Utópiának tűnhet, hogy Magyarországon egy szép napon véget érhet a szemétdombok és illegális hulladéklerakók korszaka – pedig az uniós tagság erre kötelez. A tavalyi csatlakozás óta ennek csak első, biztató és látványos jelei az egyre szaporodó színes, szelektív hulladékgyűjtő kukák. Kevésbé van szem előtt, de ugyancsak az elmúlt év eredménye, hogy lendületet kapott a hulladékgazdálkodás meglehetősen költséges infrastruktúrájának a kiépítése. Az uniós logika szerint gondoskodni kell arról, hogy a hulladék minél nagyobb hányadát újrahasznosítsák, vagy legalább az energiát nyerjék ki belőle fűtésre, esetleg áramtermelésre. De ha minden kötél szakad, azért persze biztosítani kell a szemét lerakását is.
KÖZPONTOK. Ezt a komplex feladatot az EU-ban a regionális hulladékgazdálkodási központok látják el, amelyekből a hazai kormányzati terv szerint hosszú távon összesen 25-re van szükség. Ilyen létesítményt azonban egyelőre még csak Debrecenben, Miskolcon, és Szegeden adtak át uniós támogatással, s az idén kezdődnek meg a munkálatok a Zala megyei központ felállítására. Nem véletlen, hogy a környezetvédelmi beruházásokra jutó idei források közül a hulladékgazdálkodási projekteknél mutatható ki a legnagyobb emelkedés: 2004-hez képest 160 százalékkal, 44 milliárd forintra nő a fejlesztések értéke.
E mellett főképpen a szennyvízkezelés javítására és az elmúlt évtizedek környezetszennyezéseinek ártalmatlanítására kell pénzt áldozni. A szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos beruházásokra a tavalyinál 40 százalékkal több, 73 milliárd forint jut 2005-ben. Az árvízi biztonság javítására pedig 12 milliárd forintot fordítanak az idén, míg a környezetbiztonság javítására 18 milliárd forint jut.
 |
|
Csepeli csúszás
Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a Csepel-szigeten létesítendő Központi Szennyvíztisztító telep projektje kapcsán a sajtó már megkongatta a vészharangot: a tetemes időveszteség miatt elveszhet a 80 milliárdos EU-támogatás. Pedig az Európai Unió kifejezett kérésére már 2002 elején létrejött egy önálló projektmenedzser szervezet, a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Enviroduna Kft. azzal a céllal, hogy irányítsa a beruházás előkészítését, a pályáztatást, s felügyelje a kivitelezést. Vezetővé Oszkó Károlyt nevezték ki, aki 1991 és 1997 között a Fővárosi Önkormányzat Közmű Ügyosztályának vezetője, majd a Fővárosi Csatornázási Művek fejlesztési igazgatója volt. A közigazgatásban és a vízügyben egyaránt jártas szakember azonban nem volt képes dűlőre jutni azzal a hivatali ügyosztállyal, amelyet korábban ő vezetett. 2004-ben már az unió szakemberei jelezték: a beruházás levezénylésére a kialakult szervezeti struktúra nem alkalmas. Akkor még a főváros döntése nyomán csak az Enviroduna Kft. vezetését „kettőzték meg” úgy, hogy erős döntési jogkörrel bevonták a GKW Consult Hungary Kft.-t. Egészen az utóbbi időig viszont késett az átszervezése a hivatali ügyosztálynak, amelyet végül két részre bontottak: különvált a városüzemel-tetésért felelős részleg, s a Somlai Gyula által vezetett osztály már csak a beruházá-sok felügyeletével foglalkozik. Közben pedig ment az idő. A támogatásra szóló pályázati dokumentációt 2004. március 31-én adták be az unió illetékes szervezetének. „Másfél év alatt elkészült a 130 milliárdos beruházásról szóló pályázat, ám közben változott az áfaszabályozás, a közbeszerzési törvény, és a főváros koncepciója is, így háromszor kellett átdolgoz-nunk a dokumentációt” – magyarázza Oszkó Károly.
Az EU válasza 2004. december 17-én jött meg, és akkor kezdhették meg a projektelemekhez kapcsolódó tenderek előkészítését. Az unió szabályai szerint ettől a dátumtól kezdve két év áll rendelkezésre, hogy a beruházó megkösse az első szerződéseket. Ám ilyen méretű invesztíciónál szinte menetrendszerű, hogy a pályázó cégek „megóvják” a tendert, s jogorvoslati panaszuk miatt újabb több hónapos csúszás is adódhat. Márpedig 2010-ig a forrásokat fel kell használni. |
|
|
|
|
Mindehhez elvben jelentős mértékben hozzájárul az EU (lásd keretes írásunkat), ám a brüsszeli források jellemzője, hogy azokhoz csak a munka elvégzését követően lehet hozzájutni, így a nagy pénzek csak évekkel később kezdenek becsorogni. Tavaly az unió magyar környezetvédelmi fejlesztésekre 50,3 millió eurót fizetett ki, több mint a háromszorosát a megelőző évinek. A kimutatható tendencia pedig megalapozza a hosszú távú, nagyszabású terveket. „Az uniós támogatásokkal megvalósuló fejlesztések nem csupán a magyarországi környezetet varázsolják tisztábbá, hanem a környezetvédelmi ipart is exportképes húzóágazattá léptethetik elő” – vázolja a jövőt Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. Véleménye szerint az uniós felzárkózás eredményeként a hazai környezetvédelmi gyártó és szolgáltató cégek (nyugati partnereikkel közösen) olyan technológiákat honosíthatnak meg, amelyek jó referenciaként szolgálnak a régió elmaradottabb országainak majdani fejlesztéseihez. Időbeli csúszással ugyanis nem csak az EU-tagjelölt Románia és Bulgária, hanem más kelet-európai országok is ugyanazokkal a zöld kihívásokkal szembesülnek, amelyekkel Magyarországon a jelenleg évi 150-160 milliárd forintos összforgalmat elérő környezetvédelmi cégek éppen most birkóznak meg.
A tárcatervek és a zöld szervezetek szempontjai között azonban egyelőre nem teljes az összhang. Tömöri Balázs, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa szerint például az unióban az elsődleges szempont a megelőzés. „A legjobb hulladék az, ami eleve nem is keletkezik” – idézi, úgy ítélve meg, hogy ez a bölcsesség egyelőre nem érvényesül a magyar környezetpolitikában. A hulladékképződés csökkentését jogszabályokkal, például a betétdíjas csomagolások támogatásával kellene szerinte elérni. Amennyiben ugyanis sikerülne valamelyest fékezni a hulladékképződést – például elejét venni az üres ásványvizes és üdítőspalack-hegyek tornyosulásának -, úgy meg lehetne spórolni a jelenleg tervezett lerakók és égetők egy részét, és az így felszabaduló pénzek más környezeti célokat szolgálhatnának.
MÉRETEZÉS. Csínján kell bánni a projektek méretezésével is, hiszen a túlzottan nagy létesítmények egyben jókora környezeti kockázatokkal is járhatnak. S miközben a kormányzat a gigantikus projektekre fókuszál, a helyi környezetvédelmi gondok megoldására az uniós támogatások társfinanszírozása miatt gyakran nem marad pénz. Több spanyol és portugál példa is azt igazolja, hogy a hulladék-feldolgozó létesítmények hiába nyújtanak megoldást egy behatárolt ökológiai kihívásra, ha más vonatkozásban növekszik a környezet terhelése. A profitérdekelt környezetvédelmi projektek kontrollját elvégezhetik a társadalmi szervezetek, amelyeknek a bevonása a környezetpolitikai döntésekbe az EU-ban bevált gyakorlat. Magyarországon azonban ez még gyermekcipőben jár. Legalábbis Gulyás Levente, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója szerint (a várakozásokkal ellentétben) az EU-csatlakozás óta a zöldek sokkal nehezebben jutnak az érdemi munka közelébe. Amikor pedig beleszólhatnak, abban sincs sok köszönet: a politikusok többnyire elengedik fülük mellett a legjobb javaslatokat is.
|
Zöld számtan
Két-három ezer milliárd forintnyi zöld beruházásnak kell megvalósulnia az Európai Unió követelményeinek teljesítéséhez az elkövetkező öt évben a szaktárca becslése szerint. Ehhez képest 2006 végéig az EU-tagság jóvoltából – az előcsatlakozási alapokat is beleértve – 365 milliárd forint jut ilyen célokra, s ennek 70-75 százaléka uniós támogatás. A többi pénz 20-25 százalékban állami, 0-5 százalékban helyi ráfordítás, attól függően, hogy azt melyik alapból igénylik. Az Ispa-keretnek a csatlakozás előtt megpályázott, de többnyire most felhasznált támogatásaiból 12 térség komplex hulladékgazdálkodási rendszerének kiépítésére, illetve 7 város szennyvízkezelésére jut pénz, összesen 150 milliárd forint. A nagy beruházásokat támogató kohéziós alap 177 milliárd forintos keretéből 5 nagy környezetvédelmi projekt valósul meg. Környezetvédelmi támogatások igényelhetőek még a 38,5 milliárd forint felett diszponáló strukturális alapokból.
Állami forrásokkal is támogatott környezetvédelmi fejlesztésekre 2005-ben 171 milliárd forint jut, ami 71 százalékkal több a tavalyinál – így kalkulál a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. A tárca költségvetése ugyan 30 százalékkal, 68 milliárd forintra esett vissza 2004-hez képest, ám más környezetvédelmi forrásokkal is számolva az idén minden eddiginél többet fordítanak zöld fejlesztésekre. A minisztérium a számoláskor saját büdzséjén kívül a más tárcáknál rendelkezésre álló forrásokat, az uniós támogatásokat és a decentralizált alapok zöld fejlesztésekre fordítható hányadát vette figyelembe. |
|
|
|
|
