Szálló vendég

Jó néhány „hotel” gondoskodik a popkultúra térképén a szállóvendégek ellátásáról, a Heart Break Hoteltől a Hotel Californián át egészen a magyar rock and roll álmokat kergető Hotel Mentholig. Moby Hotelje viszont inkább Sophie Coppola Elveszett jelentés című filmjének hideg szállodavilágát juttatja eszünkbe.

A Hotel Intro című dallal már be is csekkolhatunk, a Raining Again és a Beautiful című szerzeményekkel már ki is csomagolhatunk, sőt kifoszthatjuk a minibárt is. A legmagasabbra stílszerűen a Lift Me Up című kompozíció visz fel bennünket, egészen a körpanorámás táncteremig, ahonnan új távlatok nyílhatnak a megfáradt utazók számára.

Moby az album első felében szerepeltetett erős hangulati értékekkel bíró számokkal olyan magasra tette a mércét, hogy képtelen végig tartani a színvonalat. A Lift Me Up című, minden elemében tetszetős popsláger – a korábbi 18 című album Extreme Ways című szerzeményének ikerdarabja – a lemez abszolút csúcspontjának bizonyul. A slágerérzékenységet mérő képzeletbeli műszer ezután már csak egyszer mozdul ki, mégpedig az ezt követő Where You End című munkánál. Majd aTemptation című sikerületlen szerzeménnyel Moby anynyira leülteti a lemezt, hogy már csak az unalomig ismert lebegős, „elszállós”, édeskés zongorafutamokkal feldíszített számokra futja. Ezzel a lemezzel a szerző részben visszatért a Play előtti, klasszikus dance-felvételeket favorizáló világához, annyi különbséggel, hogy a diszkó karakterjegyeit felhasználva ambiant-diszkót állít elő.

Mint az közismert, az ezredvégi pop egyik csúcsteljesítményének nevezhető Play minden egyes felvételét (!) felhasználták különböző reklámfilmekben. Nos, a Hotel dalaiban kevesebb a könnyedén viszszahívható, jingle-szerű elem, ami a lemez előnyére is válhatna, de ez a kiváló atmoszférájú pszichedelikus tánclemez nem éri el a Play forradalmian újszerű hangzását.

Azt a korrekt minőségi popot kapjuk tőle, amit a legutóbbi, 18 című munkájától, de ezúttal a Hotel vendégkönyvében nem tudtunk minden szolgáltatást jelesre értékelni. A wellness részleg és a táncterem kifogástalan volt, de maga az épület posztmodernen túli konstrukciónak tűnik. Legalábbis a Moby tervezőiroda egyéb projektjeihez képest.