Meglepte az atomszakma képviselőit és a közvéleményt is a parlamenti alelnöki posztjáról ősszel távozni kényszerült Wekler Ferenc december végi, atomhulladék-ügyi kormánymegbízotti kinevezése. Gyurcsány Ferenc környezetéből kiszivárogtatott hírek szerint az SZDSZ felől nehezedett „erős nyomás” a miniszterelnökre. Információink szerint viszont a kisebbik kormánypárt elnöksége csak a sajtóból értesült Wekler reaktiválásáról, amelyet a párt szempontjából többen igen ártalmasnak vélnek. SZDSZ-politikusok azt gondolják: Weklernek akár szocialista körből is akadhatott befolyásos támogatója, hiszen régi jó viszonyt ápol az MSZP pénztárnokával, a szintén baranyai kötődésű Puch Lászlóval.
Wekler Ferenc
Az első értelmezések szerint a kinevezés egy még mindig erős politikus fölös energiáinak lekötésére, presztízsigényeinek kielégítésére szolgál. De mi is a feladat? A szabad demokrata megbízottnak – mint az a sajtóban megjelent – a kormány mellett működő Gazdaságpolitikai Tanács számára kell előkészítenie a paksi atomerőműben termelődő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésének koncepcióját. A tervhez a helyi lakosság támogatását is meg kell szereznie, sőt, „érdekeltté kell tenni” őket az atomtemető megépítésében.
TITKOS KÜLDETÉS? A politikus kinevezését hevesen támadó fideszes képviselő, Koltai Tamás január 19-i sajtóközleményében viszont azt állítja: Weklernek valamiféle titkos küldetése lehet, ugyanis „a nyilvánosságra hozott és megnevezett feladatait biztosan nem kell elvégeznie – azok ugyanis már el vannak végezve”. Az ellenzéki politikus arra utalt, hogy Bátaapáti térségében évek óta folyik a szóban forgó végleges tárolóhely előkészítése, erre eddig 13 milliárdot költöttek a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból (KNPA). Pakson 2002 óta várnak arra, hogy parlamenti döntés szülessen az építkezés beindításáról. A környék lakossága pedig – nyilván a több százmilliós közműfejlesztés hatására – elfogadja az atomtemetőt.
Az SZDSZ-es politikus ugyanakkor 2002 őszén már lobbizott a gazdasági tárca számára készített azon javaslat mellett, amely szerint e hulladéktemetőt a Mecsek oldalában fekvő Bodán kellene megépíteni, ugyanott, ahová a nagy aktivitású kiégett fűtőelemek végleges elhelyezését is tervezik. A koncepciót a Mecsekérc Rt. szakemberei készítették. (Megkerestük Csillag István akkori gazdasági minisztert, de ő nem emlékszik arra, hogy Weklernek bármi köze lett volna a tanulmányhoz.) A minisztérium által felkért bizottság ezt a koncepciót szakmai érvekkel söpörte le az asztalról. A kormánymegbízott viszont nemrég azt nyilatkozta: a helyszínnel kapcsolatos álláspontja a régi. Sokan tehát attól tartanak, hogy Wekler ismét előáll a kis és közepes, illetve a nagy aktivitású nukleáris hulladék egy helyszínen, Bodán történő végleges elhelyezésének ötletével.
Bátaapáti próbafúrás. Szűkre szabott az idő: 2008-ra betelik a paksi tároló.
ALTERNATÍVA? Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. vezetője elmondta: 2008-ban betelik a paksi ideiglenes tároló, addig gondoskodni kell a kis és közepes aktivitású hulladék végleges elhelyezésről. (Az atomerőmű most már szinte tényként kezelt élettartam-hosszabbítása esetén a négy reaktor további húsz évig ontja majd magából a sugárzó hulladékot.) Ahhoz viszont, hogy a Bátaapátira tervezett objektum időben megépülhessen, Hegyháti szerint legkésőbb a nyár elejéig meg kellene születnie a parlament jóváhagyásnak. A döntést értelemszerűen késleltetné, ha egy alternatív helyszínen is megindulna a kutatás. A parlamenti szavazás viszont – annak ellenére, hogy Bátaapáti ügyében a pártok jelenleg egyetértenek – aktivizálhatja az atomtározó ellenzőit, s ha sikerül a lakosságot is feltüzelni (miként annak idején, 1988 tájékán az Ófalura tervezett lerakó esetén Wekler Ferenc helyi tanácselnöknek sikerült), úgy az atomtemető ügye sokáig elhúzódhat. Márpedig a zöldek felzúdulása a parlamenti döntés előtt borítékolható: a múlt héten a Greenpeace azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy Magyarország a körvonalazódó szándékok alapján Európa nukleáris hulladéklerakójává válhat.
Kérdés, ilyen körülmények között magára vállalja-e a mostani koalíció a döntés ódiumát, avagy a problémát örökül hagyja a következő kormányzatra. Mindenesetre az „alternatív” helyszín vizsgálata Hegyháti szerint további négy év késlekedést, a költségvetésnek pedig 13 milliárd forintnyi pluszkiadást okozhat.
„Döntési alternatívák lesznek, de ebbe most nem akarok belemenni” – hárítja a kérdést Wekler Ferenc. Majd kifejti: az első körben a jogszabályokat kell letisztázni, mert nem egyértelmű például a parlament engedélyezési hatásköre. Másodsorban az Országos Atomenergia Hivatalt kellene a hatósági funkciókon felül ma ott koncentrálódó feladatoktól „megszabadítani”. „A parlamentet nem szabad belehajszolni egy rosszul előkészített döntésbe” – érvel Wekler, aki ezért csak a kutatások befejeztével, az összes engedélyeztetési eljárás lebonyolítása után vinné az országgyűlés elé az atomtároló ügyét.
Egyébként amennyiben Bodán is megindulna a kis és közepes aktivitású tárolóhoz szükséges alapkutatás, ez a Mecsekérc Rt. számára alighanem újabb – tízmilliárdos nagyságrendű – munkát jelenthetne. A részvénytársaságot 1998 áprilisában az ötvenes években létesített uránbánya (1964-től Mecseki Ércbányászati Vállalat) átalakításával hozta létre az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., hogy az uránbányászat megszüntetésével összefüggő környezetvédelmi és rekultivációs munkálatokat a kormányhatározatban foglalt feltételekkel, közvetlen állami felügyelet mellett elvégezzék. A mecseki bányában 1999-ben állították le a termelést, de ott maradt a befolyásos vállalatvezetés, a képzett szakembergárda, ott hevertek a berendezések – e kapacitások lekötésére a fenti módon teremtettek állami megrendelést. Persze sürgősen meg kellett kezdeni a természeti környezet helyreállítását is. Akkor szakadtak félbe a közelben csak néhány éve felfedezett, bodai agyagkőzet feltárására vonatkozó, 1996-ban kezdett mélységi laboratóriumi kutatások. A KNPA költségvetéséből 600 millió forintot költöttek arra, hogy az értékes műszereket a több száz méter mélyből kimenekítsék. Majd pénzhiány miatt leállították a talajvíz kiszivattyúzását a tárnákból, így a laboratóriumot a járatokkal együtt elöntötte a víz. Ez a mai állapot.
Az addigi kutatások alapján a szakemberek a különleges értékű bodai agyagtömböt alkalmasnak tartják arra, hogy ott kutatás kezdődjön a nagy aktivitású atomhulladékok végleges, akár ezer méter mélységben való elhelyezésére. A projekt az Orbán-kormány idején „elaludt”, s csak 2003-ban született döntés a négyéves kutatási programról, tízmilliárdos költségvetéssel, amelynek jogát a Mecsekérc Rt. nyílt pályázaton nyerte el.
NAGY KAPKODÁS. Viszont már ezt megelőzően, 2001 szeptemberében döntött Matolcsy György gazdasági miniszter arról, hogy fel kell gyorsítani a kis és közepes aktivitású atomhulladék Bátaapáti-Üveghután történő végleges elhelyezésének kutatási programját. A nyílt közbeszerzési pályázat első fordulóján egyik jelentkező sem felelt meg a kiírásnak. A második fordulóra egyedüli versenyzőként az érintett cégek által 3 milliós törzstőkével frissen gründolt Bátatom Kft. jelentkezett (tulajdonosi összetételét lásd külön), elnyerve a kutatás jogát. A nagy kapkodás következtében történhetett, hogy a szerződést két nappal a kft. december 13-i keltezésű hivatalos bejegyzése előtt írták alá…
A meggyőzés forrásai
Az 1996-os atomtörvény kimondja: „ Az atomerőmű, valamint a radioaktív hulladéktároló engedélyezése a létesítmény környezetében lévő települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elősegíti társadalmi és információs társulás létrehozását, annak tevékenységéhez támogatást adhat.” Boda és Bátaapáti térségében már évek óta működnek az önkormányzati társulások, ezekkel kötött szerződést a Rádioaktív Hulladékot Kezelő Kht., miszerint a térségben esedékes kutatási és beruházási költség 5-10 százalékát kaphatják meg támogatásképpen. A több százmillióból Bátaapáti környékén (a Wekler polgármesteri irányítása alatt működő Mecseknádasdot is beleértve) utak épültek és felgyorsult a közművesítés. Igaz, mindez inkább nevezhető a lakosság meggyőzésének, semmint tájékoztatásának. Wekler Ferenc most az atomtörvény módosításával akarja elérni, hogy a „tájékoztatási pénzekből” az önkormányzatok jogszerűen költhessenek az infrastruktúra kiépítésére. A lakosságot így lehet érdekeltté tenni. „Többlet rizikó vállalásáért többlet juttatás jár” – magyarázza az alapelvet a kormánybiztos. A beruházások finanszírozása mellett azért jut pénz kommunikációs projektekre is. A Bodán és környékén lakók körében még bőven van teendő: egy felmérés szerint a nagy aktivitású hulladéktárolóhoz szükséges próbafúrásokat a lakosság 56 százaléka ellenzi. Wekler most azt szeretné elérni, hogy az idei munkálatokra elkülönített 1 milliárd helyett adjon időarányosan 2,5 milliárdot a költségvetés. Ebből 200-250 milliót máris el lehetne költeni – kormánybiztosi felügyelettel – „tájékoztatásra és meggyőzésre”.
Közben 2004 nyarán a sajtó megszellőztette, hogy az állami vagyonkezelő a Bátatom Kft.-ben 40 százalékos tulajdonos Mecsekérc Rt. magánosítását tervezi. Szeptember végén az ÁPV Rt. végrehajtott egy kis profiltisztítást: a jogutódként megalakított, állami tulajdonban maradó Mecsek-Öko Rt.-be szervezték ki az uránbányászat okozta környezeti károk felszámolását. A Mecsekérc Rt. tavaly már kizárólag a radioaktív és veszélyes hulladékok ideiglenes vagy végleges elhelyezésével, illetve a tároló létesítmények megépítésével hivatott foglalkozni. És készen áll a magánosításra, amelynek kedvezményezettje a részvénytársaság jelenlegi menedzsmentje lehet. Arra a kérdésre, hogy milyen okból és céllal privatizálják a Mecsekércet, az ÁPV Rt. Kommunikációs Igazgatóságán ezt a választ kaptuk: mindezt majd az első negyedévben elkészülő privatizációs koncepció tartalmazza, amelynek elfogadásához nincs szükség kormányzati döntésre. A fideszes Koltai Tamás úgy tudja, az ÁPV Rt. már fel is értékelte a Mecsekérc Rt.-t. Az állami cég „valós piaci értékének” meghatározásakor szerinte a 280 milliós jegyzett tőkét vették figyelembe.
