Mi az, amiben az OTP Bank megelőzi a Toyotát és az E.On áramszolgáltatót? Szokatlan kérdés, de a helyes válasz gyorsan megvilágítja az egyik legfőbb okát annak, hogy a budapesti tőzsdeindex miért tud immár hosszú hónapok óta szélvésztempóban emelkedni. A BUX legsúlyosabb tagjának számító OTP-részvény ugyanis a több mint 5 milliárd dollár eszközértékű Julius Baer International Equity Fund részvényportfóliójának negyedik legsúlyosabb tagja, míg a japán autóóriás a 10., a német energiamamut pedig a 9. a sorban. Az ismert alapkezelő tehát – a BP, a Vodafone és a Total mögött – a világ negyedik legjobb befektetési lehetőségének tartja a magyar pénzintézetet, s ezzel koránt sincs egyedül: már régen nem csak a kelet-európai, a globális feltörekvő és az európai alapok kedvence az OTP, hanem több más globális részvényalap is felfigyelt a magyar bankra. 
Első ránézésre teljesen elképesztőnek tűnik a BUX mozgása. A görbe egyre meredekebben tör felfelé, értékelhető korrekció nélkül emelkedik most már sok ezer pontot. A budapesti piac, együtt a régióval egy eddig még nem látott jelenséget mutat be: ma már szinte színtisztán likviditás vezérelte hosszt látunk. Akkora mennyiségű pénz ömlik a magyar papírokba, hogy a fundamentumok szerepe napról napra halványul, s teljesen átveszi a hatalmat a pénzáramlás, a flow. Az elemzőknek pedig nem marad más dolguk, mint a piacot követve emelgetniük a papírok célárait és megmagyarázni az új értékelési szinteket.
A BUX elmúlt két éve: túl minden határon
BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDE
Egyelőre nem mérhető az öngondoskodásra biztató kampány sikere, az viszont tény, hogy az osztrák hátterű banki konzorcium hatalomátvétele óta a forgalom és a tőzsdeindex is ugrásszerűen nőtt.
PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM
Noha az árfolyamnyereség-adó terve innen származik, verbálisan támogatják a tőkepiacot. Konkrét intézkedésként a tőzsdei bevezetések segítésére százmillió forintot adtak, a pénzügyminiszter pedig többször is átugrott a József nádor térről a Vörösmarty térre a BUX történelmi csúcsait ünnepelni.
MAGYAR NEMZETI BANK
A 2003-as sáveltolás okozta bizalomvesztés után tavaly az óvatos, kiszámítható kamatcsökkentések javították a jegybank és az ország renoméját. A kisebb kamatok révén felértékelődtek a magas osztalékot fizető részvények.
PARLAMENT
Jórészt a tőzsdeelnök sikeres lobbitevékenysége folytán az utolsó pillanatban létrejött hallgatólagos megállapodással a T. Ház elutasította az árfolyamnyereség-adó bevezetését.
KONVERGENCIA. Természetesen a helyzet korántsem egyszerű. Az elemzők meglehetősen korrekt becsléseket adnak arra vonatkozólag, hogy mekkora profitot termelnek majd a vállalatok az adott évben. Ezután következik azonban a nehezebb feladat, a részvény fair értékének és ehhez kapcsolódóan a célárfolyamnak a meghatározása. Azt, hogy itt milyen érték jön ki, nagyban befolyásolja az, hogy ki milyen értékelési szintet tart reálisnak. (Az általánosan használt P/E-mutatóról lásd írásunkat a 73. oldalon.) A konvergenciával kapcsolatos – és egészen 2004-ig be nem igazolódott – várakozás lényege az volt, hogy a magyar papírok fejlett piacokon tevékenykedő konkurensekhez képesti diszkontjának csökkennie kell, s másik vételi érvként hallhattuk csak, hogy a régión belül is olcsónak látszanak a hazai részvények. A diszkont ma rohamosan csökken, sőt az áremelkedés olyan mértékű, hogy kis túlzással nyolc hét alatt lezajlott az egész régóta várt konvergencia. A Mol már drágult az év eleje óta 30 százalékot, annak ellenére, hogy meglehet: profitja az idén egyáltalán nem nő. Érdekes helyzetben vannak tehát az elemzők; vagy leminősítik a papírokat a célárak elérése miatt, vagy átértékelik a fairnek tartott értékelési szinteket.
Ez utóbbi esetben bőven előfordulhat, hogy a profitkilátások változatlansága mellett a papír reális értékét megemelik a szakértők. Mindez azonban már igen jól mutatja a piac elszakadását a fundamentumoktól, a legújabb megszólalások pedig szép példáját adják az utólagos magyarázatgyártásnak. Londoni elemzők körében ugyanis terjed az a nézet, hogy az újonnan csatlakozott országok cégeinél nemhogy diszkont, hanem prémium szükséges az értékelésben a magasabb növekedési potenciál miatt. Ebből a piac által kikényszerített indoklásból jól látszik, hogy ha szükség lesz rá, a mostantól számított további 50 százalékos drágulásra is meglesz a magyarázat. A „meddig mehet fel” kérdésre mindig nehéz a válasz, de most, ha lehet, még nagyobb az előrejelzések bizonytalansága. Aki óvatosságra int, azt kockáztatja, hogy évek óta nem látott gyorsaságú profitból marad ki az ajánlás nyomán a befektető. 
Indiai brókerek. Ők is örülhetnek.
Hagyjuk is a fundamentumokat és az értékelési szinteket, hiszen a lényeg a flow. A Figyelő hasábjain már jó egy éve rendszeresen visszatérő téma a feltörekvő alapokba érkező egyre nagyobb pénzáramlás, ami nélkül a pesti piac valószínűleg jó néhány ezer ponttal lenne alacsonyabban, mint ahol most tart. A legfrissebb adatok azonban most is arról szólnak, hogy a pénz csak jön és jön, sőt egyre inkább az „ömlik” kifejezés lesz helytálló. A február 9-ét megelőző héten soha nem látott összeg, 1,33 milliárd dollár zúdult a feltörekvő alapokba, történelmi csúcsra is jutott íziben többek között a magyar, a török, a cunami által egyáltalán nem sújtott indonéz és indiai, valamint a mexikói és brazil piac; sokéves rekordok dőltek Argentínában, Koreában és Lengyelországban is. Az általános feltörekvő eufória mellett ráadásul régiónkat is egyre inkább felülsúlyozzák a befektetők. A világ vezető befektetési bankja, a Merrill Lynch közölte, hogy kelet-európai részvényalapja vonzotta a regionális alapok közül az idén eddig a legtöbb pénzt, s erre rímelve a pénzáramlásokat figyelő cég, az Emergingportfolio.com is jelezte, hogy a nagyrészt régiónkat tartalmazó EMEA alapnál volt a múlt évhez képest a legnagyobb növekedés a beérkező friss pénzeknél.
André Kostolany üzenetei:
• Az elemző töpreng, a tőzsde irányít.
• A vad spekuláció legbiztosabb féke a veszteség.
• A vásárláshoz fantázia kell, az eladáshoz bölcsesség.
• Ha a befektetési alapoknak nagy bevételei vannak, az annak a jele, hogy a felívelő tendencia a végéhez közeleg.
• Napjaink pénzügyi piacainak legnagyobb veszélye, hogy túl sok spekulatív pénz van olyan kézben, amely nem tud bánni vele.
A befektetők gondolkodásában ez az év azonban egy másik változást is hozott. Az amerikai pénzügyi médiában egyre felkapottabb téma az utóbbi hetekben a külföldi befektetések térnyerése. Évtizedekig megdönthetetlen volt az az elv, hogy csak a pénzek 10-15 százalékát szabad külföldre vinni, most viszont egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a határon túli értékpapír-befektetést preferálják. A nyilatkozó szakértők nem ritkán 30, esetenként 50 százalékot ajánlanak külföldre küldeni, s a dollár tavalyi látványos zuhanásától megrémült befektetők harapnak is az ötletre: a feltörekvő alapok mellett a globálisak is egyre népszerűbbé válnak. Már tavaly is 1996 óta nem látott mennyiségű pénzt tettek ezekbe a világ tőzsdei trendjeit legfőképp meghatározó amerikai befektetők, 2005 elején pedig tovább gyorsult a tempó: az első hat hét során az amerikai részvényalapoknál kivonást, míg a globális részvényalapok esetében erősödő beáramlást mértek. Úgy tűnik, a tengerentúli befektetők most ismerkednek a globalizáció fogalmával, legalábbis befektetési értelemben. Ezzel pedig vissza is kanyarodhatunk a Julius Baer alaphoz, amelybe folyamatosan ömlik a pénz, s amely – ha tartanai akarja az alapon belül az OTP súlyát – megállás nélkül kénytelen tovább venni a hazai bankpapírt. 
Ide kívánkozó „apróság” a Dow Jones hírügynökség tulajdonában levő Marketwatch pénzügyi portál február 16-i cikke, amely nagy terjedelemben elemzi a külföldi befektetések népszerűségének növekedését, ráadásul a Julius Baer alapról szólva három részvényt emel ki a portfólióból: a BP és a Vodafone mellett az OTP-t. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: ezt a cikket több amerikai kisbefektető olvasta – többségük életében először hallhatott a magyar bankról -, mint ahány magyar magánszemélynek OTP-részvénye van.
Miután tavaly folyamatosan arról hallhattunk, hogy az emelkedő amerikai kamatláb rosszat tesz a feltörekvő piacoknak, érdemes megnézni, hová tűnt mára ez a magyarázat. Nos, mivel nem jött be, az új verzió arról szól, hogy a lassú, kiszámítható amerikai kamatemelési pálya a lassú, kiszámítható növekedést hozza el a világ legnagyobb gazdasága számára, ez pedig pozitív a nagyobb növekedési pályát kínáló, csökkenő kockázatú feltörekvők számára is.
FELTÖREKVŐK ELŐNYBEN. Az amerikainál nagyobb növekedési potenciál és a kisebb értékelési szintek nem csak a feltörekvőknél jellemzőek, ezek az érvek szerepelnek az első helyen a globális alapok népszerűségének növekedésénél is. A feltörekvőknél viszont nagyobb a különbség, ma pedig már szinte mindenki a 30-35 százalékos diszkontok csökkenésére számít. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a feltörekvők GDP-je az idén dupla akkora mértékben bővülhet, mint a fejletteké, s az elmúlt négy év kiemelkedő hozamai mellett ez is vonzza a befektetőket. (Itt érdemes megemlékezni ugyanakkor a London Business School és az ABM Amro közös tanulmányáról, amely néhány éves időtávon már semmiféle korrelációt nem tudott kimutatni az országok gazdasági növekedése és tőzsdéjük teljesítménye között, ez azonban ma senkit sem érdekel.) A feltörekvők kockázatának csökkenésére pedig kézenfekvő indoklás a feltörekvő kötvények historikus mélypont környékére süllyedő hozamfelára, amiben szerepe volt annak, hogy több országban is egyszerűsödött a politikai helyzet. Szintén ebbe az irány hatott a helyi cégek vállalatvezetési struktúrájának (corporate governance) javulása, valamint a helyi befektetők növekvő aktivitása. (Persze a kivétel ez utóbbinál is erősíti a szabályt, amire jó példa Budapest.) Ráadásul csak januárban nyolc feltörekvő piac hitelbesorolása javult és négy kilátása vált kedvezőbbé. Olyan érzésünk lehet, hogy miközben az árfolyamok az egekbe törnek, a kockázatokról egyre kevesebbet hallani. Most kezd kicsúcsosodni a „feltörekvő-imádat”, s aki trenddel szemben megy, elveszett.
Ilyen hangulatban már csak annyi kellett a magyar cégek részéről, hogy kicsit növekedjen a profitjuk. Ehhez képest az OTP és a Mol bizonyította, hogy képes minden várakozást überelni, az Egisről és a BorsodChemről pedig a következő negyedévekben derül ki, hogy megfelelnek-e ennek a várakozásnak. Ebben a hangulatban a lassan, de biztosan fejlődő Richtert sem hagyhatják ki a vevők, így a piacnak esélye sem volt a trendfordulóra. 
PÉLDA NÉLKÜL. Az őrült száguldás közben azonban nem szabad elmenni a mellett a tény mellett, hogy a magyar befektetők ismét kimaradtak a jóból. Miután a 2000-es buktát végigvásárolták, a következő négy évben szinte megállás nélkül szabadultak részvényeiktől. Sem az alacsony árak, sem a beinduló fellendülés nem tudott változtatni a trenden (lásd a grafikont a 65. oldalon). Ám azt is látni kell, nem nagyon volt itthon senki, aki pozitív példát mutatott volna részvénybefektetés terén. A hazai intézmények ugyanúgy végigadták az elmúlt éveket, mint a háztartások; a nyugdíjpénztárak például úgy félnek a részvénytől, mint a tűztől. A 18 ezres BUX-on 80 százalékban az okos külföldi befektetők szedték meg magukat; miközben Joe bácsi és Sarah néni valahol a Sziklás-hegységben felújítja házát alapjuk részben nálunk elért profitjából, a magyar befektetők többségének marad a büszkeség, ha hallják, hogy 2005 első két hónapjában is a világ öt legjobb tőzsdéje közt van a budapesti. 
A tőzsdei trendeket sohasem könnyű előre jelezni. A várakozások az aktuális hírek tükrében szinte percről percre változnak, ugyanakkor a fundamentumok általában mindig valamiféle kapaszkodót nyújtanak – középtávon már egyértelműen a cégeredmények határozzák meg az árfolyamokat. A jelenlegi likviditás vezérelte hossz végének megjósolása azért lehetetlen, mert a tömegpszichózis kezdi átvenni a hatalmat. Lehet, hogy még jó pár hónapig tart a pénzbeáramlás, de előbb-utóbb elfogynak a friss pénzek, ami a korán beszállókat profitrealizálásra késztetheti, elhozva az első komolyabb korrekciót. Amíg azonban tartja magát az a közhangulat, hogy a feltörekvők az idén is felülteljesíthetnek (ez valószínűleg a következő váratlan feltörekvő piaci válság kitöréséig lesz így), amíg az amerikaiak növelik a külföldi részvénybefektetések arányát, és amíg a magyar cégek eredményei meghaladják a várakozásokat, addig a trendváltás valószínűsége csekély marad.
