 |
| Loliense 2003, Konyári |
Tiszta, telt, étvágygerjesztő vörösborillatában magas alkohol, a lila él szép sötét gránátvörösbe hajlik, magas extrakt koronája poharunk falán. Súlyos ital ő, égő tűzzel, ami ugye nemcsak egy gyenge metafora, hanem a 12,5 és 13,4 közti alkoholtartalom jelzésére használt borleíró műszó. Úgyhogy az ezen a héten a Borpultra állított borunk a maga 13,5-es mutatójával már az „erős” kategóriába tartozik. Kifejezett gyümölcsösség, finom, visszafogott tanninok (az újhordóban töltött 12 hónap ellenére), ízben nem-barrikolt jelleg. Az utóízben kis kesernye és az alkohol csípése, némi alkohol-édesség. Egészében élénk, noha testes jelleg. Nem is kicsit a múlt heti északi parti, de csöppet sem északias Figula-féle cabernet-re emlékeztet e déli parti, közeli rokon, mind élénk lila-rubinja, mind testes, ugyanakkor eleven karaktere okán. Éljenek a balatoni testes vörösborok! Vagyis inkább telt idomúak, melyek a „cicistáknak” (kebelbarátoknak) biztos tetszenek, így például nekem is.
A Konyáriak (apa és fia) jó darab ideje a déli part, a balatonboglári borvidék legarcosabb borászai közé tartoznak. Úgy 20 hektáros a meszes-löszös-vályogos lejtőkön elterülő birtok, melyen főleg vörösborokat készítenek. A szédületes high-tech pincészetet 2004 júliusában adták át, 70 ezer palack körül bocsátanak ki évente. 1880 augusztusában állítólag e pincében kiáltották ki az Osztrák-Magyar Monarchiától független Lelle Köztársaságot, valószínűleg a radikális mélymagyar-mucsai provincializmus és a tüzes vörösborok találkozásának groteszk hatásaként.
A Konyári Sigillum Loliense 2003 cabsav-merlot küvé, fifty-fifty, a fekete, brutál cabernet és az alázatos merlot vidám házasságának érzéki gyümöl-cse, szinte afrodiziákum, mely 4350 forintos áron várja, hogy felvidíthassa és megédesíthesse cicista estéinket.
