Gazdaság

Festményt vagy grafikát vegyünk?

admin

2005. 04. 06. 09:45

Áprilisban és májusban rendezik a műtárgyaukciók javát. Kis- és nagypénzűek, egészséges sznobok és dörzsölt befektetők egyaránt jól járhatnak, ha megfogadják tanácsainkat.

Ma már Magyarországon is egyre inkább beépül a köztudatba, hogy a műtárgy, elsősorban a festmény és a grafika stabil, kockázatoktól viszonylag mentes befektetési forma lehet. Tél múltával, feledve a hosszú esték unalmát, tisztes tavaszi zsongás vette kezdetét, izgalmas kiállítások és színes aukciók sora tereli a befektetők, a műgyűjtők és az érdeklődők figyelmét a hazai kínálatra.


Bár az elmúlt másfél évtized alatt a korrekt galériák és műkereskedők sokat tettek és tesznek a közönség kegyeiért, azért a műtárgypiac ellentmondásokat is mutat. Tizenöt év alatt nem lehet teljesen ledolgozni a háború utáni közel öt évtized szellemi és mentális elszigeteltségét és vagyontalanságát – gondoljunk csak a hazai és az uniós átlagbérek közötti különbségekre. Hol itt az összefüggés? A műtárgyvásárláshoz elsősorban pénzre van szükség, másrészt egészéges „sznobnak” kell lenni. A világ vagyonosabb felén nem a leggazdagabb szűk réteg, hanem a középosztály a kultúra, így a műtárgybefektetések igazi közönsége.

Mindent lehet, de csak óvatosan

Talán ez lehet az egyik fő ok, hogy Európa középső és keleti felén 1995-ig csak a legbátrabbak, vagy a legmegszállottabbak tekintettek a műtárgyra, mint befektetésre. Időközben az akkori nyomott árak az egekbe szöktek (Munkácsy, Rippl-Rónay, Gulácsy, Aba-Novák, Szőnyi, nagybányaiak, római iskolások), és aki időben vásárolt, az szép vagyongyarapodást élt meg. Ma már egyes szerzőknél a magas árak behatárolják a vevői kört, nem beszélve arról, hogy bizonyos szerzőknél az árakat talán indokolatlanul magasan tartja a piac.







Aukciók után és előtt
Kellő információval felvértezve érdemes áttekinteni, elemezni a már megrendezett Abigail Aukciósház, az Arte Grafikai Galéria és a BÁV Rt. kikiáltási és leütési árait. Ugyanilyen megfontolásból érdemes ismerkedni a Mű-Terem Galéria és a Kieselbach Aukciós Ház április végi, a Nagyházi Galéria április 12-13-ai, a május 17-18-án rendezett Polgár Galéria és Aukciós Ház, valamint a BÁV május 3. és 5. között rendezett aukciójának kínálatával is. Míg az Abigail és a BÁV kora tavaszi aukciója nem mozgatta meg különösebben a gyűjtők és befektetők fantáziáját, a licitre vitt tételek többsége kikiáltási áron, vagy még úgy sem talált gazdára. (A BÁV-nál az ékszereket nagyobb érdeklődés övezte mint a képeket). Néhány kivétel azért akadt, Rippl-Rónai, Pirk János, Nagy István és Gaál Margit néhány munkája átlépte ugyan az ingerküszöböt, de csoda sem itt, sem ott nem történt. Az Arte Galéria grafikai árverése ezzel szemben a várakozások szerint alakult. A meghirdetett tételek többsége 30-100 százalékos áremelkedés után találta meg új tulajdonosát. Néhány szerző ennél is többre volt képes, Aba-Novák Vilmos, Aknay János, Bálint Endre, Balogh István, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Kondor Béla, és Patkó Károly kiemelkedően zárta a megmérettetést. A folytatás is izgalmas lehet, Polgár-, Nagyházi-, a Mű-Terem Galéria, valamint a Kieselbach Aukciós Ház a tőlük megszokott színvonalú összeállítással többségében a XIX. században és a XX. század első felében élt, alkotó szerzőkkel mérsékeltebb és borsosabb indítási árakkal készülnek az aukciójukra.

Nemcsak az árak szöktek fel 15 év alatt, hanem a kvalitásos műtárgyak köre is szűkült. Bár sok remekmű kerül ma is terítékre, de az „aranykor” bizonyos szempontból a múlté. A galériáknak és az árverő házaknak egyre több hozzáadott értéket kell a vételre kínált alkotások mellé rendelnie – ez persze így van rendjén. A vevők pedig – mivel nálunk sajnos szűk a művelt és vagyonos középosztály – nem mindig döntenek racionálisan, „mindegy, csak nagybányai legyen” felhanggal. Ami persze nem „baj”, gond csak akkor adódik, ha valami ok miatt rövid távon az új tulajdonos újra értékesíteni kívánja a kétségkívül mutatós, de nem feltétlenül kvalitásos szerzeményét.

Mielőtt vadászatra indulunk

A színes és nagy tavaszi kínálat izgalmas terep lehet. Nem árt azonban tájékozódni, utánaolvasgatni az általunk preferált szerzőnek, felkutatni az ismert eladási árakat. Ha okos befektetést szeretnénk a műtárgyak világában, akkor inkább azt az elvet valljuk: „fizessünk egy kicsit többet” az adott szerző alkotásáért, de az a munka lehetőleg a legjobb korszakából származzon. Ne csak mi szeressünk bele az alkotásba, gondoljuk végig azt, ha majd a gyermekünk vagy unokánk egyszer értékesíteni kívánja a szerzeményt, arra hogyan reagál majd az akkori közönség, mennyire „mutatós” a kép.

Mielőtt döntünk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy az adott szerzőről milyen fellelhető információk állnak rendelkezésre. Nem tanácsos szubjektíven dönteni – ha csak befektetők vagyunk -, az objektivitásunkat semmi ne befolyásolja. Aukció alatt ne kapjon el a hév, hiszen számos körülmény, tényező és néha árfelhajtók is közrejátszanak abban, hogy az adott műtárgy árát milyen magasan ütik le. Soha ne azt nézzük, hol veszünk valamit – a legeldugottabb ócskásboltban is kifoghatunk remekművet, bár csodák egyre ritkábban vannak -, azonban fontos, hogy lehetőleg számonkérhető, hiteles, kiváló reputációjú galériában hagyjuk a pénzünket, ahol megfelelő kísérő-dokumentumokat is kapunk az alkotás mellé.


A színes és zajos aukciók mellett érdemes a galériák valódi remekeket felsorakoztató kínálatát is górcső alá venni. Olyan alkotókat preferáljunk befektetőként és szimpla vásárlóként is, akik több évtizedes életútról, bel-és külföldi kiállítások soráról, alkotói díjakról, és az alkotásaik organikus árfejlődéséről győznek meg. Az sem mellékes azonban, hogy a racionális érvekkel kiválasztott műalkotást kedveljük, együtt tudjunk vele élni, az otthonunk díszévé váljon. A telitalálat az, amikor a tetszetősség és a befektetés összeér.







A sokszorosítás csapdája
A festménypiacon sikeres alkotók sokszorosított grafikái is nagyobb érdeklődésre tartanak számot, sokszor igazságtalanul háttérbe szorítva, kvalitásban náluk jobb minőségű, de nem ismert mesterek műveit. Azonban ebben a műfajban is érdemes körültekintően eljárni. A sokszorosítási technikák közötti különbségek ma még nem tűnnek fontosnak. Pedig az ördög a részletekben rejlik, különbség illetné meg az érték tekintetében a kézzel is szignált, a sajátkezűleg vésett, kispéldányszámú, vélhetően igen ritka sokszorosított műveket, a reprodukciós célból sokszorosított festménymásolatokat ábrázoló grafikáktól. A külföldi nagynevű mesterekkel is tanácsos higgadtnak lenni, hiszen igen gyakran reprodukciós céllal óriási mennyiségű szitanyomat kerül évente forgalomba a különböző jogutódoktól – tanácsolja Marsó Diana.

Szép és izgalmas grafika

Ha valaki érdeklődik a műtárgyak iránt, de nincsenek felesleges milliói, mégis néhány tízezer, vagy százezer forintért „befektetővé” szeretne válni, az se keseredjen el. Ennyi pénzzel éppen a magyar műtárgykereskedelem legdinamikusabban fejlődő ágát képviselő, a papírra készült művek piacára léphetünk. „A racionálisan gondolkodó befektetők a festmények mellett egyre inkább érdeklődést mutatnak a grafikai műfajok iránt” – mondja a FigyelőNet kérdésére Marsó Diana, az Arte Galéria tulajdonosa.

Sok összetevő teszi izgalmassá ezt a műtárgypiaci szegmenst. Rendkívül alacsony árak jellemezték az elmúlt évtizedeket, a „Képcsarnok” nagy mennyiségben hozta forgalomba a ’60-as évektől a sokszorosított grafikákat. Az akkor részletekben fizethető, maximum háromezer forint körüli vételárakkal szemben az 1990-es évek elején az első grafikai aukciókon – a hirtelen megnyíló viszonteladói piac felé – nem lehetett érvényesíteni magasabb árakat. Az akkori licitárak egy-kétezer forint körül mozogtak, a leütési árak sokszor nem haladták meg a kikiáltási árakat.


Az aukciós házak ezidáig, mellőzve a lírikus, finom rajzi műfajokat, nagy mennyiségben kínált olaj-vászon művekkel igyekeznek a közönség figyelmét fenntartani. A festményárak fölszaladtak és nem csak a kiváló kvalitású festményeké – amelyek mindig is drágák voltak -, hanem az eddigi közepes árkategóriájú műveké is. Éppen emiatt egyre több aukciósház – leginkább a piac új szereplői – látnak fantáziát abban, hogy önálló árverésen kínálják eladásra a rajzos műfajokat. A következő néhány évben az új, illetve a festménypiacról kiszoruló vevőréteg biztos bázisa lesz a grafikai piacnak, s ez az árakban is jelentős emelkedést hoz. Már ma sem ritka a grafikai árveréseken, hogy a felső árkategóriába tartozó Patkó Károly, Vaszary János, Fényes Adolf egyedi grafikája a néhány évvel ezelőtti Patkó, Vaszary, Fényes festményárakkal vetekedik. 
(Fotók: MTI)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Demonstrators hold flags of Europe and of Romania as they protest in the front of the Romanian Parliament in Bucharest March 6, 2018.
Hundreds of demonstrators from around the country staged a rally following a nation wide mobilisation on social media to protest against the corruption and against PSD, the ruling Social Democrat Party. Romania's justice minister launched a procedure to sack the popular and internationally respected head of the anti-corruption investigation body. As chief prosecutor in the DNA anti-corruption body, Laura Codruta Kovesi has helped bring a raft of corrupt officials to justice in recent years in one of the EU's most graft-ridden countries. / AFP PHOTO / Daniel MIHAILESCU
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.