes áresés kíséri. A 3 karátos, minden más tekintetben tökéletes kő karátja már csak 33-37 ezer dollárra tehető, míg az 1 karátosé 13-16 ezer dollár között mozog. Ezek az összegek a dealerek beszerzési árait tükrözik, s persze távol állnak a kiskereskedelemben előfordulóktól, de még a nagykereskedelmi áraktól is, amelyek ennél minimum 15 százalékkal magasabbak.
CSÚCSDARABOK. A filmekben nem az átlagkövek szerepelnek, hanem olyanok, melyeknek értékhatára a csillagos ég. Ezek időről időre felbukkannak aukciókon, többségük egy élet során csak egyszer, és akkor minden lehetséges. Legutóbb május végén a két nagy árverezőház, a Christie’s és a Sotheby’s genfi ékszeraukcióján 35 millió dollárral lett könnyebb a vevők pénztárcája, és ebben néhány páratlan kő játszotta a főszerepet. 4,1 millió dollárnál koppant a kalapács egy 33,83, illetve 27,72 karát súlyú (1 karát = 0,2 gramm) D, azaz a színskálán a legkiválóbb minősítésű gyémántot magában foglaló fülbevaló-párért. A Golconda néven ismert köveket az indiai Hyderabadban bányászták. Egy 30,05 karátos, ugyancsak D színjelzésű, s internally flawless (IF), azaz gyakorlatilag hibátlan gyémánt 2,3 millió dollárt ért valakinek, és, hogy mennyire szubjektív a piac ítélete, legalábbis a színes, az úgynevezett fancy darabok esetében, azt bizonyítja, hogy egy élénk zöld, mindössze 5,3 karát tömegű követ 1,3 millió dollárért szereztek meg.
A REKORDER. Az árverési krónikák szerint a leütési rekord – jutalékok nélkül 7 millió 721 ezer 441 dollár – egy 103,83 karát tömegű, IF minőségű, D színminősítésű gyémánthoz fűződik, amely a valaha elárverezett legnagyobb súlyú, legtökéletesebb kő (nagy képünkön). A Dél-Afrikában kibányászott, majd New Yorkban megcsiszolt gyémánt 2003 novemberében Genfben került a Sotheby’s kalapácsa alá 606. tételként. Az előzetes becslések a kő értékét 8-10 millió dollárra taksálták. Ám mint az később kiderült, a gyémánt mégsem került új tulajdonoshoz. Az utolsó ajánlatot ugyanis az aukciósház képviselője tette, tekintettel arra, hogy a licit során nem érték el az eladó által meghatározott minimum árat.
SÁGHY ERNA |
|
|
|
|
KONFLIKTUSOK. Problémák vannak a mintegy száz éve a piacot uraló De Beers gyémántszindikátussal is. A 150 antwerpeni nagykereskedőt képviselő szövetség, a BVGD a napokban jelentette be, hogy erőfölénnyel való visszaélés miatt panaszt tesz az Európai Uniónál a De Beers ellen. A szövetség azt kifogásolja, hogy a gyémántüzletből kizárják a független kereskedőket, ők emiatt versenyképtelenek az úgynevezett sightholdersekkel szemben. Ez az elnevezés a De Beers listájára felkerült mintegy 200-250 vállalkozást takar, azokat, amelyek egyenesen a piacvezető társaságtól vásárolhatnak különlegesen jó áron nyersgyémántot.
Miként annyi minden más a gyémántbizniszben, e hálózat működése is meg-lehetősen szokatlan, s emberemlékezet óta változatlan. A „sightholder”-ek ugyanis havonta kötelesek ellátogatni a De Beershez a londoni Old Bond Streetre, esetleg To-kióba, ahol megkapják a sightot, a szokásos, előre elkészített csomagot. Ez különböző méretű és minőségű köveket tartalmaz, reklamációnak viszont helye nincs: azt minden válogatás nélkül el kell fogadniuk, és természetesen egy összegben fizetniük is kell érte. Egy-egy ilyen kis zacskóért a hírek szerint 2 millió dollár körüli összeget adnak. Visszautasítani sem lehet, ugyanis aki ezt teszi, a második alkalommal lekerül a vevők listájáról. Persze nem is nagyon jellemző, hogy bárkinek is ez eszébe jusson: a kiválasztott listás kereskedők ugyanis olyan áron kapják meg a csomagocskákat, amellyel semmilyen más lehetőség nem tudja felvenni a versenyt.
A gyémántot ezt követően nyersen vagy csiszoltan értékesítik. A helyszín rendszerint a gyémánttőzsde. Legyen ez akár Antwerpenben – ahol négy ilyen intézmény működik -, Londonban, New Yorkban, Bangkokban, vagy Tel-Avivban, egyik sem hasonlít a szokásos börzékhez. Ezek az intézmények meglehetősen zártak, saját rendőrségük, választott bíróságuk, éttermük van. Nincsenek sem rikítozó brókerek, sem számítógéphegyek. „Inkább hasonlítanak egy klubra – mutat rá informátorunk, Takács József drágakőszakértő -, ahol, ha nincs kuncsaft, akkor esznek, isznak vagy kártyáznak.” A kereskedők diszkréten suttognak, és jelen van maga az üzlet tárgya, az áru is. A hangulat intim, az üzletelők a portékával külön asztalhoz vonulnak félre, ahol nem illik zavarogni kívülállónak, és ha a válogatás, alkudozás után megszületik a megállapodás, akkor egyszerűen kezet ráznak. Ez viszont többet jelent minden papírnál.
SZÉGYENTÁBLA. A gyémántot a négy „c” alapján minősítik. Az első a carat (a súly), a második a clarity (a tisztaság), a harmadik a colour (a szín), míg a negyedik a cut (a csiszolás). Bennfentesektől tudni lehet, hogy az üzletben főszerepet kap az ötödik „c” is, ami nem fed mást, mint a casht vagy a credit cardot. A gyémánttőzsde szereplői ugyanis nem szeretik igazán az átutalást. Ha valaki nem tartja be a megállapodást, az felkerül a szégyentáblára; ha fizetett, ugyan törlik onnan, de maximum két dobása lehet az érintettnek, utána nem kívánatos személy lesz a tőzsdén.
A bizalom egyébként fontos eleme a gyémántbiznisznek, még akkor is, ha az üzlet nem szervezett keretek között születik. Így megszokott kereskedői gyakorlat a gyémántbányák közelében, többnyire keleti helyszíneken történő bevásárlás. India, Srí Lanka, Thaiföld és Dubai egyebek közt azok a célpon-tok, ahol a helyi kereskedők széles választékkal várják a vevőket. De ide csak a valódi szakértőknek tanácsos elmerészkedni. A széles jelző ugyanis egyet jelent a vegyes, azaz az értékes és értéktelen kövek kínálatával. Így az, aki nem elég felkészült, milliókat is kockáztathat, aki viszont ért hozzá, jó üzletet köthet. Amíg azonban hozzájut a portékához, addig még számolnia kell azzal, hogy az adrenalin szintje többször is megemelkedik. A kézfogást követően ugyanis át kell adni a kialkudott összeget, ám a kincsekhez csak a repülőtéren, fél órával az indulás előtt jut hozzá. Ennek gyakorlati oka van, a kereskedő ugyanis forgalmiadó-mentesen értékesít, így csak a tranzitban adhatja át az értékeket.
A vevő addig szoronghat, bár gyakorló ékszerészek állítják, ha utolsó pillanatban is, de megérkezik a kis zacskó. Igaz, az is előfordult már, hogy tartalma nem volt azonos a kiválasztottal. Miközben a kereskedők túlzottan nem panaszkodhatnak a profitjukra, a gyémánt mint befektetési forma nem kecsegtet látványos nyereségekkel – a kereskedelemben forgó gyémántok ára ugyanis nem mutat nagy ingadozást. Az is igaz viszont, hogy minden más befektetési formánál nagyobb biztonságban tudhatja pénzét az, aki ezt a megoldást választja. Bármi is változik ugyanis manapság a gyémántkereskedelem rendszerében, egy valami továbbra is bátran kijelenthető: a gyémánt örök.
