Bush puszit nyomott Putyinné asszony orcájára. Putyin ugyanezt a merényletet követte el Mrs. Bush ellen. Továbbá: a Győzelem napja után a Moszkvából Grúzia felé tartó kormánygépen a Fehér Ház szóvivője azt mondta az újságíróknak: Bushnak nagyon tetszett a katonai díszszemle, meghatódott a felvonuló veteránok láttán, és „egyáltalán nem zavarta” a sarló-kalapácsos vörös zászlók vonulása.
Példák tucatjait említhetném, de jelzésnek talán ennyi is elég: Bush és Putyin, a két főszereplő – oldalukon a világpolitika négy tucatnyi, sok vihart túlélt professzionista sztárjával – megadta a kellő tiszteletet a jeles napnak és annak a népnek, amely 27 milliós emberáldozatot hagyott a nácik felett aratott győzelem oltárán. A mutatvány a maga nemében tökéletes volt, de mégis csak mutatvány maradt.
„Ütközet után bölcsek a tábornokok” – szól egy francia mondás. Itt sem bölcsnek, sem tábornoknak nem kellett lenni. Már a nagy találkozó előtt látni lehetett, hogy az ünnepi készülődés mögött komoly feszültségek rejtőznek. A balti köztársaságok bojkottja és Bush előre bejelentett ottani vizitje sejttetni engedték, hogy felidézik majd a Hitler-Sztálin-paktum emlékét és azt is, hogy ezt Bush ki fogja használni (Figyelő, 2005/18. szám).
TÖRTÉNELMI CSONTVÁZAK. Arra viszont senki nem számított, hogy a Fehér Ház kiássa a történelmi csontvázakat és éppen Grúziával egyeztetve belekezd egy stratégiai szintı manőverbe. Méghozzá olyanba, amely ugyan elsősorban Putyin helyzetét nehezíti, de vannak határozott francia, sőt amerikai belpolitikai vonatkozásai is.
A kiásott csontváz neve: jaltai egyezmény. A cári udvar és a bolsevik nómenklatúra kedvelt tengerparti üdülővárosának neve világszerte Kelet-Európa „eladásának”, szovjet rabságba kényszerítésének jelképe volt – és ma is az. Bush ezt több húron játszva, vitathatatlanul ügyes retorikával használta ki. (Feltehető, hogy a hang az elnöké, de a koncepció Rice külügyminiszteré, aki eredetileg szovjetológusként kapott egyetemi katedrát.)
Bush Lettországban – még a moszkvai puszik előtt – kijelentette: „A jaltai megállapodás München és a Molotov-Ribbentrop-paktum igazságtalan hagyományait követte. Nagyhatalmú kormányok tárgyaltak, és megint semmibe vették a kis nemzetek szabadságát.” (1938. szeptember 29., München: Az angolok és a franciák eladják Hitlernek Csehszlovákiát. 1939. augusztus 23., Molotov-Ribbentrop – szovjet-náci – paktum: Lengyelország felosztása.)
Amerikai elnök most először helyezte azonos politikai-morális szintre Roosevelt, Churchill és Sztálin 1945. február 14-15-én tartott jaltai konferenciáját Münchennel és a náci-szovjet paktummal. Az értékítélet hamis. Jaltában tucatnyi, a háború utáni rendezéssel kapcsolatos döntés született. A kelet-európai országokról úgy határoztak, hogy ott szabad választásokat kell tartani. Jalta után alig 90 nap telt el és az egész térség szovjet katonai ellenőrzés alá került. Sztálin elve pedig az volt, hogy „ahol a szovjet csapatok állnak, ott van a társadalmi rendszerek határa” Jalta nem „adta el” Kelet-Európát. Sztálin vette el a térséget, megsértve Jalta szabad választásokat rendelő döntését. Mégpedig a tényleges katonai jelenlét, támadhatatlan helyi erőfölény birtokában.
TUDATOS IDŐZÍTÉS. A kérdés most, 60 év után mindenképpen az: miért idézte fel Bush egy nappal Moszkva előtt Jalta emlékét, és miért így? A válasz egy mellékszála lehet az amerikai liberális demokrata politika legnagyobb alakjának, Rooseveltnek a degradálása. Ám ez csak járulékos ok lehet. Az igazi magyarázatot Szaakasvili grúz elnök cikke adta meg. A cikket egy nappal a moszkvai ünnep után és egy nappal Bush Grúziába érkezése előtt közölte a Washington Post. Az időzítés és a tartalom radikalizmusa kétségtelenné teszi, hogy egyeztetett akcióról van szó. A cím: „Ideje visszatérni Jaltához”. A fő tézisek a következők: 1. A grúz elnök tárgyalt a román és az ukrán elnökkel és megállapodtak, hogy kezdeményezik egy új Jalta-értekezlet összehívását. 2. A cél „a Fekete-tenger szélesen értelmezett övezetében a szabadság régiójának megteremtése”. 3. Konkretizálva: Moldova szeparatista régiójának és Belarusznak a felszabadítása ugyanazokkal a tömegdemonstrációs módszerekkel, amelyek Grúziában és Ukrajnában eredményesnek bizonyultak.
Egyelőre ennyi az ünnep – kiszámíthatatlan következményeket hozó – közvetlen utóélete. Lehet, hogy a régiót, amelyben élünk, bejárja Jalta kísértete?
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
