Szerettem volna írásban megköszönni, hogy az Önök által rendezett és általam nagyon érdekesnek, minden tekintetben színvonalasnak tartott rendezvényükön reszt vehettem és szót kaphattam.
Érdekes és nagyon megnyugtató volt munkavállalókent hallani, hogy sok cég saját jól felfogott érdekéből és azon túlmutatva kutatja, felismeri a munkavállalók nem anyagi természetű igényeit és nemcsak elméleti, hanem gyakorlati megoldásokkal áll elő.
Személyes sértettség nélkül elgondolkodtam a tegnapi rendezvényük közben azon, hogy 10 eves munkaviszonyom során személyes tapasztalatom a GE-n kívül nem volt semmilyen tehetségmenedzsment programmal kapcsolatban. Az okokat illetően bizonytalanság fog el: lehet, hogy 2 evvel ezelőtt meg tehetségtelen voltam? Vagy korábbi munkahelyeimen nem lett volna tehetségmenedzsment, illetve vezetőképzés elméletben és gyakorlatban egyaránt? Ami biztos: mindhárom multinacionális cégtől megváltam egyre kedvezőbb feltételeket keresve miközben az igényeim is egyre jobban körvonalazódtak, illetve komplexebbe váltak.
Ami a cégeket ezen a téren is megkülönböztetheti egymástól, hogy az elméletekből mi valósul meg a gyakorlatban, azaz az alkalmazottak mit ereznek a mindennapjaik során, miről szereznek tudomást. Ha nincs információ a tehetségmenedzsmentről, akkor nincs perspektíva sem és ilyen értelemben visszatartó erő sem egy esetleges munkahelyváltást illetően.
Örülök, hogy a GE keretein belül lehetőséget kaptam egy ilyen intenzív, nehéz, de ugyanakkor nagy fejlődési lehetőseggel járó programra. Meg csak 1 éve vagyok részese, de mar most érzem, hogy ez az eseménysorozat meghatározza a jelenlegi és jövőbeli pályafutásomat és szakmai ténykedésemet.
Egy nagy dilemma, hogy a programról lekerülve, “mi programosok“ hogyan fogunk megbirkózni a szürke hétköznapokkal, ami egy fix munkakor hosszabb idejű ellátását jelenti majd, a rutinná váló feladatokat és a reflektorfényből való kikerülést egyidejűleg. Nyilván erre is van illetve kell, hogy legyen válasza a HR szervezetnek, hiszen a programok elvégzése után valós kihívást fog jelenteni a képzett és “felpörgetett“ tehetségek megtartása, minőségi továbbfoglalkoztatása.
A magam részéről egyértelműen állítom, hogy mindig olyan munkáltató alkalmazásában szeretnek állni, aki hozzam hasonlóan nem csak az anyagiakra gondol egy-egy munkavállalói csomag kidolgozása kapcsán, hanem a kedvező anyagi csomag mellett rugalmas, személyreszabott válaszai, lehetőségei vannak a napjainkban meg tipikusnak mondható, de a jövőben egyre jobban differenciálódó munkavállalói igényekre.
Sajnálom, hogy ezeket a gondolatokat idő hiányában nem tudtam a többi résztvevővel megosztani, de gondoltam szakavatott emberekként talán hasznosítani tudják majd a fentieket.
Mégegyszer köszönöm a lehetőséget és gratulálok a sikeres konferenciához!!!
Üdvözlettel, Krausz Krisztina
